A helyi önkormányzás fogalmát a következőképpen definiálhatnánk: a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalom lakosság érdekében történő gyakorlása. Az önkormányzás joga a választópolgárok közösségének egészét illeti meg, melyet közvetlenül (helyi népszavazás), illetve közvetett módon (választott képviselőik útján) gyakorolhatnak, valamint feladat- és hatáskörükbe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan eljárhatnak. Számukra igen nagy jelentősége van azon döntésüknek, hogy lakóhelyükön azok a jelöltek töltsék be a képviselői, illetve polgármesteri tisztséget, akiket a legalkalmasabbnak találnak érdekeik képviseletére. A választók szavazatai alapján nyernek a jelöltek mandátumot, de azt, hogy ezek a szavazatok milyen arányban válthatóak mandátumokra alapvetően a választási rendszer határozza meg.

 

A helyi önkormányzatok helyzete az államszervezetben speciális, mert egyrészt az államigazgatás meghatározó részét képezik, másrészt jelentősen meghatározzák az állampolgárok közösségének mindennapi életét. Kialakításának jogi alapjait a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1990. évi LXIII. törvény, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény, a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény, és a polgármesteri tisztség egyes kérdéseinek ellátásáról szóló 1990. évi LXVII. törvény jelentették.

 

A helyhatósági választásokat a köztársasági elnök 125/1990.(VI.28) KE számú határozata alapján 1990. szeptember 30-án, illetve október 14-én tartották. Ez volt a rendszerváltás utáni önkormányzati választások történetében az egyetlen kétfordulós választás, mivel azóta az 1994. évi LXIII. törvény alapján kizárólag egyetlen fordulót rendeznek érvényességi és eredményességi küszöb nélkül. Megszűnt a politikai szervezetek kizárólagos jelöltállítási joga, ezért képviselőjelölt az lehetett, akit a választópolgárok legalább 1%-a jelöltnek ajánlott. Országszerte elindult a választásokon 8559 polgármesterjelölt, 48 939 kislistás és 12 841 egyéni választókerületi jelölt 42 párt, 647 társadalmi szervezet, 12 kisebbségi szervezet, és 447 -féle koalíció támogatásával.

 

A szavazásra jogosultak száma 7 868 286 fő volt, ebből az első fordulóban 3 162 228 (40,18%), a második fordulóban pedig 1 427 360 (28,94%) választópolgár járult az urnák elé. A választási részvétel elmaradt az országgyűlési választás adataihoz képest, de ez a tendencia általában jellemző a nyugati demokráciák többségére.

 

A választásra vegyes választási rendszerben került sor, melyben a többségi, és az arányos választási rendszerre vonatkozó szabályokat együtt alkalmazták, és amely egyszerre garantálta a személyek és a pártok közötti választást a szavazatmegosztás lehetőségével. A rendszer kettősen tagolódott: egyrészt településtípusok, másrészt pedig a választandó intézmény szerint:

 

10 ezer fő alatti településeken kislistás szavazással választottak helyi képviselőket (relatív többségi blokkszavazásos módszerrel), ahol az egész település egyetlen választókerületet alkotott, és az összes jelölt nevét abc sorrendben tüntették fel a szavazólapon. Annyi jelöltre lehetett szavazni, ahány tagja volt a képviselőtestületnek, és a legtöbb szavazatot kapott jelöltek kaptak mandátumot. A polgármesterekre közvetlenül lehetett szavazni.

 

10 ezer fő feletti lélekszámú települések esetében, valamint a fővárosi kerületekben kétszavazatos rendszer működött, egyéni jelöltekre, és pártlistákra lehetett szavazni. Egyéni képviselővé azt választották, aki a legtöbb szavazatot kapta, feltéve, hogy megkapta az érvényes szavazatok ¼-ét, és a választásra jogosultak legalább 2/5-e szavazott. Érvénytelen, illetve eredménytelen első forduló esetében második fordulóra került sor, ahol az a jelölt lett képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta (relatív többség). A pártlisták a szavazatok arányában jelentettek mandátumot a képviselőtestületben, illetve a megyei közgyűlésben. A polgármester személyét a képviselőtestület döntötte el szavazás útján.

 

A megyei önkormányzat feladat-és hatáskörét a megyei közgyűlés látta el, melynek tagjai a települési önkormányzat képviselőtestületének tagjai által választott küldöttek közül kerültek ki (elektori rendszer) A közgyűlésnek 10 000 lakosonként egy, de legalább 50 tagja volt. Minden települési önkormányzat kétharmados többséggel, titkos szavazással három küldöttet választott, akik közül legalább kettőnek a képviselőtestület tagjaiból kellett kikerülnie. A képviselőtestület a három jelölt közül az egyiket jelölte a megyei közgyűlés tagjának. Természetesen a küldöttgyűlésen több jelölt személyére is lehetett ajánlást tenni, és azok a jelöltek lettek a közgyűlés tagjai, akik a legtöbb szavazatot kapták. Pest Megye Önkormányzatának alakuló ülésére 1990. december 14-én került sor, a Pest Megyei Közgyűlés elnökévé 1990. december 21-én dr. Inczédy Jánost, a Kereszténydemokrata Néppárt tagját választották 81 szavazattal.

 

Budapesten az egyéni és a pártlistákon kívül még egy további listáról is szavaztak, mely alapján a fővárosi közgyűlés tagjait választották meg.

 

A 10 ezer fő alatti településeken az első fordulóban a választók 50,98%-a, másodikban a 33,87%-a vett részt. 2911 helyen választottak polgármestert, és 2923 helyen alakult meg a képviselőtestület. A választott képviselőtestületi tagok 71%-a független (1478 fő), 6,2% FKGP (1279 fő), 4,3 % MDF (890 fő), 4 % SZDSZ (810 fő), 2,8% KDNP (568 fő) 1,3% Agrárszövetség (272 fő), 1,1 % MSZP (229 fő) jelöltjeként indult.

 

A megválasztott polgármesterek 82,9%-a független (2412 fő), 3,7% FKGP (108 fő), 2,3 % MDF (68 fő), 1,9 % SZDSZ (56 fő) 1,8% KDNP (52 fő) színeiben indult.

 

10 ezer fő felett az egyéni választókerületekben az első fordulóban 33%-os, a másodikban pedig 28,67%-os volt a részvételi arány. Az SZDSZ képviselőit választották meg legnagyobb számban, az érvényesen leadott szavazatok 17,2 %-át kapták (361 fő), az SZDSZ-Fidesz közös jelöltek 16,9%-ot (356 fő), független jelöltek 14,9 %-ot (314 fő), az MDF jelöltek 12%-ot (252 fő), a Fidesz jelöltjei 8,4%-ot (176 fő), az FKGP jelöltjei 6%-ot (126 fő), a KDNP jelöltjei 5,7%-ot (119 fő), az MSZP jelöltjei 2,6%-ot (54 fő), MDF-KDNP közös jelöltek 2,5%-ot,(52 fő), MDF-FKGP-KDNP közös jelöltek 2,4%-ot (51 fő), az MDF-FKGP közös jelöltek 2,1%-ot.(44 fő).

 

A pártlistákra leadott szavazatok alapján az SZDSZ a szavazatok 20,7%-át szerezte meg, ami 408 mandátumot eredményezett, az MDF eredménye 18,3% (357), a Fidesz 15,3% (298), az MSZP 10,1% (198), a KDNP 8% (157), az FKGP 7,8% (153), az SZDSZ-Fidesz közös lista 5% (97),az MDF-KDNP lista 2,5% (48), MDF-FKGP-KDNP lista  2,2% (43), az MSZMP lista 1,03 % (25).

 

Budapesten a választói részvétel az első fordulóban 37,39%, a második fordulóban 34,9% volt A fővárosi közgyűlési listákra leadott szavazatok a pártok között a következőképpen oszlottak meg: SZDSZ 34,7 %, MDF 27,3%, Fidesz 18,2 %, MSZP 7,3%, KDNP 5 %, MSZMP 3,6 %, FKGP 2,3%. A közgyűlés mandátumainak elosztása a következő volt: az SZDSZ 25, az MDF 20, a Fidesz 13, az MSZP 5, a KDNP 3. mandátumot szerzett. A fővárosi kerületek közül 15 helyen az SZDSZ jelöltjét, 3 helyen független jelöltet, 2 helyen SZDSZ-Fidesz közös jelöltjét,1 helyen az MDF, 1 helyen a Fidesz jelöltjét választották polgármesterré. Főpolgármester dr. Demszky Gábor (SZDSZ) lett.

 

A választási eredményeket áttekintve megfigyelhető, hogy a kisebb településeken fontosabb szerepet játszott a helyi jelöltek ismertsége, miután többségében a független színekben induló jelöltek diadalmaskodtak, míg a 10 ezer fő feletti települések esetében inkább a pártelvű választási rendszer érvényesült.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

A virtuális galéria alapjául szolgáló iratok levéltárunkban az alábbi fondokban/ állagokban találhatóak:

 

A virtuális galériát összeállította: dr. Pillinger Szilvia (levéltáros)