A Martonfalvay család Svájcba került irataival gazdagodott levéltárunk!

2019.04.29.
A Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára 2018-ban példaértékű nemzetközi levéltári együttműködés eredményeként jutott a Martonfalvay család (és ehhez kapcsolódóan Simonfalvay József) irataihoz. Az iratanyag több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. A családtörténeti adatokon túlmenően ugyanis felbecsülhetetlen köztörténeti jelentőségű dokumentumokat is tartalmaz.

Az iratgyűjtemény leírásának megtekintése...

Szemelvények az iratokból

1.

A Martonfalvay levéltár legutóbb átvett újabb részében egyetlen irat található, amelyben Martonfalvay Imre deákot említik. Az oklevél töredék, a fennmaradt szöveg is három részre szakadt. Ebből kettő illeszkedik egymáshoz és az oklevél középső részét képezték, a harmadik darab pedig az oklevél felső harmadának jobb széléről szakadt ki. Az oklevél bal felső és a teljes alsó része elveszett.

Az oklevél a vasvári káptalannak egy peres ügyben kibocsátott jelentése a királyi helytartó számára. A jelentés tartalmazza a helytartó parancslevelét, valamint a töredékben olvasható még egy átírt oklevél. A szöveg alapján azt feltételezhetjük, hogy az elveszett alsó részben a csornai konvent egy további oklevelének teljes szövege is átírásra került.

A per Tomaji Ferenc Lesencefalu, Németfalu, Gárdony (Zala m.) birtokai miatt folyt. A még 1537 előtt magtalanul elhunyt Tomaji Ferenc birtokai Lesencetomaji Tomaji János kezére kerültek, aki azonban a per tárgyát képező három birtokot valamikor 1537 és 1548 között lányának Katalinnak és sógorának Désházi Bálintnak (valamint Bálint testvérének: Boldizsárnak) eladta. Az adásvételről a vasvári káptalan állított ki oklevelet (ennek töredéke olvasható átírásban az oklevélben). Tomaji Ferenc örökségéből részt követelők azonban felléptek az adásvétel ellen. A pert kezdeményezők között találjuk, a tóti Lengyel és a Teveli család mellett, Martonfalvay Imre deákot és feleségét Teveli Annát. (Martonfalvay Imrét „provisornak” nevezik a szövegben. Sajnos az oklevél azon része elveszett, amelyben megnevezték, hol töltötte be ezt a tisztséget, de Emlékiratából tudjuk, hogy az enyingi Török család szolgálatában Pápán működött ekkor.) Mivel 1548-ban a nádori hivatal üresedésben volt, a királyi helytartó előtt folyt a per. A helytartó 1548. május 2-án parancsot adott a vasvári káptalannak, hogy keresse elő az adásvételt tartalmazó kérdéses oklevelet, és írja át. A vasvári káptalan a parancsnak megfelelően a jelentésében át is írta az oklevelet. A három említett oklevél közül egyedül a parancslevél dátumra ismert (1548. május 2.). Az adásvételt rögzítő oklevél tehát valamikor ez előtt, a jelentés pedig valamivel ez után (de ez utóbbi valószínűleg még 1548-ban) kerülhetett kibocsátásra.

 

2.

A Martonfalvay család jelen tudásunk szerint először 1729-ben szerzett szőlőket a Somló-hegyen. 1731-ben aztán újabb, az előzőek mellett fekvő szőlőt vásárolt Martonfalvay Ádám. Valamennyi szőlőjük a hegy Somlóvásárhelyhez tartozó részén feküdt. Az adásvételről ezért Somlóvásárhely mezőváros tanácsa állított ki oklevelet. 1734-ben engedélyt kaptak arra, hogy a pincéjük melletti parlagon fekvő területeket is szőlővel telepítsék be, és ezek után 10 évig nem kellett adót fizetniük. 1796-ban a Martonfalvayak szőlőit 1000 Ft-ra becsülték. 1830-ban tovább bővítették somlói szőlőbirtokukat. Korábban megszerzett szőlőik szomszédságában újabbat vásároltak.

Az 1731. évi vásárlást rögzítő oklevél eredetiben maradt fenn. Az oklevelet június 1-én bocsátotta ki Somlóvásárhelyen a mezőváros hatósága. A papírra írt oklevélen teljes épségben megmaradt a mezőváros pecsétje is.

Utolsó frissítés:

2019.04.29.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges