Az 1848 tavaszán-nyarán Magyarországon állomásozó cs. kir. sorezredek megbízhatatlansága és a közelben állomásozó orosz csapatok miatt egyre sürgetőbbé vált az önálló haderő megteremtése. 1848. július 11-én az országgyűlés elfogadta Kossuth Lajosnak azt a javaslatát, amely 200 ezer újonc kiállítására és felszerelésére fordítandó 42 millió forintnyi hitel elfogadására vonatkozott. A törvény részleteinek kidolgozását az országgyűlés Mészáros Lázár hadügyminiszterre bízta. A katonaállítási törvénynek csak elvi jelentősége volt, hiszen annak végrehajtásához uralkodói beleegyezésre volt szükség. Az pedig egyre késett. A szeptember második felében elrendelt katona-összeírás megkezdéséig mindössze annyi előrelépés történt, hogy a Batthyány-kabinet elrendelte négy honvéd zászlóalj felállítását, amelyből végül kettő alakult meg.
A nemzetőrség és az ún. önkéntes sereg (tkp. a honvédsereg) között a különbség az volt, hogy amíg a honvédségbe bárki jelentkezhetett vagyoni és más előfeltételek nélkül, addig a nemzetőrséghez való csatlakozást vagyoni cenzushoz kötötték.