A falvakban csak az 1960-as évek végén kezdtek el emeletes lakóházakat építeni. A megyénkben készült képek tanúsága alapján Táton emeltek legnagyobb számban ilyen épületeket, valószínűleg Tát-Újtelepen (nem számítva ide a tát-kertvárosi építkezéseket). A földszintes házakhoz hasonlóan ezeket is megpróbáljuk rendszerbe foglalni.
Sátortetős házak: szerintünk ez a legkorábbi emeletes típus faluhelyen. A földszint sok esetben félig földbe süllyesztett alagsor, esetleg műhely, a lakszint az emeleten van.
Szuterénes (alagsoros) házak: kissé önkényes módon azokat az emeletes házakat soroltuk ide, ahol a garázs a földszinten található, függetlenül attól, hogy ott vannak-e egyéb lakóhelyiségek. Ide soroltuk még a két vagy esetenként háromszintes házakat is (utóbbiaknak gyakran beépített a tetőterük).
Tetőtérbeépítéses házak: itt az emeletet a sok esetben a beépített tetőtér képviseli. A felső lakótér használatát a tető hajlásszöge kis mértékben akadályozza
Sorházak, lapos tetős házak: tulajdonképpen csak a sorház lehetne önálló kategória, a lapos tetős magánházak csak ritkaságuk miatt soroltuk ebbe a fülbe.
Egyedi házak: máshová be nem sorolható, különleges kiképzésű épületek.
Telepi házak: itt is külön tárgyaljuk a tát-kertvárosi emeletes házakat.
Lakótelepi házak: természetesen nem követelmény, hogy a lakótelepek emeletes házakból álljanak, de leggyakrabban így képzeljük el őket. Esetünkben a Tát-Kertvárosban és Komáromban található meg ez a sajátos épület- és életközösség.