Hős-e az áldozat? – Kiss Kálmán, a vecsési postarablás sajnálatos vesztese
1933. március 30-án szörnyű tragédiába torkollott a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei vecsési postahivatalban történt postarablás. A péntekre virradó éjszaka a két elkövető azzal az elhatározással tört be a vecsési postahivatalba, hogy kirabolják annak pénztárszekrényét. Az újságok a következőképpen számoltak be az eseményekről: Két szolgálatot teljesítő csendőrjárőr, Virág Péter és Terjék Balázs gyanús neszre figyelt fel a postahivatal irányából, ezért bekopogtak. Erre egy férfihang szólt ki, hogy ne zörgessenek, mert éppen rovancsolás – ellenőrző vizsgálat – folyik. A csendőrök ennek nem ültek fel, átmentek a szomszédos gyógyszertárba segítséget kérni. Bodnár Endre gyógyszerésznél éppen ott tartózkodott Kovács István gyógyszerész és Kiss Kálmán árvaházi tisztviselő is, aki vívókardját megragadva a csendőrökkel tartott a postahivatalba. Ahogy kiléptek a gyógyszertárból, látták, hogy egy ismeretlen férfi rohant ki az épületből, revolverrel a kezében. Az egyik csendőr a férfira lőtt, azonban elvétette, a férfi pedig eltűnt az éjszakában. Ezután a csendőrök és segítőik beléptek a postahivatalba. Kiss Kálmán ekkor rátámadt és vívókardjával megsebesítette a másik rablót, mire az halálos szívlövést adott le a tisztviselőre. A gyilkos rabló kimenekült az udvarra, ahol Virág Péter csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. A rablónál talált személyes iratokból kiderült, hogy Máté István rovott múltú betörővel van dolguk. A zsebében találtak rá egy nyugtára, amin szerepelt egy név. Ez alapján kezdték el keresni Máté feltételezett tettestársát.
A csendőrök nyomban riadóztatták a budapesti rendőrkapitányságokat. Hamarosan a pestszentlőrinci Kossuth utcában, röviddel a gyilkosság után két rendőr egy gyanús férfira lett figyelmes, aki éppen akkor ugrott be egy taxiba. A rendőrök igazoltatták a férfit, aki az útlevelével bizonyította személyazonosságát, miszerint Schailli Sándor a neve. (A dokumentumokban neve többféleképpen fordul elő, Schailli, Scheily-ként is szerepel). A rendőröknek azt hazudta, hogy a Kossuth utca 17-es számú házba megy. A rendőrök elkísérték a házhoz, de, ahogy megállt az autó Schailli kiugrott és elmenekült. A rendőrség körözést adott ki Schailli ellen, akiről a nyomozás során kiderült, hogy 32 éves, budapesti, foglalkozása ékszerész és rézesztergályos és az újpesti Viola utca 17. szám alatt lévő villában lakik. Schailli nem volt éppen mintaállampolgár, 1920-ban már letartóztatták rablás miatt, majd szabadulása után a fővárosi éjszaka ismert alakja lett. Ami igazán gyanússá tette a hatóságok szemében, hogy kapcsolatban állt Máté István vasesztergályossal, akivel az elmúlt időben több olyan bűntettet követtek el, amit sikerült megúszniuk. 1933. április 1-én, 48 órán belül a rendőrség elfogta Schailli Sándort Vácott. Schailli a Majer Ferenc féle vendéglőbe tért be ebédelni. A szomszédos asztalnál tisztviselők ültek, akik a férfiben a vecsési postarablás rablóját vélték felfedezni. Egyikük kiszaladt az utcára és behívta az ott szolgálatot teljesítő vitéz Harmathy István rendőrfőtörzsőrmestert. A rendőr igazoltatta Schaillit, aki hamis adatokat adott meg, majd útban a rendőrség felé újból szökést kísérelt meg. A rendőr csakhamar utolérte, elfogta és megbilincselte a férfit.
Térjünk át a történet egyik balszerencsés résztvevőjére, Kiss Kálmánra, aki 1897-ben született Vecsésen. A Jegyzők Országos Árvaházának hivatalnoka volt. Mint tartalékos főhadnagy részt vett az első világháborúban és többszörösen kitüntették. Évek óta a Vecsési MOVE lövészcsapat parancsnoka, valamint a Vecsési 83-as számú Attila cserkészcsapat tisztje volt. Feleségét és két kisgyermeket hagyott hátra, akik leginkább szenvedőik voltak apjuk hőstettének. Édesapja, Kiss Lajos 1901-től 1918-ig volt Vecsés község főjegyzője.
A Vecsési 83-as Attila cserkészcsapat tagjai nem felejtették el bajtársukat, hanem igyekeztek méltóképpen őrizni emlékét. A végzetes tragédia egy éves évfordulóján megemlékezést tartottak és egy műsort szenteltek emlékére és tiszteletére.
írta: Pogányné Samu Éva
*Pinkabérlő: krupié, a kártyázás helyszínének vezetője, aki általában a kocsmáros, a vendéglős vagy a kaszinó tulajdonosa volt
Forrás:
HU-MNL PML X.71. 83-as számú Vecsési Attila Cserkészcsapat iratai
HU-MNL PML VII.102. Pestvidéki Királyi Törvényszéki Fogház iratai – Fogolytörzskönyv
Felhasznált irodalom:
Magyar Hírlap, 1933. április 1. „A vecsési postarablás drámai éjszakája”
Pesti Hírlap, 1933. április 1. „A véres vecsési postarablás”
Nemzeti Újság, 1933. április 2. „Elfogták Vácott a vecsési postarablót”
Magyarország 1933. június 10. „Négyévi fegyházra ítélték a vecsési postarablót”
Új hozzászólás