Művelődés
„Hívtak a brigáddal egyszer operába, / Felvettem az öltönyt, ó én szegény árva.” (Póka Egon – Földes „Hobo” László: Kőbánya blues)
Szöveg
„A szocialista brigádok művelődési-kulturális vállalásaiban járható út az adottságokhoz igazodó önművelés és a kollektíva szemlélete, magatartást alakitó hatásának növelése. Lépjen fel a brigád még hatásosabban a tőlünk idegen nézetek és szemléletek magatartása ellen. A brigádvezetők tanácskozásának az eddigieknél nagyobb szerepet kapni a munkaverseny irányításában, értékelésében. Állítsanak fel önmagukkal és a többi brigáddal, de a vezetőkkel szemben is igényesebb követelményeket.”
Művelődés
„BIZONYTALANSÁGOK A MOZGALOM IRÁNYÍTÁSÁNAK KÜLÖNBÖZŐ SZINTJEIN
A vállalati gazdasági és társadalmi vezetők nagy részénél tapasztaltuk, hogy a művelődést olyan territóriumnak tekintik, amelyen a gazdasági szervezet vezetői illetéktelenek. Álláspontjukat védve hozzá nemértésre, elfoglaltságra, a gazdasági-politikai feladatok elsődlegességére hivatkoznak. A munkások művelődésével kapcsolatos kérdések tisztázatlanságát bizonyítja, hogy nemcsak a vállalati, hanem a minisztériumi és az iparági szakszervezeti vezetők sem képviselnek határozottan körvonalazható elveket, és nem nyújtanak gyakorlati útmutatást. …
…
1975-ben esett szó először a tárca iparágaiban a dolgozók művelődésének helyzetéről és a műveltségük növelésére tervezett intézkedésekről, valamint a munkások továbbképzésével kapcsolatos feladatokról. … A művelődéssel, oktatással kapcsolatos vállalati attitűdöt a minisztérium Szociológiai Munkabizottsága által két trösztnél és két nagyvállalatnál végzett felmérés jól jellemzi. Kiderül, hogy a dolgozók nagyon kevés oktatással és a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatos problémát vetnek fel a különböző vállalati fórumokon. …
Mivel ez a feladat az MSZMP 1974-es közművelődési határozatával függött össze, szükséges volt felmérni és elemezni az ipari dolgozók művelődésének helyzetét, főbb tendenciáit... Az elemzés megállapítja, hogy »A művelődés, a tanulás esetében a társadalom, a vállalat (csoport) érdeke megegyezik.« De a »... kollektívák kezdeményezései, a dolgozók személyes aktivitása számos értékes megnyilvánulás ellenére sem tükrözi még eléggé ezen érdekazonosság felismerésének általánossá válását... különösen az alacsonyabb műveltséggel rendelkezők, a tanulásra fordított idővel járó, esetenkénti jövedelemcsökkenéstől, a tanulás terheitől félnek.« A beszámoló elsősorban a munkások »nyakába varrta« a tanulástól való elzárkózást, de megemlítette a vállalatok felelősségét is: »... sokan értelmét sem látják, hiszen nem ritkán a segédmunka magasabban díjazott a szakmunkánál, gyakran a vállalat nem biztosítja a szerzett tudás hasznosításának feltételeit.« Megállapítja a beszámoló, hogy a szocialista brigádok művelődését több tényező akadályozza, például a heterogén életkor, iskolázottság, szakképzettség miatti eltérő kulturális igények, a brigádvezetők alacsony iskolai végzettsége. Ennek ellenére leszögezi, hogy ma már szocialista brigád nem tesz olyan vállalást, melyben személyre szóló, a műveltség növelését célzó felajánlás ne lenne. A beszámoló említi, hogy a különböző öntevékeny művelődő csoportok és szakkörök több mint 20 000 tagjának nagy része a szocialista brigádokból kerül ki. Hasonlóképpen a könyvtárak tagjai, a műsoros estek, ismeretterjesztő előadások résztvevői is főként brigádtagok. Saját vizsgálatunkban az alábbi adatokat kaptuk a szakkörökben, művészeti csoportokban, sportkörökben való részvételről:
Sehol sem tag 69,9%
Szakkör tag 1,56%
Szakkör tag és sportol is 1,32%
Alkalomszerűen sportol 11,15%
Vállalati tömegsport résztvevője 9,35%
Aktívan sportol 3,8%
A könyvtári tagsággal kapcsolatban sincsenek kedvező tapasztalataink:
Nem könyvtári tag 62,11%
Vállalati, szakszervezeti, könyvtárban tag 15,71%
Községi, városi egyéb könyvtárban tag 16,55%
Több könyvtárnak is tagja 2,04%
…
A kultúrára fordítható összegek a jelentés szerint elegendőek, hiszen »A vállalatok jóléti és szociális alapjából megfelelő mértékű támogatást élvez a művelődés«. A vállalatok véleménye viszont egészen más, mint ahogy a későbbiekben idézendő jelentésekből ki fog derülni.
4 alágazat 47 vállalata 169 oldalt kitevő jelentésben számolt be a feltett 5 kérdésre. Az első kérdésre (milyenek a szocialista brigádok művelődési feltételei?) adott válaszokat vegyük kissé alaposabb elemzés alá! A vállalatok egy része — csaknem fele — úgy érzi, hogy maradéktalanul megtesz mindent, biztosítja a szocialista brigádok számára a kulturálódás feltételeit. A jelentések többségére jellemző az általánosság: »a dolgozóknál jelentkezik a művelődés iránti igény«, »nagy jelentőséget tulajdonítanak a művelődésnek«, »irányítják a dolgozók figyelmét a művelődésre«, »növekszik a fizikai dolgozók részvétele a művelődési rendezvényeken«, »növelték a politikai és az állami oktatásban résztvevők számát«, valamint [a] »Munkaverseny Szabályzatban a brigádfokozatok elnyerésének feltételei között differenciáltan szerepel az alapműveltség megszerzése«.
A miniszteri beszámolóból megtudtuk, hogy valamennyi szocialista brigád tesz művelődéssel kapcsolatos vállalást. Az egyik vállalati jelentésből vett idézetben ennél árnyaltabban fogalmaznak: »A vállalatnál ténykedő szocialista brigádok szinte mindegyikének vállalásában szerepel oktatással, közművelődéssel kapcsolatos vállalás...« Egy másik idézet pedig átfordítja a képet: »Vállalatunk munkahelyi adottságai — változó munkahely, egymástól távol dolgozó berendezések — a brigádok jelentős részénél nem teszi lehetővé a brigádtagok művelődésének hatékony elősegítését. A szocialista brigádvállalások a helyzetet híven tükrözik azzal, hogy kulturális vállalásokat egyáltalán nem, vagy csak elvétve tesznek. Ismerve lehetőségeinket, a vállalásokat ilyen formában is el kell fogadnunk. E helyzeten segítendő, az üzemi könyvtárakon keresztül megszerveztük a mozgókönyvtárakat is. Kellő eredményt ez sem hozott, mivel a 12 órás műszakváltás kellő időt az olvasásra nem hagy.« Önkritika egy másik vállalat esetében: »Szocialista brigádjaink közművelődést segítő vállalásai csökkenő tendenciát mutatnak. Az 1973–74-es évben már csak a brigádok 30%-a tett ilyen vállalást (színház, múzeum, kulturális rendezvény látogatása).« Az általánosságok között gyakran visszatérő fordulat a tudományos-technikai forradalom és fejlődés emlegetése, valamint az MSZMP közművelődéssel kapcsolatos határozatára való hivatkozás. Például: A határozat álláspontját »...figyelembe véve egyik nagy feladatunk, hogy különösen a fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező dolgozóinkat mielőbb munkásokká neveljük. Ehhez korunk igényeinek megfelelő politikai, szakmai és általános műveltség megszerzésére a technológiai és munkafegyelem egyre magasabb szintre való emelésére van szükség. E téren dolgozóink az elmúlt 4 év alatt sokat fejlődtek: politikai és szakmai tudásuk gyarapodott, gondolkodásukra a felgyorsult fejlődés jellemző. Mindez a munkánkban elért eredményekben jól tükröződik, s ez azt mutatja, hogy meggyorsult a munkássá válás folyamata. E folyamatnak azonban még csak az elején tartunk.«
…
A vállalatok közül csak 4 közli, hogy a jövőben a brigádok értékelésénél nagyobb súllyal veszik figyelembe a művelődéssel kapcsolatos vállalásokat. Két jelentésből kitűnik, hogy csökkennek a formális vállalások, 3-3 vállalat írja, hogy növekszik a politikai oktatásban résztvevők száma, illetve egyre magasabb szintű oktatási formákba iskolázzák be dolgozóikat. A vállalatok közül 5 említi a művelődési tevékenység közösségalakító, munkahelyi légkört javító hatását. Két beszámolóból a művelődésnek a termelésre gyakorolt közvetlen hatásáról szerezhetünk tudomást. E beszámolók szerint a szocialista brigádok keretében folyó művelődés feltételeinek biztosítása növeli a termelés hatékonyságát, sőt takarékosságot és önköltség-csökkentést eredményez.
Az egyik vállalat az ideológiai, politikai nevelő munka hatékonyságát véli bizonyítani: „A szocialista brigádtagok tanulni vágyását igazolja az a tény is, hogy a vállalatunknál szervezett párt és szakszervezeti oktatás nagy része brigádtagokból tevődik össze. Nevelő és felvilágosító munkánknak köszönhető a szocialista ünnepségek és rendezvények nagy sikere. Szocialista brigád kezdeményezése és kitartó munkának eredménye, hogy vállalatunknál évek óta nincs egyházi keresztelő. Valamennyi újszülött szocialista ünnepség keretén belül kap nevet.”
Egy másik vállalat kiemeli: »Pluszként elmondhatjuk, hogy a buszokon, amivel a munkahelyre szállítjuk dolgozóinkat, különböző előadásokat ismertetnek hangszórón keresztül.«
A művelődési tevékenység akadályainak emlegetése között a területi szétszórtságon, alacsony létszámon, a dolgozók idős korán és alacsony szakképzettségén kívül leggyakrabban az anyagi nehézségekre hivatkoznak. …
A lehetőségek emlegetése visszatérő fordulat majd minden jelentésben. Akár kirándulásról, akár színházjegyről vagy egyéb kulturális »beruházásról« legyen szó, gyakran emlegetik a »lehetőségek határait«, a »szerény anyagi lehetőségeket«. Az anyagi lehetőségek egyik tipikus szűk keresztmetszete, hogy nincs elég művelődésre alkalmas helyiség. Úgy tűnik, hogy az 1968 előtti vezetői sztereotípia »beugrásáról« van szó, amikor az anyagi lehetőségek korlátjainak emlegetésével a felelősséget egy szinttel feljebb kívánják tolni, »...ha a vállalat meg tudná építtetni az új ebédlőt és üzemi konyhát, a jelenleg meglevő konyha-étterem területileg és elhelyezésénél fogva is alkalmas volna a vállalat dolgozóinak kulturális igényeinek kielégítésére.«
…
Az akadályok másik csoportja nem kifejezetten anyagi természetű. Néhány vállalat a kielégíthetetlen színházjegy-igény miatt panaszkodik, egy vállalat pedig megfelelő közművelődési szakember hiányára hivatkozik. A tények szépítésén és a lehetőségek tényékként való feltüntetésén, valamint a panaszkodáson kívül néhány vállalat önkritikus jelentést küldött. 3 beszámolóból kitűnik, hogy csökkent a művelődési vállalások száma, formálisan teljesítenek, nem aknázzák ki a meglevő lehetőségeket sem. 5 vállalat fogadkozik, hogy a kulturális-művelődési agitációs és propagandamunkát javítani fogja. Az egyik jelentés szerzője így fogalmaz: »Kétségtelen, hogy voltak eredmények, de véleményünk szerint a brigádok nagy része nem élt ezzel a lehetőséggel, pedig ez a módszer valóban lehetővé teszi az értékes és célratörő vállalásokat …. A brigádvállalások elsősorban termeléscentrikusak és az elbírálásnál is ezen van az alapvető hangsúly.« Egy másik vállalat illetékese ígéretet tesz a következőkre: »A brigádok évenkénti értékelésénél az ún. »fehérasztal« összejövetelek helyett a színház, tárlat, koncertek látogatását nagyobb súllyal vesszük figyelembe.«
…
Lássunk néhány példát a kulturális lehetőségek felsorolásából! Szinte majd minden vállalati jelentés említi a könyvtárat: … Egy-egy vállalat megírja, hogy évente mennyit költ az állomány bővítésére, hogy szerződést kötnek a szocialista brigádokkal, hogy egy brigádtag kölcsönözhet az egész brigádnak és így tovább. Az egyik jelentés beszámol arról, hogy zenei részleget is felállítanak a közeljövőben, míg egy másikban olvashatjuk, hogy míg 1966-ban 1032 olvasójuk volt, 1973-ban már csak 810. 10 vállalat szervezett író—olvasó találkozót, de csak két jelentésből tudható meg, hogy ki is volt az író, akivel találkoztak. (Kertész Ákos, Bari Károly, illetve Berkesi András.) A könyvtár mellett a politikai továbbképzés, a vetélkedő, a színház- és mozilátogatás, a kirándulás a legtöbbször, említett művelődési lehetőség. Igen ritkán (egy-egy vállalatnál) említik az állami ünnepségeket és az MSZBT rendezvényeit, valamint a szocialista brigádvezetők továbbképzését, két-két vállalatnál a függetlenített közönségszervezőt (népművelőt), a brigádértekezletet, a családi összejövetelt, a tapasztalatcsere látogatást és a fehér asztal melletti összejövetelt. A lehetőségek felsorolása mellett nagyon kevés beszámoló tartalmaz konkrét tényeket a brigádok kulturális, művelődési tevékenységéről. Véleményünk szerint ez abból következik, hogy a vállalati vezetők döntő többsége a szocialista brigádok művelődési tevékenységét nem ismeri és nem tekinti vállalati ügynek, legfeljebb szakszervezeti feladatnak. … Tehát a legtöbb vállalatnál a kulturális funkciót betöltöttnek vélik a lehetőségek megteremtésével.
VIZSGÁLATUNK MŰVELŐDÉSSEL KAPCSOLATOS NÉHÁNY MEGÁLLAPÍTÁSA
…
A tanulásról. Mintánkban 14% volt az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya. … Szakmunkásképzőt 3,7%, középiskolát 6% végzett, felsőfokon 0,8% tanult. Az állami oktatási formáknál — úgy tűnik — sokkal jobban megfelelnek a dolgozóknak azok a szakmai és politikai továbbképző tanfolyamok, melyeket a vállalatok szerveznek. Szakmai tanfolyamon a megkérdezett brigádtagok 13,2%-a, politikai oktatáson 12%-a vett részt. A vizsgált évben sehol nem tanult 53%.
…
Figyelemre méltó összefüggés mutatkozik a tanulás és a beosztás között. A segédmunkásoknak 75%-a nem tanul és szakmai, illetve politikai oktatásban is csak 10% vesz részt. Ugyanakkor az alsó szintű vezetők körében csupán 31% nem tanul és 45% vesz részt szakmai, illetve politikai oktatásban. Ennek alapján nagy valószínűséggel lehet feltételezni, hogy a vállalati hierarchia legalsó szintjén elhelyezkedő segédmunkás réteg számára jelenlegi helyzete konzerválódik, hiszen ők tanulás nélkül nem kerülhetnek feljebb a »ranglétrán«. Ezzel szemben feltehetően nagyobb a mobilitási lehetőségük azoknak, akik alsó, illetve középvezetői funkciót töltenek be. Megkérdeztünk néhány vezető beosztású dolgozót arról, hogyan támogatja a vállalat a továbbtanulást. A vállalati vezetők mindenütt úgy vélték, hogy igen sokat tettek és tesznek e téren. … Az egyik vállalat párt v[égrehajtó] b[izottsági] tagja: »...a vállalat igazgatójának részvételével lett ünnepélyesen megnyitva a dolgozók általános iskolája, ahol ki lett hangsúlyozva ennek a tanulásnak a fontossága, és nagyon komoly mondjuk...hát...agitációs munkát is kellett belefektetni, hogy menjen. Azon kívül a szocialista brigádoknál 2-3 fő már közben is elvégezte az általános iskolát még ilyen nagyobb központi agitáció nélkül is. De most különösen — ugye ünnepélyes iskolamegnyitás, tanszerbiztosítás — még a tröszti keretből sikeres iskolavégzés esetén jutalom. Már egyszeri pénzjutalom, tanulmányi szabadság. Szóval a vállalat részéről maximálisan támogatva vannak.« …
A brigádtagokat is megkérdeztük, hogy fontosnak tartják-e a továbbtanulást. Örvendetesen alacsony (6,4%) azok aránya, akik erre a kérdésre nem-mel válaszoltak. 28%-uk anyagi előnnyel, illetve előbbre jutási lehetőséggel indokolta a tanulás fontosságát (»több lesz a keresete« 9,7%, »másik munkakörbe szeretne kerülni« 5,4%, »jelenlegi beosztásához szükség van erre« 12,7%). A megkérdezettek 47%-a egyszerűen azzal indokolta válaszát, hogy »szeretne többet tudni«, további 10,2%-a pedig »nem akar lemaradni másoktól«.
…
Az iskolai végzettség és a tanulás fontosságának összefüggése lényeges problémára hívja fel a figyelmet. … éppen az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők nem tulajdonítanak jelentőséget a tanulásnak, vagy ha igen, akkor főként a kereset miatt. Azoknak, akik nem tartják fontosnak a tanulást, 45%-a nem végezte el még az általános iskolát sem. A több keresetre hivatkozók 53%-a legfeljebb 8 osztályos, illetve annál alacsonyabb végzettséggel rendelkezik.
Az olvasásról. A mintánkban szereplő brigádtagok 15,7%-a csak napilapot, további 47%-a napi- és hetilapot is olvas. Napilapot és folyóiratot 15%, képes hetilapot 2,3% említ. Saját bevallása szerint egyáltalán nem olvas újságot 7 fő, „ami a kezébe kerül, azt olvassa 10,3%. A »Brigádélet« című folyóiratot egyetlen brigádtag sem említette közülük.
Arra a kérdésre, hogy »milyen könyvet olvas legszívesebben?« a megkérdezettek legnagyobb arányban (33,5%) szépirodalmi művet említettek. Krimit, sci-fit 9%-uk, szakirodalmat 5%-uk, természettudományos művet 4,8%-uk, verset pedig 1,7%-uk említett. 19% válaszolta, hogy többféle művet olvas szívesen. Az adatszolgáltatók 11%-a »nem szeret olvasni«, további 7,6% pedig »szeretne, de nincs rá lehetősége«. A női brigádtagok körében a szépirodalmat olvasók aránya (52,1%), jóval magasabb, mint az előbb említett átlagérték. Ugyanakkor szakirodalmat csak egyetlen nő olvas a megkérdezettek közül. A nők kevésbé kedvelik a természettudományos ismeretterjesztő műveket és a sci-fit. Viszonylag kevesebben vallják, hogy nem szeretnek olvasni (8,7%) és nagyobb arányban hivatkoznak arra, hogy nincs rá lehetőségük (16%). (Mintánkban a nők aránya 14% volt.)
Azoknak, akik nem szeretnek olvasni, 45%-a nem végezte el a 8 osztályt. A mintában szereplő brigádtagok 35%-a könyvtártag. Ez alacsony arány ahhoz képest, hogy a könyvtárakat mindegyik vállalat a legfontosabb művelődési lehetőségként említi.
A színház és mozilátogatásról. A megkérdezettek 40%-a nem volt színházban az elmúlt évadban. 13,3%-uk 1, 28,4%-uk 2–3, 10,8%-uk 4–6, 5%-uk pedig 7-nél több előadást látott. Ahhoz, hogy ezeket az adatokat értékelni lehessen, tudnunk kellett, hogy milyen lehetőségük volt színházi előadás megtekintésére. A mintában szereplő brigádtagok 30%-ának lakóhelyén működik állandó színház. 45% esetében színházterem van, de előadást csak ritkán tartanak, 19%-nál pedig nincs színház, illetve nem tartanak előadást. Az összehasonlításból kiderül, hogy a vizsgálatba bevont brigádtagok korántsem használják ki lehetőségeiket. Azok közül, akiknek lakóhelyén állandó színház van, 34% egyáltalán nem, 13,7% pedig csak egyszer volt színházban. Azok közül pedig, akiknek lakóhelyén nincs színház, 50% nem látott előadást, a többiek mégis eljutottak valahogy egyszer vagy többször színházba.
Hetenként jár moziba a megkérdezett brigádtagok 14,5%-a, havonta 22,8%-a. Ennél ritkábban megy 32%. Egyáltalán nem jár moziba 28%. A fiatalok sokkal gyakrabban mennek moziba, mint az idősebb korosztály. A hetenként moziba járók 58%-a 25 évesnél fiatalabb, ugyanakkor ennek a korosztálynak a részaránya mintánkban csak 21%. A moziba egyáltalán nem járók 55%-a 40 év feletti.
…
Azzal kapcsolatban nincs adatunk, hogy a számszerűen megemlített színházi előadás, illetve filmvetítés közül hányat néztek meg kollektíven a brigádtagok. Azt viszont gyakran tapasztaltuk, hogy panaszkodtak interjúalanyaink; nagyon nehéz ilyen programokra mozgósítani az embereket. A szervezési nehézségekről a vezetők is tudnak.
A sportról. Megkérdeztük kiválasztott brigádtagjainkat, hogy sportolnak-e. Adataink szerint 70%-uk egyáltalán nem sportol. Fel kell figyelni arra, hogy a képzetlenebb dolgozók a művelődés, a kultúra más területein — így a testkultúrával kapcsolatban is — igénytelenebbek. Mintánkból kiderül, hogy a segédmunkások 84%-a egyáltalán nem sportol. Ezzel szemben az alsószintű vezetők körében a nem sportolók aránya 60% alatt marad, míg a rendszeresen sportolók több mint 16%-ot tesznek ki. A női brigádtagok 84%-a nem sportol. Egyetlen egy sincs közöttük, aki rendszeresen részt venne a vállalati sportrendezvényeken, és mindössze egy igazolt női versenyző van.
A szabadidő eltöltésről. Arra a kérdésünkre, hogy mivel töltik leggyakrabban szabadidejüket adatszolgáltatóink 25,1%-a kerti-mezőgazdasági munkát, további 17,1% a házimunkát, barkácsolást, 3% pedig a maszekolást választotta. Ez azt jelenti, hogy a megkérdezettek több mint 45%-a szabadidejét is munkával tölti. Közel 19% a családi kört, 5,2% pedig a baráti társaságot jelölte meg időtöltésként. Kirándulásra, sportolásra 11,2%-uk, tanulásra, olvasásra 9,7%-uk fordítja szabadidejét. A moziba, színházba járást 0,8% említi, mint leggyakoribb időtöltést. …
….
Meglepően magas, közel 30% a tanulást, olvasást említők között a nők aránya. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a 21–25 évesek közé tartozik azok 1/3 része, akik művelődésre fordítják szabadidejüket. A fiatalabbak 51%-a inkább a sportot, kirándulást, baráti társaságot említi. A 31–40 év közöttieknek már csak 13,4%-a jelölt meg ilyen időtöltést.
…
… az idősebb korosztály felé haladva a brigádtagok egyre nagyobb hányada fordítja munkára a szabadidejét. Valószínűnek tartjuk, hogy az idősebb korosztály tagjait már nem az alapvető egzisztenciális problémák kényszerítő ereje motiválja abban, hogy a szabadidejüket is munkával töltsék. A családi kört főképp a középkorú (26–40 éves) brigádtagok jelölték meg nagyobb arányban (20% felett). Ebben a korban sokaknál nyilván a családalapítás és gyermeknevelés feladata kerül előtérbe. A 20 évesnél fiatalabbaknak a 80%-a számára nem a munka vagy a család a legfontosabb program. A 21—25 év közöttieknél ez az arány már csak 52% körül van. A 26–40 évesek körében 35% alá csökken azok aránya, akiknek a sport, kirándulás, olvasás, tanulás, színházba-, moziba járás vagy a baráti kör jelenti a legfontosabb időtöltést. 41-50 év között csupán 22%, a legidősebbek körében pedig kevesebb mint 10% választott ilyen tevékenységet.
Az előbbiekben idézett adatokból nem derül ki, hogy a szabadidő kollektív eltöltésére milyen gyakran kerül sor, de mindenhol azt tapasztaltuk, hogy ezzel kapcsolatban szervezési nehézségek merülnek fel. A számtalan panasz közül itt egy munkaverseny felelős szavait idézzük: »…Megmondjuk, hogy most a Villamos Főosztály és a Beruházási Főosztály brigádjainak kell ezen a héten – így szó szerint – kell ezen a héten elmenni. Ekkor figyelembe vesszük, hogy azok ilyen és ilyen típusú emberek, és akkor olyan témájú az előadás. Van olyan előadás is, aminél azt mondjuk, hogy akinek kedve van, az jöjjön. ...«
… miként látják a művelődést az érdekeltek, a szocialista brigádok tagjai. »Hát mióta én vagyok a brigádvezető, azóta olyan, hogy közös program, tehát értve egy színház vagy mozi, ilyen nem is volt. Sose. Ugyanis olyan vállalatnál dolgozunk, ahol itt — habár már az üzemzavarok nagyon lecsökkentek, de amikor ide kerültem, udvaroltam is — soha nem jött ki egy randi vagy egy mozi. Megvettem egy mozijegyet, az biztos, hogy valami üzemzavar közbejött, azt se mozi nem lett, se randevú nem lett. …« Egy brigádtag csoportvezető az eltérő érdeklődéssel érvelt: »… Kicsit nehéz erre válaszolni, de... szóval ez nem megy. Nagyon jó az összhang a munkában meg a munkahelyen, de szóval azért ez a civil életben ez egy kicsit nehéz.« …
A művelődési vállalások teljesítése sem mentes az ellentmondásoktól: »...Mondok én olyan példát is magának, hogy azt mondja, van szocialista vállalásunk, szóval gazdasági. A gazdaságit azt elvégezzük, kiértékeljük, ha kell pótvállalás stb. Jön a kulturális vállalás. … a kiértékelésben az szerepel, hogy kirándulni voltunk Zsíroshegyen stb. Két fő! és ezt még csak nem is szégyellik beírni a brigádnaplóba! Tizenvalahány fős brigád és beírják: két fő! … Ha elmennek énekelni, akkor beírja, hogy »részt vettünk«. Ő, egy szál magában. Hát ez komoly? Hát ez brigádosdi! Én úgy szoktam fogalmazni, hogy ha nagyon fel vagyok háborodva, hogy játsszunk brigádosdit. De olyan igazi szabályokkal. Hát a gyerekek is az óvodában a rabló-pandúrt is olyan igazi kis szabályokkal játsszák, és a csalást kizárják…«
Ismét egy indok a nehézségekkel kapcsolatban: »… Ha el akarunk menni színházba — elfelejtettem mondani, hogy van, vettünk két színházbérletet, és a brigádtagok fölváltva mennek színházba és nagyjából elmesélik, hogy ki mit látott, hogy tetszett — úgy tudjuk meg, hogy mikor van színielőadás, ha futkározunk utána. Azt nem tudjuk elérni, hogy a portán kitegyenek egy színházplakátot.« Egy másik brigádvezető a vállalati vetélkedőkről beszélt: »Jók ezek a vetélkedők, mert hát nagyon sok témával foglalkozunk, és hát, hogy ilyen komoly elismeréseket nyertünk, mindenki minket akar legyőzni. … látszott, hogy kicsit úgy örülnek, hogy na most az Osztapenkó brigádot ők megelőzték. Mi természetesen örültünk ennek, és szívből gratuláltunk azoknak a brigádoknak, akik ebben a vetélkedőben megelőztek bennünket, de azoknak is, akik esetleg mögöttünk maradtak.«
…
A mozgalom értékelési mechanizmusáról tapasztalataink szerint a dolgozók nagyon keveset tudtak. A vezetők főként a művelődési és egyéb vállalások értékelési nehézségeire hivatkoztak. Ezt és a brigádokkal szembeni bizalmatlanságot jelzi az utolsóként idézett vezető: »...Ha jól emlékszem, akkor a tanulni, az kiteszi a vállalások 60%-át, a maradék két terület pedig 20—20%-át. Most itt azért, mivel eléggé tapasztaltak a brigádvezetőink, hogy az ő rutinjukat kiszűrjük... Olyan rutinról van szó, ugye ez nem titok, hogy a tapasztalt brigádvezető az olyan brigádnaplót, illetve olyan brigádértékelő összeállítást tud készíteni, ami esetleg nem is takarja a valóságos munkát; és annak érdekében, hogy ezeket az ember kiszűrje, hát bizony oda kell figyelni.«
[A] MINDENNAPI KULTÚRA PERIFÉRIÁRA SZORULT ELEMEI
…
A test kultúrája. A fürdőszobával vagy legalább folyóvízzel ellátott lakások alacsony aránya miatt elterjedt gyakorlat, hogy a dolgozók a napi fő tisztálkodást munkahelyükön végzik el. A tisztasági létesítmények mind az üzemekben, mind a munkásszállókon sok kívánnivalót hagynak maguk után a minisztériumi és a KÖJÁL ellenőrzése mellett is. …
Anélkül, hogy a szexuáletikai bizonytalanság társadalmi-ideológiai fejtegetésébe bocsátkoznánk, megállapíthatjuk, hogy a nyitottság és a felelősségvállalás e téren sincs kellően összhangban. Mivel a munkahely a leggyakoribb kapcsolatteremtési lehetőség felnőtt korban, ezért fontos szerepet játszik a szexuális kontaktus kialakulásában is. Erről a kérdésről nem sok szó esik, holott mindenki által ismert jelenségről van szó. A szocialista brigádtagok kultúraképébe bele kell tartoznia a férfi-nő egyenrangú nemi kapcsolatának is, hogy ez ne a munkahelyi hatalmi viszonyok függvényeként alakuljon.
Úgy tűnik, hogy a munkahelyen kialakuló nemi kapcsolatok megítélése többek között a hierarchiában elfoglalt státusz függvénye. Az egyén toleranciája felfelé haladva nő, a szervezet toleranciája viszont csökken.
…
A tulajdonosi tudat megközelítésére feltett kérdésünk alternatívái között szerepelt az is, hogy az üzemben »kallódó holmit nyugodtan elvihetnek«. A válaszolók 10,1%-a választotta ezt az alternatívát. De ismert a következő álláspont is: »Mi kérem mindent elviszünk, ami nehezebb a levegőnél, nincs odaláncolva és nem tüzes.« E szemlélet kialakulásában nagy szerepe van véleményünk szerint a vállalatok területén fellelhető rendetlenségnek, kallódó holmiknak, kárba vesző anyagoknak, sokszor milliós értékű tönkrement gépeknek, valamint a vállalati munkaerővel és anyaggal felépült víkendházaknak. …
A dekoráció témáját összekapcsoljuk az elhelyezési körülményeknél elmondottakkal. … A hivatalos dekoráció elsősorban mozgalmi-politikai és a balesetelhárítással, tűzrendészettel stb. kapcsolatos plakátokból, feliratokból áll. Ezek esztétikája, hatásossága, kulturáltsága erősen kétségbevonható. A november 7-i plakátot április 4-én, a felszabadulásit május 1-én, a munka ünnepét pedig augusztus 20-án veszik le. Maradnak viszont évek, évtizedek során változatlanul a NE..., a TILOS..., a VIGYÁZZ! feliratok és szimbólumok. … Alapvetően más a szerepük a dolgozók által kitett dekorációknak. A felrajzszögezett, celluxozott képek eklektikuma szinte leírhatatlan. Láthatunk Rákóczi, Marx, Lenin reprót, Kádár, Brezsnyev és Castro képet, magyar és külhoni színészek és énekesek sztárfotóit, szexbombákat, tájképeket, képeslapokat, mindenféle magazinreklámot és sok egyebet.
ÖSSZEGEZÉS
…
Ha összegezzük a szocialista brigádok, de különösen a bejárók művelődésével kapcsolatos nagy nehézségeket, a nem egyszer előforduló kényszerű kulturális vállalásokat és formális teljesítéseket, a könnyebb megoldást jelentő mennyiségi szemléletet, megállapíthatjuk, hogy a kultúrához való viszony esetében újra termelődik az elidegenedés, vagyis fennáll a művelődés külsőségessé válásának veszélye.”
Ludas Matyi, 1975-03-20. 12. szám, 5. oldal
Helyzetkép
„2. A nem gazdasági jellegű vállalások. A művelődéssel és a közösségi élettel kapcsolatos vállalások tekintetében már sokkal nagyobb tere van az önálló kezdeményezéseknek. A művelődési vállalások között első helyen a tanulás szerepel, amit vállalatonként eltérő mértékben — néha túlzottan — ösztönöznek.
»Divat a tanulás — mondta az egyik vállalat üzemvezetője. — Meglehetősen nagy az oktatással kapcsolatos felajánlások száma. És üzemgazdasági szempontból nem is mindig zavartalan ezeknek a problémáknak a megoldása. Ez olyan problémákat vet fel, amelyeket részben a brigádoknak saját maguknak kell megoldaniuk, mert a hiányzót helyettesíteni kell. A brigádok törekednek arra, hogy a vállalásaik között legyen ilyen is, mert ez az értékelésnél elég nagy súllyal esik latba.«
A nyolc osztály elvégzésére vonatkozó felajánlásokat a vállalat vezetői érthető módon örömmel fogadják és magasra értékelik, ami e téren is a mennyiségi szemlélet elterjedéséhez vezet. Előnyösebb helyzetbe kerül az a brigád, amelyiknek pillanatnyilag több tagja is végzi az általános iskolát, mint az, melynek tagjai már szakmunkások, és egyéb továbbtanulásra éppen nincs lehetőségük. A tanulási vállalásokat elsősorban a vállalaton belül szervezett szakmásító és továbbképző tanfolyamok elvégzésével teljesítik.
Gyakori vállalás a közös színház- vagy mozilátogatás, de adataink szerint a brigádtagok 40%-a az elmúlt évadban egyetlen színházi előadást sem látott. 28%-uk egyáltalán nem, 23%-uk pedig csak havonta egy alkalommal volt moziban. A közös színházlátogatást a gyakorlatban sok helyen úgy »tudják le« a brigádok, hogy vesznek 2—3 bérletet, és a tagok felváltva mennek színházba. Az ilyen típusú közös programokban, összejövetelekben mindig van némi erőltetettség, ami a szervezési nehézségekben kifejezésre is jut.
Tipikus vállalás a könyvtártagság, illetve meghatározott számú könyv elolvasása. Jól bevált gyakorlat, hogy minden brigádtag évente 10—15 könyvet hazacipel, de olvasatlanul vissza is viszi, viszont igazolást kap a vállalás teljesítéséről. A kérdezettek közül mind a vállalati, mind a területi könyvtárakat kevesen keresik fel (35%).
Az előzőekben felsorolt vállalásokat nem tekinthetjük a szocialista brigádtagság lényegi kritériumának. A művelődés joga is, kötelessége is minden állampolgárnak, függetlenül attól, hogy brigádtag-e vagy sem. Többletet, közös művelődést a látott vagy olvasott élményanyag közös feldolgozása jelenthetne, de éppen erre rendszerint nem kerül sor. Fontos közösségteremtő alkalomnak tartjuk a kirándulást, de ilyesmire viszonylag kevés a lehetőség.
A művelődéssel, közös programmal kapcsolatos vállalások teljesítéséhez már sokkal kevesebb támogatást kapnak a brigádok, mint a gazdasági vállalásoknál. Csaknem mindenhol azzal találkoztunk, hogy keveslik a brigádok a vállalat által biztosított lehetőségeket. (Például van vállalati busz, de nem kapják meg, kulturális programokról későn értesülnek stb.) A vezetőkkel készített interjúk tanúsítják, hogy a művelődéssel kapcsolatos problémákat kevésbé ismerik, és »nem az én asztalom« jellegű álláspontra helyezkednek.
Az eddig említetteken túl még sokfajta — néha tiszteletet ébresztő, értékes, máskor semmitmondó — felajánlást olvashattunk, amelyek a „szocialista módon élni” területhez tartoznak. Itt sorolják fel a brigádok az ünnepélyeken, brigádösszejöveteleken való részvételre, véradásra stb. vonatkozó vállalásokat. Sok helyen a brigádértekezlet megtartását is felajánlásnak tekintik, holott ez inkább tekinthető a brigádok működéséhez szükséges feltételnek, mint vállalásnak. A munkaerkölcs területét érintő vállalások közül leggyakoribbak a késés és az igazolatlan hiányzás megszüntetésére vonatkozóak. Kérdés, hogy felajánlásnak tekinthetjük-e ezeket, hiszen a pontos munkakezdés mindenkinek kötelessége.
Ludas, 1990.10.31. 44. szám, 6. ooldal, Banga Ferenc rajza
