Egy 110 éves vasút emlékezete – 1909-ben avatták fel a Vámosgyörk-Jászapáti vasútvonalat

Október hónap dokumentuma
2019.10.02.
Az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára őriz egy kisebb iratcsomót Jászapátira vonatkozó iratok megnevezéssel. Néhány éve adta át ezeket a vasúttörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézmény, melyért külön köszönet illeti Károly Nóra helyismereti könyvtárost. Ugyanis az iratok között lappangott az Újszász–Jászapáti–Vámosgyörki helyi érdekű vasút részvénye, menetdíjtáblázata a vasút helyszínrajzával és a vasút építésére megkötött szerződés is.

A további kutatások során sikerült felderíteni, hogy az egykori Jászsági Helyi Érdekű Vasút iratainak töredékei még máshol is megbújhatnak. Egy azóta nyugállományba vonult könyvtáros hívta fel a figyelmemet, hogy Jászapátin a Városi Könyvtárban is találhatók az egykori vasúttársaságnak anyagai.

Mi is volt ez a vasút, amelynek végső szakaszát éppen 110 évvel ezelőtt adták át a forgalomnak. Nézzük sorban a történéseket: Kevésbé ismert, de a történelmi Magyarország első vasútvonalát – amely Pesttől haladt volna Debrecen felé az 1840-es években – eredetileg nem Szolnok felé akarták hozni, hanem Jászberény érintésével a Jászságon keresztül. Akkor az elképzelésből nem lett semmi, a vasutat Szolnok felé vezették és 1847. szeptember 1-én színpompás ünnepség keretében át is adták. Azután eltelt több mint negyed század és végre a „Jászság fővárosa” is megkapta vaspályáját. 1873-ban elkészült a Hatvan-Jászberény–Újszász–Szolnok vasútvonal. Már majdnem feledésbe merült a jász települések vasútja, amikor valakiben felmerült az ötlet: építsenek lóvasutat Jászberénytől Jászapátin, Jászkiséren, Jászladányon át Tiszasülyig. A hír hallatára az érintett települések megmozdultak, csakhogy a szervezést végző Jászapáti elérte, hogy a vonal végpontja Újszásznál legyen, a másik pedig természetesen Jászapátinál. Végül a lóvasút terve örökre feledésbe merült.

A Vámosgyörktől Újszászig kanyargó vonal két részletben épült meg. Az első szakasz létrehozásában jelentős szerepe volt Beniczky Ferencnek, a megye főispánjának. Beniczky 1881–1884 között töltötte be tisztségét. Főispánságának maradandó alkotásai közé tartozott két helyi érdekű vasútvonal, a Pusztatenyő–Kunszentmárton és az Újszász-–Jászapáti kiépítése. Az érdekeltségek vezetőjeként a legmagasabb körökben lévő kapcsolatait megmozgatva mindkét vasút megvalósult. 1884-ben kinevezték a belügyminisztérium államtitkárának. Még főispáni időszakában, 1883. június 3-án Jászapátin megszervezett egy gyűlést, ahol az érdekelt birtokosok és az érintett jász települések küldötteinek felvetette egy társulás létrehozását az Újszász–Jászapáti vasútvonal megépítésére. A vonalat előzetesen 31 kilométeresre tervezték. Az alakuló gyűlésen megjelent Jászalsószentgyörgy küldöttsége is. Az építési engedély elnyerésére ki mást, mint Beniczkyt kérték fel. Az ő hathatós segítségével meg is kapták az engedélyt az „Újszász–Jász-Apáthii helyi érdekű vasút” létesítésére. A költségek fedezésére pedig létre hoztak egy részvénytársaságot, amely 1884. június 5-én tartotta alakuló ülését Jászapátin. Az építési tőkét 650.000 Ft-ban rögzítették, a fedezésére 100 Ft-os részvényeket bocsájtottak ki. Rövidesen el is készült a vasút, amely érintette Szászberket, Jászladányt, Pusztakürtöt, Jászkisért és Jászapátit. Jászalsószentgyörgy időközben kiszállt a vállalkozásból, így nem lett vasútja. Amikor a gőzmasina Alsószentgyörgy határába ért, hosszan füttyentett. El is terjedt a mondás: Ladánynak jutott a füstje, Szentgyörgynek pedig a füttye”. 1885. július 20-án azután sor került a vasút avatására Beniczky Ferenc és népes vendégsereg jelenlétében. Azonban hamar kiderült, hogy a Jászapátira vezető vasút csupán szárnyvonal, amelynek igazán akkor lesz jelentősége, ha tovább vezetik. Alig három évvel később már felvetődött a vonal továbbépítésének gondolata. De milyen irányban haladjanak tovább? A cukorrépa elterjedése a Jászságban egyre sürgetőbbé tette a vasút megépítését. A hatvani cukorgyár 1888-as létesítése, majd az 1890-ben megalapított selypi, illetve az 1912-ben létrehozott szolnoki cukorgyárak elősegítették a cukorrépa meghonosítását. A cukorrépát közúton nem lehetett gazdaságosan szállítani, ezért ez a feladat a vasútra hárult. Jászárokszállásnak adódott még egy másik lehetőség is, ugyanis csatlakozhatott volna a Hatvan–Jászárokszállás–Heves vasutat tervező közösséghez. Azonban a vámosgyörki állomásfőnök számításokat készített, amiből kiderült, olcsóbb megépíteni a Jászapáti–Vámosgyörk közti vasutat, mint Hatvan és Heves között síneket fektetni.

1899. május 26-án értekezletet tartottak, ahol megjelentek Jászárokszállás küldöttei – dr. Kóczián Géza főjegyző és Márkus József képviselőtestületi tag – de itt volt a Jászdózsát képviselő Bozóky János plébános is.

Az új vasútvonal kiépítéséhez a következő feltételeket határozták meg: az Újszász–Jászapáti vasút részvényeiből és az új törzsrészvények tulajdonosaiból egy új részvénytársaságot alakítanak, az új vonal mindenképpen érintse Jászdózsát és Jászárokszállást. A jogfolytonosság az új társaságra lenne átruházva, az új részvénytársaság 100 Ft értékű részvényeiből 633.500 Ft névértéket adnának a régi részvényeseknek, a jelenlegi 425.600 Ft névértékű törzsrészvényük helyett. Az új társaság törzsrészvényeiből Jászárokszállás 100.000 Ft, Jászdózsa 50.000 Ft és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szintén 50.000 Ft névértéket vesznek át.

A Jászapáti–Vámosgyörk Helyiérdekű Vasút megépítésére végül az Újszász–Jászapáti–Vámosgyörk Helyiérdekű Vasút Rt. kapott engedélyt 1898. május 11-én a 26547/1898 sz. rendelettel.

A vonal közigazgatási bejárására 1900. június 27-én került sor, ahol az eredeti tervhez képest néhány módosítás történt. A vasutat Jászapáti állomásától vezették tovább Vámosgyörk irányába. Jászdózsa állomás előtt létesítettek egy megállóhelyet „Csengettyűs” elnevezéssel. Jászdózsán állomásépület építését vették tervbe, amely azonban nem azonos a mai vonal épületével. A napjainkban használatos megálló egy későbbi vágánykorrekció eredménye. Dózsa után „Tarna-Eörs” elnevezéssel létesítették a következő megállót. Következett Jászárokszállás, ahol emeletes felvételi épület készült. A végállomás Vámosgyörk már meglévő felvételi épülete volt, ahol csatlakozási lehetőség nyílt a Budapest–Miskolc fővonalhoz, illetve a Gyöngyösre vezető szárnyvonalhoz.

A vasút építése azonban hosszan elhúzódott. 1908. november 3-án közigazgatási pótbejárást tartottak, ahol több résztvevő mellett megjelent Küry Albert, a vármegye későbbi alispánja is.

A vonal építését a Magyar Építő r. t. végezte, Meleghy Gyula építési vállalkozó és Nemes József építészmérnök irányításával. A vasútépítésben részt vettek a jász települések kubikosai is.

Jászapátitól a MÁV Vámosgyörk állomásig vezető 29 km-es vonalának jelentősebb állomásai Jászdózsa, Tarnaörs, Jászárokszállás állomások lettek. A műtanrendőri bejárásra 1909. július 30-án került sor. Az ünnepi menet Vámosgyörkön gyűlt össze, és onnan indult különvonattal Jászapáti felé. A gőzmozdony mögé nyolc kocsit soroltak, ahol a díszvendégek foglaltak helyet. A küldöttség minden állomáson megállt, ahol a települések elöljárói köszöntötték őket. A vendégek végül Vámosgyörkre tértek vissza, ahol megírták a jegyzőkönyvet, majd egy banketten vettek részt. A vasutat néhány nap múlva használatba vették, de hivatalos engedélyét csak 1910-ben kapta meg (1910. évi XI. törvénycikk a Jászapáti–Vámosgyörk helyi érdekű vasút engedélyezése és az Újszász–Jászapáti helyi érdekű vasúttal való egyesítése tárgyában).

A vonal kiépítésével teljessé vált a vasúti összeköttetés Vámosgyörk–Újszász között. A 61,3 km vasútvonal a Jászsági Helyi Érdekű Vasút Részvénytársaság tulajdonába került. 1931. október 31-én vette át a részvénytársaságtól a MÁV. Külön érdekessége még, hogy az országban itt működtek legtovább a gőzmozdonyok. A vasútépítő elődöknek méltó emléket állított a Vámosgyörk, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászszentandrás és Jászapáti települések közös összefogásával elindított rendezvénysorozat amelynek méltó befejezése volt a 2019. szeptember 28-án Vámosgyörkön megtartott zárórendezvény.

A rendelkezésre álló dokumentumokból a 200 Koronás részvényt, a menetdíjtáblázat kilométermutatóját és a vasutat ábrázoló helyszínrajzot mutatjuk be.

(A forrás lelőhelye: MNL JNSZML XIV. fondfőcsoport 21. fond 9. raktári szám. Jászapátira vonatkozó iratok)

Összeállította: Szikszai Mihály főlevéltáros

 

Utolsó frissítés:

2019.10.02.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges