Laky Dezső

Laky Dezső: Csonka-Magyarország megszállásának gazdasági kárai. Budapest, 1923. 139-140.

 

A Duna-Tisza-köze, a Tisza balpartja és a Tisza-Maros-köze voltak a megszállók Mekkája. A kiskárosult községek száma itt elenyészően csekély, hogy helyet adjanak a szinte teljesen kifosztottaknak. A három országrész közül is a csonka Tisza-Maros-közére zúdult a legnagyobb csapás. Mintha a románok bosszúból – azért, mert a meghagyott kis részt is sajnálták tőlünk – pusztították volna ki Csanád vármegyét, hogy ennyi örömünk se teljék a békeszerződés határmegállapításában. A másik két – most említett – országrészben a helyzet nem nagyon különbözött, bár nyilvánvaló adatainknak ebben a csoportosításában is, hogy Jász és Csongrád tiszántúli községeinek különösen nagy kárai hozták a Duna-Tisza-közének arányszámait olyan előre.

Kötelességet vélünk teljesíteni akkor, mikor megörökítjük azoknak a községeknek a nevét is, melyek gazdasági élete a megszállás alatt a legkeményebb próbákat állotta ki:

 

E községek kárai a legnagyobbak. Különösen Mezőhegyes és Törökszentmiklós határában tombolt a megszállás dühe. Mezőhegyes kárai messze kiválnak a károk szomorú sablonjából s Törökszentmiklós is egymagában többet veszített, mint számos más vármegye községei együttvéve. De hányán vannak a felsoroltakon kívül még községeink: Nagykálló, Orosháza, Kisbér, Demecser, Besenyszög, Tiszaföldvár, Vásárosnamény, Tiszadob, stb., amelyek kára mindmegannyi vivisectio volt közgazdaságunkban.

 

Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Konyvek_162100/?pg=148&layout=s&query=besenysz%C3%B6g

 

 

408.

Besenyszög községben, mely egyetlen katonát sem adott a vörös hadseregnek, tizenkilenc becsületes polgárt mégis azon a címen végeztek ki, miután nagy részüket mindenükből kifosztották, hogy kommunisták voltak.

Területi megoszlás szerint a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében meggyilkoltak száma több, mint 200 volt, körülbelül egyharmada az összes meggyilkoltaknak. Fegyvernek, Mester- szállás, Besenyszög, Kúnhegyes, stb. községek voltak a tömeggyilkosságok színhelyei. A bolsevistaság jogcímén megöltek között 2, 12, 13, 15 és 16 éves gyermekekről is tudunk, ami mindennél többet mond. Fegyvernek község határában elföldelt áldozatok exhumálása közben kitűnt, hogy a hullák mind kitépett hajúak, megcsonkítottak; végtagjaik összetörve, szemük kiverve.

 

409.

Tiszaszőllősön négy földmívest a románok letartóztatnak; szökni akarnak, de a román golyó eléri őket. (…)

Besenyszögön 15 földmívest fognak el a románok minden ok nélkül és vagy az elfogatás helyén, vagy a község határában kivégzik őket. Hasonló sorsra jut a község négy másik lakosa, kiket kézigránáttal ölnek meg.

Cibakházán hét aratómunkás a mezőn dolgozik; a románok vörös hadsereghez tartozóknak gondolják őket s máris végük van.

Mesterszálláson, ahol egy menekülő vörös katona rálőtt a románokra, ezek 30 aratómunkást megtorlásul elfognak – a tanítóval együtt – s minden kihallgatás nélkül végeznek velük. Jámbor Károly községi jegyző igazolni akarja, hogy szegények béké6 emberek; erre az ő sorsa is beteljesedik.

Tiszakürtön Cseri Gábor földmívestől a románok fuvart kérnek; jelekkel próbálja magát megértetni, hogy se kocsija, se lova nincs. Szíven- lövik. Kenderesen hét ember hal meg a román golyóktól; Szecsei János cipész azért, mert nem tudott a tüzet kérő román katonának azzal szolgálni. Kenyér Géza cipészt létrára feszítik s úgy kínozzák halálra.

Kúnhegyesen tizennégy földmívest szúrnak, vágnak és lőnek agyon, anélkül, hogy valaki máig tudná, hogy mit vétkeztek. Fegyverneken a hősi halottak száma 41 volt; csaknem kivétel nélkül valamennyi földmunkás vagy gazdasági cseléd. Harmincukat azzal tartóztatták le, hogy civilbe öltözött vörös katonák, jóllehet valamennyijüket aratómunka közben lepték meg s csak az ok nélkül lövöldöző románok elől menekültek a közeli tanyára. A többi tizenegy kivégzése úgy történt, hogy egy gyalogjárón elindították őket s addig lövöldöztek rájuk, míg kiszenvedtek.

Tiszaroffon Tóth Sándort azért ölik meg, mert a házkutatásnál nem tud a kérdésekre románul válaszolni.

Tiszaburán viszont az aggastyán Kovács János birtokos utolsó órája azért üt, mert lakásába behatoló s pénzt követelő katonáknak azt átadja; a tanút kellett itt az útból eltenni.

Törökszentmiklóson tizenkettő a kivégzettek száma. Egy napszámos lovát nem akarja átadni: megölik. Másiknak a lábán maradt bőr-lábszárvédő miatt kell pusztulnia. A harmadik fél a románoktól; fut előlük, de a golyó utoléri.

Szajolban Bartos Vince kocsmárosnál a románok a júliusi visszavonulás után lőszert hagynak. A visszatérő friss csapatok megtalálják. Sorsa ezzel eldől.

Kisújszálláson tíz embert ölnek meg.

Mezőtúron kilencet, ez utóbbi helyen valamennyit azért, mert a szabad rablás alkalmával a rablásnak vagy női hozzátartozóik megbecstelenítésének ellenállnak.

 

188.

 

198.

 

232.

 

315.

Jász vármegye földjén a tiszai közép (3-9 millió K), a tiszai alsó (1-9 millió K) s a jászsági alsó (1-1 millió K) járások ipartelepei voltak a leginkább károsultak, a városok közül Mezőtúr (9-4 millió K) és Szolnok (3-2 millió K) vállalatai, a többi járások és városok kárai a felsoroltakhoz képest lényegtelenek voltak.