Kezdetek

Jelenlegi hely

1 / 6

A Népszínház reprezentatív épülete a híres bécsi Ferdinand Fellener és Hermann Helmer vezette színháztervező cég első magyarországi műve volt. A neoreneszánsz palota fővárosi támogatással, magánkezdeményezésre készült el 1875 októberében a Nagykörút és a Kerepesi út (a mai Rákóczi út) központi kereszteződésében. Az akkori városszerkezet és térkép szerint a Kerepesi út és a Sertéskereskedő (a mai Népszínház) utca találkozásánál.

ElőzőKövetkező

Miniszteri értekezlet jegyzőkönyve
1873. június 15.
jelzet: MNL OL K 27 19730615

Pollák Zsigmond fametszete Elischer Lajos rajza nyomán
Népszínház 1897 (Ferdinand Fellner, Hermann Helmer)
jelzet: OSZK SZT KE 5696

A Népszínház és környéke (Karlmann&Franke Wien kiadása)
jelzet: OSZK SZT KB 18.262

Az intézmény, amelynek felállítását a leendő első direktor, Rákosi Jenő (1842-1929) indítványozta, majd az 1872. március 15-én fölállott Népszínházi Bizottság (a Pesti Magyar Népszínházat Alapító Társulat) szervezni kezdte, az erősödő városi polgári közönség igényeit s ízlését tekintette irányadónak. A Nemzeti Színház műsoráról a Népszínház vadonatúj deszkáira kerültek a népszínművek (Tóth Ede, Gaál József vagy Csepreghy Ferenc nagy népszerűségű darabjai), s a Párizsból érkezett új színjátéktípus, a nagyvilági operett első sikerdarabjai (Offenbach, Suppé, Lecocq művei), valamint az előző évtized során a Budai Népszínházban sikert aratott látványosságok, a sosem látott hatáseszközöket működtető attrakciók. A Népszínház nyitóeladását 1875. október 15-én tartották.

A Népszínház nyitóelőadásának színlapja
1875. október 15.
jelzet: OSZK SZT

A színház legmeghatározóbb művésze, népszerűségben megelőzve még az utána következett közönség-kedvenc primadonnákat, Pálmay Ilkát vagy Fedák Sárit is, az ott 1875-től 1902-ig szerepelt Blaha Lujza (1850-1926) volt, „a nemzet csalogánya”, a népszínműéneklés nagyasszonya, aki a Nemzeti Színház népszínműveivel együtt költözött át a Népszínházba, majd 1908 után azután ismét a Nemzeti társulatával játszott tovább szeretett színpadán.

Vidor Pál és Blaha Lujza Vidor Pál A vörös sapka című darabjában
Bemutató Népszínház 1882. május 5.
jelzet: OSZK SZT KB B 174

1901-ben Blaháné lett a Nemzeti Színház első Örökös tagja (1871-ben kötött első szerződése kerek évfordulóján), majd a főváros 1920-ban, hetvenedik születésnapja alkalmából, még életében, a Népszínház körül kialakult teret is elnevezte róla.

Színlap ifj.Bokor József Az édes Népszínmű Blaha Lujza főszereplésével
Népszínház 1898. november 25.
jelzet: OSZK SZT

A Népszínház épülete az 1870-es évtized „terméke”, így a következő időszak színház- és színpadtechnikai újdonságait (villanyosítás, vasfüggöny, forgószínpad, hidraulikus vagy olajnyomású alsógépezet, fényvető- és vetítéstechnika stb.) még nem tartalmazta. Lényegében tehát már a századfordulóra (amikor a kiemelkedő újításokkal felépült, s 1884-ben megnyílt Operaház, majd az első – Fellner- és Helmer-féle – magánszínházak, így az 1896-os Vígszínház, az 1897-es Magyar Színház) elavultnak volt tekinthető. Ám hatalmas kubusa és belső méretei okán nehezen lehetett alakítani, korszerűsíteni, bár sokszor megkísérelték az egyre gyakrabban egymást váltó bérlő-igazgatók. Amikor 1907-re az utolsó vállalkozás, a Népszínház—Vígopera is megbukott, kiürült a Népszínház.