Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Tolna megyében

Jelenlegi hely

1 / 16

Tolna megye politikai viszonyai 1848 március 15. előtt

A polgári átalakulás és a nemzeti függetlenség kérdései 1848-at megelőzően a reformkor évtizedeiben a politika és közélet fontos témái lettek mind a reformországgyűléseken, mind a vidéki vármegyékben élő haladó gondolkodású nemesi körökben, így Tolna megyében is. A reformországgyűléseken az aktuális erőviszonyoknak megfelelően hol a királyhű konzervatív, hol a liberális reformerek képviselték megyénket. 1845-ben a bécsi udvar az ellenzéki erők letörését megcélozva Ürményi Józsefet (ld. Kriehuber József litográfiája) helyezte a megye főispáni székébe adminisztrátorként, az első alispáni tisztséget pedig a konzervatív erők képviselőjeként Augusz Antal nyerte el.

A forradalom kitörésétől az első osztrák megszállásig I.

Népképviseleti választások

A március 15-i pesti forradalom kitörését közvetlenül megelőző március 13-i bécsi revolúcióról és a Kossuth-vezette magyar országgyűlési küldöttség bécsi útjáról egy ismeretlen levélíró útján értesült a megye, akinek aláírását utólag vágták le a levélről. A forradalom hírére Bezerédj István is néhány napra Pestre utazott, majd onnan a reformerek másik kiemelkedő személyiségével, Bartal Györggyel tért haza. A pesti forradalom vívmányait a március 21-i közgyűlés rögzítette, s a szolgabírók feladatává tette a községi elöljárók, papok és lelkészek által a nép tájékoztatását a Batthyány-vezette első felelős minisztérium kinevezéséről, a közteherviselésről, az úrbéri kötelezettségek eltörléséről földesúri kárpótlás mellett.

Szekszárdon a március 25-i közgyűlés népgyűléssé duzzadt, s itt került sor a liberálisok és konzervatívok két prominense, azaz Bezerédj István és Augusz Antal közt a történelmi kézfogásra. A változások hatására április 11-én Ürményi József a főispáni székről lemondott. Helyette Szemere Bertalan a megye kérésére reformkori tevékenysége, hivatali múltja, egyénisége, hazafias gondolkodása révén méltán népszerű és alkalmas személyként Sztankovánszky Imrét (nagyobb kép) nevezte ki, míg az első alispáni tisztet továbbra is a kialakult helyzethez kiválóan alkalmazkodó Augusz Antal töltötte be a reformerek és a konzervatívok köti kompromisszum szerint.

Május elsején került sor az április végi törvényhatósági választások után az első népképviseleti megyegyűlésre Szekszárdon, s ekkor hozták létre a következő másfél év központi megyei hivatalát, a főispán és első alispán vezetésével működő Állandó Bizottmányt. A népképviseleti országgyűlési választásokra június 19-23. közt került sor. Ennek eredményeképpen Szekszárdon Bezerédj István (kisebb kép), Bonyhádon Perczel Mór, Pincehelyen ifj. Bartal György, Pakson Radnich Pál, Szakcson Simon Rudolf szerzett mandátumot, Kölesden a vízivárosi mandátumát megtartott Perczel Miklós lemondása után megismételt választáson Dőry Frigyes nyert.

A nemzetőrség felállításáról 1848. március 25-én adott ki utasítást Hegyessy János megyei főjegyző.

"Tolnának fiai késszek határtalanul minden áldozatra"

1848. június 19-23. között dőlt el, hogy az első népképviseleti országgyűlésen kik képviselik Tolna megye területeit. Szekszárdon Bezerédj István, Bonyhádon Perczel Mór, Pincehelyen ifj. Bartal György, Pakson Radnich Pál Szakcson Simon Rudolf szerzett egyhangú szavazással mandátumot. Később Perczel Mór, mivel Budán a vízivárosi kerületben is győzött, lemondott bonyhádi mandátumáról. A megismételt választást Dőry Frigyes nyerte.

A választási plakát alatti térkép a kialakított választási körzeteket mutatja.

A forradalom kitörésétől az első osztrák megszállásig II.

A nemzetőrség létrehozása és az ókéri eset

A márciusi ifjak 12 pontja közt ötödikként szerepelt a nemzeti őrsereg létrehozása a közrend és vagyonbiztonság védelmére. Tolna megyében május 8-án hozták létre a nemzetőrök összeírására hivatott bizottságokat, a létrehozandó megyei nemzetőrség kialakításával pedig Forster Antal ezredest bízták meg. Ekkor nemzetőr még csak az lehetett, akinek volt mit védenie. A szerbek karlócai gyűlése után az első felelős minisztérium elrendelte a haza védelmére szolgáló úgynevezett mozgó nemzetőrségek felállítását, de ekkor már eltekintettek a cenzustól. Tolna megyétől 2000 fő kiállítását kérték, azaz 82 lakosra jutott egy kiállítandó nemzetőr. A lakosok számával arányos nemzetőrlétszámot településenként önkéntesekből igyekeztek elérni, ahol nem sikerült, ott összeírták a 18-40 közti alkalmas férfiakat, és közülük sorshúzással töltötték ki a keretet, de azt a házat, ahonnan valaki már jelentkezett kihagyták az összeírásból. Gondot okozott a megyének a sereg fegyverrel való felszerelése, ezért először a korábban kiosztott nemzetőrségi szuronyos fegyverek beszedését rendelték el, majd minden puskát begyűjtöttek a megyei lakosoktól, így is csak a sereg felét tudták felfegyverezni, a többi nemzetőr dzsidával, kiegyenesített kaszával indult hadba, saját ruhában. A 2000-ről még júniusban 4000-re emelték az elvárt létszámot, hogy mind Bácska, mind a Dráva vidékének megsegítésére elegendő embert (8-8 századot) küldhessenek. A Dráva-menti sereg vezetője Viczay Adolf gróf őrnagy, a bácskai seregé Forster Antal alezredes volt. Az ókéri táborba rendelt csapat július 14-én, Szenttamás ostrománál került bevetésre. A Ferenc-csatorna hídfőjéhez rendelt nemzetőrök azonban néhány ágyúlövés után megfutamodtak, hazaszállításukat követelték, s útnak is indultak Forster engedélyére, aki másnap lemondott, így a helyére Perczel Miklós lépett. Jóllehet a Bizottmány vizsgálatot rendelt el, ami eredményre nem vezetett, ugyanis a két vezér egymást hibáztatta az „ókéri esetért”. Augusztus 5-én érkezett Zomborba a váltásként és pótlásként küldött nemzetőr sereg Csapó Vilmos vezetésével. Szenttamás második sikertelen ostromára augusztus 19-én, a harmadikra szeptember 21-én került sor. (Végül a negyedik ostrom 1849. április 3-án vezetett sikerre, amikor Perczel Mór vezetésével kiűzték a szerbeket.)

A forradalom kitörésétől az első osztrák megszállásig III.

A honvédség létrehozása

A nemzetőröket kötelezően és csak bizonyos időre, 4-6 hétre állították ki, ezért hamar kiderült, hogy helyettük szükség van a katonáskodást önként és a háború egész idejére vállaló emberekre. Az önkéntes nemzetőrtoborzás átmenetet képezett az 1848. őszén megindult honvédtoborzás felé. Két nappal azután, hogy Jellasics szeptember 11-én átkelt a Dráván, Batthyány Dunántúlon népfelkelést hirdetett, majd 1848. szeptember 19-én az egyre inkább fenyegető horvát támadás miatt Sztankovánszky Imrét kormánybiztossá nevezték ki az újoncok gyorsabb kiállítása érdekében. Mindezek eredménye lett a szeptember 29-i pákozdi győzelem, amelyben Perczel Miklós vezetésével 1100 tolnai nemzetőr is részt vett. Október 7-én pedig Roth és Philipovics vezette Jellasics utóvéd csapatai fegyveres harc nélkül tették le a fegyvert Ozoránál a Csapó Vilmos által irányított, Perczel Mór nevével fémjelzett nemzetőr és népfelkelő hadak előtt. Jelentős számú egység került fogságba: 6500 fő, köztük a két tábornok és az egész tisztikar. Kossuth az egész nemzet nevében mondott köszönetet az ozorai sikerérét, sőt ennek emlékére három ágyút is kapott a megye.

1848 őszén megindult a honvédtoborzás, először önkéntes alapon, de ha nem jött össze a megfelelő létszám, akkor a korábbi gyakorlatnak megfelelően sorshúzással pótolták azt. A tolnai nemzetőrök alkották a 46. honvédzászlóaljat Verbászon, a szekszárdi zászlóalj a 41. lett.

A pécsi líceum nyomdájában 1848. október 8-án kinyomtatott kétnyelvű kiáltvány hírül adja az október 7-i ozorai csata végső kimenetelét: a magyar sereg 12 ágyút, 24 muníciós szekeret, 4 zászlót zsákmonyolt. Fogságba esett kb. 6500 főnyi katonaság, köztük a két tábornok, Roth és Philippovics, valamint a teljes vezérkar.

Sztankovánszky Imre, Tolna megye főispánja és kormánybiztosa felszólítja a megye "lelkes Hölgyeit és hazaszeretettől buzgó Nőközönségét", hogy kövessék a nagydorogi és (sár)szentlőrinci asszonyok példáját, akik fehérneműgyűjtő akciójuk eredményeként többszáz fehérneműt gyűjtöttek a harcoló honvédek számára. Az adományozott fehérneműket tételes felsorolását tartalmazó listát az adományozó nevének feltüntetésével a községi elöljárók gyűjtötték össze és küldték el Perczel Béla alispánnak, akinek feladat a volt gondoskodni nemcsak az adományok rendeltetésszerű felhasználásáról, hanem az adakozók nevének hazai közönséggel való megismertetéséről is.

Az első osztrák megszállás (1849. február 9 - május 6.)

V. Ferdinánd lemondása, Ferenc József trónra lépése után a bécsi udvar Windischgrätz herceg vezetésével decemberben támadást indított a magyar forradalmi erők ellen. A móri csatavesztés (1848. dec. 30.) után az egész Dunántúl osztrák kézre került, a kormány Debrecenbe tette át székhelyét. Tolna megye első osztrák megszállására február 9-én került sor.

A megye a békés megszállás érdekében hódoló nyilatkozatot tett, aminek első, el nem fogadott változatát Perczel Béla másodalispán, második, immár megfelelően hódoló változatát Augusz Antal fogalmazta meg. Az osztrák megszállás hónapjaiban a megyei önkormányzatot teljes egészében felszámolták, a korábbi tisztviselőket menesztették, s a megye élére teljhatalmú királyi biztosként Dőry Gábort állították. Szigorú intézkedéseket hoztak a haladó nemzeti erők megfékezésére. Megtiltották a nemzeti szín használatát, és népgyűlések tartását, elrendelték az október 8. után országgyűlési képviselőként megjelentek vagyonának zár alá vételét. Falragaszokon hirdették a rendeleteket, melyek megrongálóira súlyos büntetés várt. Közben 1849. tavaszán új lendületet kapott a szabadságharc: 1849. április 14-én Kossuth Debrecenben kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, a tavaszi hadjáratban a magyar seregek sikert sikerre halmoztak s ennek eredményeként a megye május 6-án felszabadult.

Windischgrätz tábornagy 1849. március 10-én Budán kelt rendeletében 7 pontban fogalmazta meg a harcok során elszenvedett károk miatti vagyoni kártérítés módjait:

a hadi események költségeit a pártütők viselik rangra való tekintet nélkül,
a lázadó települések a lázadó egyénekhez hasonlóan viselik a kártérítés terheit,
minden olyan hivatalnok vagy nemes ellen, akik menekülésükkel akadályozták a hadsereg ellátását, elfogatóparancsot léptet életbe,
ha szükséges, a császári seregekkel szemben passzívak vagyona is felhasználható az élelmezésre, de nekik a későbbiekben kártérítés jár,
a földművesek feladata a császári seregek élelmezése, de őket szintén kártérítés illeti meg,
a császárhű alattvalók teljese kártérítésre tarthatnak igényt,
amennyiben a lefoglalt vagyon nem elegendő a kártérítésre, úgy a hiányzó összeget a megye, illetve részarányosan az ország viseli.

1849 nyara

A megyei önkormányzat helyreállításának feladatát Fiáth István teljhatalmú kormánybiztosra bízták. A Bizottmány június 12-i ülésén Augusz Antal helyett Perczel Bélát választották első alispánnak, főispánnak újfent Sztankovánszky Imre kapott a megyétől bizalmat, a miniszterelnöktől pedig megbízást, így a bizottmányi ülésen június 28-ától már főispánként elnökölt július 25-i lemondásáig.

1849. nyarán megsokasodtak problémák a hátországban. Folyamatos honvédújoncok állítása mellett gondot jelentett a megrendült közrend fenntartása, amit súlyosbított az ellenséges csapatok alkalomszerű rajtaütései, amelyek közül a Bátát ért július 22-i támadás volt a legsúlyosabb, ugyanis ebben több mint 250 ház pusztult el. A katonai ellátás biztosítására központilag csökkentették a hús és a kenyér árát, ami ellen a megyei mészárosok és pékek tiltakoztak. Az aratók között viszályt szított az aratóbérek megállapításának elmaradása. A megyei bizottmány utolsó intézkedései egyike volt megyei pénztárból a mesteremberek közfuvarok kifizetése. Sztankovánszky lemondása után Noszlopy Gáspár kormánybiztos került szóbeli kinevezésre Tolna, Baranya és Somogy megye élére.

Fiáth István népképviselő Tolnamegye teljhatalmu kormánybiztosa 1849. május 30-án kelt kiáltványában magasztalja Kossuth Lajos kormányzót, a minden áldozatra kész katonaságot, Perczel Mórt és az elöljáróik által megvezetett ártatlan népet. Kiáltványában megfogalmazza, hogy a zavarosban halászók, a népet rossz irányba vivő elöljárók számára nincs kegyelem, rájuk az árulókra hozott törvény fog lesújtani.

"Rendet, törvényességet parantsolok az Ország Kormányzójának nevében, és meghagyásábul! Mi ha nem lesz, ostromállapotba helyezendem a Megyét, és véráldozattal is kész vagyok helyre állit(ani) a rendet, törvényességet - igy parantsolván ezt a törvény, és az ország kormányzója, igy kivánván ezt (az) ország java, népnek szabadsága!"

A második osztrák megszállás és a szabadságharc leverése

I. Miklós cár nyilatkozatának értelmében már 1849. júniusában megindultak Paszkievics herceg vezetésével az orosz seregek a szabadságharc leverésére. Kossuth július elején bejelentette, hogy az országgyűlés Szegedre teszi át székhelyét. A magyar hadak nem tudták feltartóztatni a Habsburgok megsegítésére érkező orosz csapatokat. Tolna megye augusztus 6-án másodszor is osztrák megszállás alá került. A katonai megszállás a hónap végéig tartott a dunaföldvári hídfő stratégiai szerepe miatt.

A megye élére újra Dőry Gábor királyi biztos került. A megyei tisztikar cseréje újra megtörtént, a „pártütő kormány kinevezettjeit” felváltották az első megszállás alkalmával kinevezettek. Elrendelték a népfelkelést szervezők elfogását, a bankjegyek (Kossuth bankó) beszedését, a fegyverek begyűjtését, s a kihallgatások, vizsgálatok lefolytatására külön főszolgabírót és főesküdtet nevezett ki. Megkezdődött a megtorlások és a restauráció korszaka.

A Julius Haynau nevével jelzett megtorlások során letartóztatták Sztankovánszky Imrét. Az egykori főispán rövid ideig börtönben raboskodott, majd 1850-ig háziőrizetben volt. Szintén letartóztatják a korszak más jeles képviselőjét: Bezerédj Istvánt, Bartal Györgyöt, Csapó Vilmos ezredest. Eljárás indult a tolnai honvédek ellen is. Bezerédj halálos ítéletét hídjai birtokán töltendő száműzetésre változtatták, Csapó Vilmost először szintén halálra, majd 10 év várfogságra ítélik és Bartal Györggyel együtt raboskodnak Arad várában.

Dőry Gábor, a korábban kinevezett császári és királyi biztos az alábbi rendeletben adja tudtára Tolna megye lakosainak az uralkodó parancsát:

'Minekutánna az egyesült ausztriai, és orosz-császári hadiseregek győztes fegyverei a honduló pártütő sereget kormányéával együtt a Tiszának tulsó partjára vissza vonulni kényszeritették, és igy országunk legnagyobb része, és ezek között Tolnavármegye is a pártütők pusztitó járma alul felszabadult, én mint Ő cs. kir. Felségének, Első Ferencz József királyunknak ideiglenesen felhatalmazott Biztosa e megyében megjelenve, a megyei közönségnek - minden kihágások által okozható szerencsétlenségek elkerülése végett - következő Rendeletem adom tudtára:

1-ör. A pártütő kormány által kinevezett minden tisztviselők hivatalaikból ezennel elmozditatnak, s helyökbe általam az f. évi februar 22-én kinevezett tisztviselő urtak helyeztetnek vissza, és e tekintetből a községek elöljáróinak, és a megye minden lakóssainak az említett tisztviselő urak Rendeletei eránti engedelmességet szigoru kötelességekül teszem, ellenkező esetben azon községek elöljárói vagy egyes személyek, kik a törvényesen kinevezett tisztviselő uraknak az engedelmességet megtagadni elég vakmerők volnának, ugy kik a pártütők által kinevezett tisztviselőknek engedelmeskednének, mint lázitók fognak tekintetni, és sulyós büntetésük elnyerése végett katonai karhatalomnak általadni.

2-or. A vagyon, és személy biztosság tekintetéből valamint minden községek elöljároi ugy egyes lakósok is szigoruan őrködjenek, hogy lakhelyeik lázítók által felne bujtassanak,azon esetben pedig, ha illyes bujtogatók mutatkoznának azokat elfogni, és ide Szegzárdra késértetni elmulaszthatatlan kötelességnek esmerjék. - A mennyiben pedig ön erejők a nagyobb számu lázitók elfogatására elégséges nem lenne, katonai karhatalom kinyerhetésére, jelentéseiket az illető tisztviselő urakhoz tüstént tegyék meg, mert ha későbben kivilágosodik, hogy egyes helységek, a kerületükben tartozkodott lázitókat eltürvén felnem adták, azon felül hogy az elöljárók kiérdemlett büntetéseiket elvetendik, a helységek hadisarczal fognak büntettetni.

3-or. Legfelsőbb cs. kir. parancs folytán e megye lakósaival tudatom: hogy a pártütő magyar kormány által kiadott mindennémű bankjegyek értéktelennek, és semmit érőknek tekintetnek, s mint illyesek azon felül, hogy senki által forgalomba nem vihetők, a szegzárdi cs. kir. katonai térparancsnokságnak által adandók; mert külöben mindenki kinél későbben illyes bankjegyek találtatnak, rögtön ítélő katonai biróság elé állíttatva, fogja kiérdemlett büntetését elvenni.

4-er. Az általános lefegyverzés legfelsőbb parancs által elrendeltetvén előre is figyelmeztetem Tolnamegye lakósait: miszerént akkor midőn a tisztviselő urak által fegyvereik beadására lesznek szólítva, azokat minden késedelem és eldugdozás nélkül beadni igyekezzenek, mert azok kiknél későbben bárminemű fegyverek találtatnak, rögtön itélő biróság által fognak büntettetni.

5-ör. Felszólitom és intem Tolnamegye lakósait, miszerint a tulajdon szentségét megne támadják s kerüljék el mind a tisztviselőknek, mind bárki más béke szerető polgárnak személyét sérteni, vagy vagyonát megkárosítani, mert mind azok kik ezt tenni merészlendik a legszigorubb büntetés alá esnek, s a községeket e tekintetben figyelmeztetem, hogy a kebelükben lakó illyes ki hágó egyénekre vigyázzanak, mert minden tisztviselőnek, és más rendszerető polgároknak okozott káraik a helységek által fognak megtéritetni; végre

Fogadják Tolnamegye lakósai jó tanácsaimat, legyennek a rendnek, és békének barátai, térjenek vissza a Felségesen uralkodó királyunk eránt tartozó hűséghez, ki a nép irányában a mult évi törvények értelmében kiadott szabadalmakat jelenleg is fentartani legkegyelmesebben igéri, ne hogy a rendet, és békét rendkivüli eszközökkel kényszerüljek helyre állitani, - mit most már, ha csak a megyének lakósai kölcsönös vigyázasttal elnem háritanak megukról - elkerülni lehetetlen leend.

Költ Szegzárdon, augustus 11-én 1849.

DÖRY GÁBOR s. k.,

ideiglenesen működő cs. kir. Biztos"

A világosi fegyverletételről szóló jelentés és átirata

Telegraphische Depesche

Se. Ex. Feldzeugmeister Baron Haynau an Sr. Majestät den Kaiser.

Se. Ex. der Feldzeugmeister Baron Haynau zeigt mittelst Courier Sr. Majestät dem Kaiser an:

"Um 13-ten dieses Monats hat der Insurgenten-Unführer Görgey bei Világos, sammt einten großen Theil seiner Armee, 30 bis 40,000 Mann, die Waffen gestreckt, und sich auf Gnade und Ungnade ergeben."

Wien, am 17-ten August 1849.

Von der k. k. Stadt-Commandantur

Távirati jelentés

Báró Haynau táborszernagy őexellenciája a császár őfelségének

"Báró Haynau táborszernagy őexellenciája futár által üzeni őfelségének a császárnak, hogy folyó hó 13-án Görgey, a felkelők vezére Világosnál a serege nagy részével, 30-40 000 emberrel kegyelmet kért és szégyenletesen letette a fegyvert."

Bécs, 1849. augusztus 17.

A királyi és császári Városparancsnokság által.