A pártállam időszaka az igazságszolgáltatásban és a jogrendszerben is gyökeres változásokat hozott. A szervezet terén alapvető átalakulást a korábbi négyszintű bíráskodásról a háromszintű bíráskodásra (Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, megyei bíróságok, járásbíróságok) való áttérés jelentette. A szervezeti változással párhuzamosan megkezdték a bíráskodásban résztvevő személyek cseréjét. Egyrészt megjelentek az ún. akadémisták, akik az 1 éves Büntetőbírói és Államügyészi Akadémia elvégzése után a rendszernek megfelelő bírákká válhattak. A másik új eleme a bíráskodásnak: a bírákkal azonos jogú népi ülnökök. Ők biztosították azt a propaganda által hangoztatott – Lenintől vett – nézetet, miszerint a népi demokráciákban a nép ítélkezik. Az ’50-es évek bíráskodását a politikus bíráskodás jellemezte: a párt és a befolyása alatt álló tanácsok is hatással voltak az ítélkezésre. Osztályszempontú ítélkezés volt, mely lehetőséget adott a rendszer ellenségeinek félreállítására, vagy megsemmisítésére. Galériánkban – többek között- a két leggyakoribb váddal (közellátási, izgatási bűncselekmény) kapcsolatos perek egyikének egy-egy ítéletét olvashatja a látogató. Halász Csilla és Schramek László vezetésével jelenleg is folyamatban van az a nagyszabású munka, melynek során az 1950-es évek büntető pereiről megadott szempontok szerint adatbázist épít a kollégák egy része. Ennek elkészültével – reményeink szerint – további segítséget tudunk nyújtani a kutatóknak az államszocializmus jogszolgáltatásának mélyebb megismeréséhez.
