Esztergom ostroma
A II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc az első év kezdeti sikerei után katonailag megtorpant. Hamarosan világossá vált, hogy az eredeti elképzelés, mely szerint Magyarországot be kell kapcsolni az örökösödési és az északi háborúba, miáltal az európai békerendszerek tárgyává lehetne tenni az ország státusát, egyelőre nem valósulhat meg. A nyugati hadszíntér eseményei ugyanis nem a fejedelem várakozásinak megfelelően alakultak, a Rákócziék által remélt francia-bajor előretörés elakadt és ezért elmaradt a Bécs illetve Pozsony elleni összehangolt, francia-magyar támadás. Ráadásul az osztrák katonai vezetés élére Herbeville marsall személyében új főparancsnok került és jelentős erőket csoportosítottak át a nyugati hadszíntérről Magyarországra. Mind emiatt világossá vált az is Höchstadt után (1704. augusztus 13.), hogy a kurucoknak hosszabb távon kell berendezkedni a háborúra. Ennek megfelelően a fejedelem megkezdte a szisztematikus államszervezet kiépítését, valamint a korszerű, nemzeti hadsereg megteremtését. Az esztergomi vár nem tartozott a legjelentősebb erődítmények közé. A kuruc csapatok szempontjából megvételének stratégiai jelentősége mégis abban állott, hogy fekvésénél fogva előnyös pozíciót biztosított volna mind a Dunán való átkeléshez, mind pedig Buda vagy Komárom irányában történő támadáshoz. Emiatt nevezte a fejedelem Esztergom várát „borbély-szék”-nek. Ugyancsak fontos szempont volt az is, hogy a Duna-menti erődítmények között a leggyengébbnek számított, bevétele, elfoglalása nem tűnt reménytelennek. A fejedelem 1705 végén, Érsekújvárott kezdte meg az esztergomi vár ostromának előkészületeit. A mintegy 15 ezer fős kuruc sereg 1706. július 28-án érkezett Esztergom alá, miután a karvai réven átkelt a Dunán. A fejedelem és a nehéztüzérség a Garam torkolatánál vert tábort, mert francia hadmérnöke tanácsára a fejedelem szakítani kívánt az esztergomi vár ostromának hagyományos módozatával, vagyis hogy a szomszédos Szenttamás hegyről lövesse azt. Ezért a Duna túlsó partjáról a nehéztüzérséggel, a Szenttamás és Szentgyörgy hegyekről könnyebb lövegekkel puskáztatta a várat. Az alsóvár, azaz a védművekkel megerősített Víziváros bevétele így is 17 napig tartott, a felső váré pedig további egy hónapig húzódott. A várban Kuckländer parancsnok és mintegy ezerfőnyi várőrség tartózkodott. A kapitulációs okmányt október 14-én írták alá. Esztergom várát a kurucok nem tudták sokáig megtartani. Mivel Komárom felől Stahremberg, Erdély felől Rabutin seregei közeledtek, a fejedelem Bonafous francia ezredesre bízta a várat, a nyergesi sáncba szintén francia Chassant-t ültette, míg ő maga Kassára ment. A nyergesi sáncot szeptember 28-án foglalta el Stahremberg, és hamarosan a szokásos irányból kezdte lövetni Esztergomot, végül október 9-én kora reggel megkezdődött a feladása. A várvédő kurucok közül körülbelül.150 ember, a másik oldalon 2 tiszt és 20 közlegény vesztette életét a vár 1706-os második ostroma során, ami egyben az esztergomi vár történetének utolsó ostroma volt.
Bástya a levéltár kuruc kori kiállításán
Készítette: Somodi Gabriella
