1848 őszén hosszas állam-és közjogi viták után világossá vált a bécsi udvar célja: fegyverrel letörni a magyar forradalmat. Erre a legalkalmasabbnak Josip Jellasics bárót, horvát bánt és az 1. báni határőrezred ezredesét tartották.
A bán 1848. szeptember 11-én csapataival átlépte a magyar határt. Csapatainak összlétszáma hozzávetőleg 50 ezer főre volt tehető. A vele szembenálló magyar erők 17 500 katonát számláltak. Több napi hátrálás után a honvédsereg Pákozdnál csatát vállalt, és megállította a horvát sereget. A ütközetet követően Jellasics háromnapi fegyverszünetet kért. Ez alatt elhagyta a csatateret és nyugati irányba, Bécs felé indult.
Jellasics ezzel magára hagyta oldalvédjét, melyet Karl Roth és Filipovics vezérőrnagyok vezettek. Látva reménytelen helyzetüket, úgy döntöttek, megadják magukat. Az ozorai fegyverletétel során 9000 fő és 12 löveg esett magyar fogságba.