Cukorgyári emlékek

Az 1912-ben alapított Szolnoki Cukorgyár Zrt. gyáregysége 1914-ben kezdte meg működését. A századfordulón rohamosan fejlődő cukoripar szolnoki megtelepedését ingyenes telekkel, harminc évi adómentességgel és kamatmentes hitellel is támogatta a kedvező földrajzi fekvésében joggal bízó város. A csongrádi cukorrépa termelők jobb elérését még vasútfejlesztéssel is megsegítette a MÁV, de a környező településeken (pl. Abonyban, Törökszentmiklóson és Tószegen) is földeket béreltek, s a termelőket hosszú lejáratú kölcsönökkel kötötték magukhoz, megakadályozva a konkurencia terjeszkedését.

Szolnok képviselőtestülete 1912. február 20-i közgyűlési jegyzőkönyvének részlete, melyben köszönetet mond Horthy Szabolcs főispán részére a cukorgyár alapításához nyújtott támogatásáért

(MNL JNSZML V. 472. Szolnok rendezett tanácsú város közgyűlési jegyzőkönyve, 1912.)

A cukorgyár főbejárata, a háttérben a főépület, a kétoldalas szekérmérleg, a porta és az irodaépület

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Az irodaépület

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A gyárat és a hozzá tartozó kolóniát a két világháború között folyamatosan fejlesztették, bővítették, lakótelepén iskola is létesült, de a vállalkozás sikerét bizonyítja az a tény is, hogy a Szolnoki Cukorgyár Rt. még egy angliali (Bury St Edmunds-i) cukorgyár alapításába is becsatlakozott részvényesként.

A Bury St Edmunds-i cukorgyár napjainkban

( https://www.britishsugar.co.uk )

Az angliai gyár látképe drónfelvételen:

https://www.youtube.com/watch?v=OpSI8e8OSog

A szolnoki üzem a nagy gazdasági világválságot is túlélte, miközben minden mellékterméket igyekeztek hasznosítani. A melaszt szeszgyárakba szállították, míg a rostokban gazdag hulladékot takarmányként a kolónia területén tartott állatoknak adták.

Tabák Lajos: Magánút c. fényképe egy hadirokkantról a cukorgyár közelében (1932)

(MNL JNSZML XIV. 18. Tabák Lajos irathagyatéka)

Répaszállítás a Tiszán

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A második világháború alatt már a frontharcokat megelőzően is voltak fennakadások a termelésben. 1944 júniusában aztán előbb a belvárosi gettóból, majd a környék településeiről is az iparvágánnyal rendelkező cukorgyár területére zsúfolták össze a deportálandó zsidóságot. A gyűjtőtáborban embertelen körülmények uralkodtak, hiszen a gyár abban az évben átadott új kantin épülete mindössze pár száz idénymunkás elszállásolására volt alkalmas, így a tizenöt településről oda terelt közel ötezer ember jelentős része a szabad ég alatt éjszakázott a napokig tartó esőben. A szerencsétlenebbeket végül az auschwitzi koncentrációs táborba, a többieket pedig Bécs környéki kényszermunkára szállították tovább marhavagonokban.

Munkásszállás 280 főre, házmesteri lakással és konyhával

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A második világháborút maga a cukorgyár sem vészelte át sértetlenül, igaz, elsősorban nem is a fegyveres harcok és bombázások, hanem a visszaszoruló német csapatok pusztítása okozott jelentősebb kárt. A felperzselt föld taktikáját alkalmazó katonák minden mozdíthatót igyekeztek leszerelni és elszállítani az üzemekből, amit pedig nem tudtak magukkal vinni, azt aláaknázták és felrobbantották. Így járt a cukorgyár turbinája is 1944 őszén. Az esetre Polónyi Szűcs Lajos, az üzem illegális kommunista pártsejtjének egyik tagja – saját szerepüket némileg felnagyítva – e szavakkal emlékezett vissza:

„Ebben az időben készítették elő a németek a gyár felrobbantását. […] A kitelepítést megtagadtuk. Azt mondtuk, az egész telep lakosságát behozzuk az üzembe, s velünk együtt robbantsák fel a gyárat. Az ezredes ezért hadbíróság elé akart bennünket állítani, de a front olyan gyorsan közeledett, hogy ezt az intézkedést már nem tudta megtenni. Ez idő alatt Proch János és Gönczöl Sándor az alagutakon bementek a németek által lepecsételt turbinaházba. A robbanóanyagokat úgy helyezték el, hogy ha be is következik a robbanás, nagy károkat nem okoz. Másnap jöttek a német halálfejesek és felrobbantották a turbinát meg a generátort. A kár jelentős volt, de a következő évben már termelni tudott a Szolnoki Cukorgyár.”

Lajos bátyja, Polónyi Szűcs András saját visszaemlékezésében már kevésbé hősies színekkel festette le a történteket:

„Azt mondtam az őrnagynak, hogy bemegyünk mindnyájan a turbinaházba, és úgy robbantsák fel. Azt felelte, hogy garantálja, hogy akkor is felrobbantják. Mit volt mit tenni, nem mentünk oda. 3-án reggel, hajnalban felrobbantották a gyár turbináit.”

Cukorgyári gőzturbinák

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Körforgó szivattyúk vízhez

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Polónyi Szűcs Lajos az állatok és a felhalmozott cukor sorsáról is részletesen beszámolt:

„Több elvtárssal együtt a németek által lefoglalt cukorból több vagonnyi mennyiséget hordtunk át a gyárba olyan helyekre, ahol úgy véltük, nem fogják megtalálni. A gyár bérgazdaságából nagy mennyiségű búzát, sertést, tehenet mentettünk meg. […] Mindemellett a környék lakossága előtt nyitva tartottuk a gyár kapuit, aki csak tehette, bement, s nagyobb mennyiségű cukrot szállított el a saját családjának.”

Polónyi becslése szerint az akkor még ott lévő mintegy 1500 vagon cukorból a németek körülbelül 1000 vagont szállíthattak el, a helyi lakosság pedig mintegy 200 vagont vitt haza, míg a szovjetek nagyjából 300 vagon cukrot találtak elrejtve a gyár területén. Tekintettel arra, hogy Szolnok kiürítése után alig négyezer ember maradt a városban, a családonként kiosztott 20-50 kilós tételek, a Cukorgyárhoz hasonlóan megnyitott lisztraktár készleteivel együtt jelentősen segíthették a civilek túlélési esélyeit.

Polónyi Szűcs Lajos egy másik visszaemlékezésében megemlítette azt is, hogy „behoztunk annyi sertést is, hogy mindennap tudtunk egyet vágni és annak húsát szétosztani a [cukorgyári] lakótelep lakosai között. Abban a nagyon nehéz időszakban ez nagyon nagy segítségnek számított. Ezenkívül volt 3-4 tehén, ami tejet is adott.”

Testvére ezt a történetet is kevesebb pátosszal mesélte el: „a cukorgyár egy másik gazdaságának az egész állományát – lovakat, teheneket, sertéseket, birkákat – elvitték a németek. Itt is kezdték szállítani, és ezt megakadályozni nem lehetett, hiába kértük. Összesen négy tehenet kaptunk a gyerekek részére, de aztán csak elvitték ezt is a németek.”

A cukorgyári lakótelep bal szárnya

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Polónyi Szűcs Lajos elbeszélése kizárólag saját és elvtársai szerepét domborította ki, mintha csak ők gondoskodtak volna a helyben maradt lakosság közellátásáról. Történetükből méltatlanul kifelejtődött a városvezetést a kiürítéskor, tehát októberben ideiglenesen átvevő Kiss Gábor árvaszéki ülnök, helyettes polgármester és dr. Csereháti Dezső pénzügyi tisztviselő, polgárőr parancsnok szerepvállalása. Utóbbi javasolta Kissnek, hogy városvezetőként hivatalos átiratban kérje fel a polgárőrséget ötvenezer kiló cukor visszatartására, hogy azt így megmenthessék a németek elől a lakosság közellátása részére. Kiss eleget is tett Csereháti kérésének és részére saját kezű aláírásával ellátott utasítást adott át. Kockázatos magánakciójukat siker koronázta. A polgármesteri átirat birtokában a polgárőrség autói szabadon közlekedve azon nyomban átszállították az ötven tonna cukrot a városháza udvarára, ahol azután szétosztották a helyben maradt családok között.

Kiss Gábor arcképe

(Hirn László – Zsadányi Oszkár: Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.)

Tény ugyanakkor, hogy Polónyi Szűcs Lajos köre két katonaszökevényt is bújtatott a gyár területén. Fodor Józsefet és Tenyeri Jánost a répaúsztató aknájában rejtették el napi élelmezésükről is gondoskodva. Eközben a környék védelmére oda vezényelt magyar katonákat is szökésre agitálták és nekik civil ruhákat szereztek.

A frontharcok alatt szovjet katonák életének megmentésére is sor került. Az 1944. november 3-án megjelenő szovjet előörsöt a védők tűz alá vették, s miközben a túlélők visszavonultak, egy sebesült és még három orosz katona a Cukorgyár területén rekedt. Őket az üzem hét dolgozója rejtette el. Egészen addig bújtatták a katonákat, míg az éjszaka folyamán a szovjetek újra előre nem törtek.

A cukorgyár látképe

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Az üzemet 1948-ban államosították, de továbbra is megőrizte meghatározó szerepét Szolnok iparában. A nagybirtokok felosztása és a tsz-esítés közötti átmeneti időszakban ugyan volt, hogy harmincötezer kistermelőtől kellett beszerezni a répát, de a szolnokiak ezeken a nehézségeken is úrrá tudtak lenni.

A Rákosi-kor munkaversenyei és sztahanovista mozgalma alól természetesen az itt dolgozók sem vonhatták ki magukat, melynek eredményeiről a megyei napilap is rendszeresen beszámolt őszi számaiban. A városi ünnepségeken és felvonulásokon az üzemek sorában a cukorgyár is mindig képviseltette magát.

Cukorgyári dolgozók „Üdvözöljük a májusi kormányfői találkozót! Leszerelést, békét az emberiségnek” transzparenssel (1960. május 1.)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

1961-től 1964-es nyugdíjazásáig Tabák Lajos volt a szolnoki cukorgyár igazgatója, aki a második világháborúig könyvelőként dolgozott ugyanitt, ám a származása és baloldalisága miatt büntetőszázadba vitték a keleti frontra, ahol szovjet fogságba esett és csak 1948-ban tért haza. 1948 és 1955 között megszervezte a Cukorértékesítő Nemzeti Vállalatot, majd a cukoripari igazgatóság vezetője, és a Cukoripar című lap főszerkesztője volt. A két háború között illegális kommunistákkal is kapcsolatot tartó Tabák a hazai szociofotó 20-as, 30-as évekbeli megteremtőjeként is ismert. 2004-ben Szolnok város díszpolgárává avatták.

Tabák Lajos arcképe

(MNL JNSZML XIV. 18. Tabák Lajos irathagyatéka)

Tabák Lajos hagyatékának Levéltárba kerüléséről szóló újságcikkek 2016-ban

( https://mnl.gov.hu/mnl/jnszml/hirek/a_szolnoki_leveltarba_kerult_a_tabak_hagyatek )

A hatvanas évek közepétől újabb fejlesztések következtek, új épületek és új gépek növelték a termelési kapacitást. Ennek eredményeként a Kádár-rendszer alatt a gyár tisztes megélhetést tudott biztosítani az ott dolgozóknak, igaz, ezért sokaknak nehéz körülmények között, több műszakban kellett megdolgozni. A cukorrépa kirakodásakor esőben, sárban, míg az üzemben akár hatvan fokos hőségben is éjjel-nappal robotoltak a cukorgyáriak a százhatvan-százhetven napos kampány egész ideje alatt megállás nélkül zakatoló gépek mellett. Az év fennmaradó részében azután minden masinát darabjaira szedtek szét és átvizsgáltak, mert a cukor a rozsdánál is durvább hatást gyakorolt az alkatrészekre, olykor ökölnagyságú lyukakat mart még a bronzba is. A cukorgyár azonban a fizetésen túl is igyekezett megbecsülni munkásait, akiknek sportolási lehetőségeiről és kulturális kikapcsolódásáról is irigylésre méltóan gondoskodtak, erősítve az ott dolgozók lojalitását és összetartozását.

A „Széchenyi István” Brigád naplójának egy oldala (1980)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A lakótelep legnagyobb sportlétesítménye a focipálya (1986)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Cukorgyári uszoda (1986)

A medencét tápláló gyógyvizet még a megszálló németek próbafúrása hozta a felszínre, akik olaj után kutattak Szolnok határában a második világháború alatt

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A rendszerváltás után a szolnoki cukorgyár, akárcsak a hatvani és a szerencsi, a francia Béghin-Say SA tulajdonába került, mely 2003-ban mindhárom üzemet továbbadta a német Nordzucker AG-nak.

Magyar-francia sporttalálkozó (1999. május 9.)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Ez az anyavállalat 2004-ben a Szolnoki Cukorgyár Zrt-t és a Szerencsi Cukorgyár Zrt-t fuzionálta a hatvani gyárat üzemeltető leányvállalatával, a Mátra Cukor Zrt-vel. A hatvani üzem cukorgyártását már abban az évben beszüntették, míg a csomagolás és raktározás még néhány évig folytatódhatott ott. Ezalatt, 2003 szeptemberében a szolnoki gyárat másfél milliárd forintos fejlesztés keretében egy új cukorsilóval bővítették, amelynek alapkövét még a francia cégvezető rakta le, az avatáson pedig már a német részvénytársaság elnöke vágta át a szalagot.

Az épülő új szolnoki cukorsiló (2003. január)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Az építők az utolsó simításokat végzik a cukorsilón (2003. szeptember)

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Bár a gyárbezárás lehetősége a külföldi tulajdonosnak kiszolgáltatva mindig Damoklész kardjaként lebegett minden privatizált üzem felett, az erről szóló tájékoztatás mégis hidegzuhanyként érte a szolnoki dolgozókat a 2007. november 19-én délután megtartott munkásértekezleten. A szakmailag indokolatlannak tűnő döntés komoly felháborodást váltott ki a munkások körében, megakadályozására azonban nem volt mód. (Az esemény szomorú utóhatásaként másnap, november 20-án hunyt el az egykori gyárigazgató, Tabák Lajos.) A jólértesültek a kevésbé fejlett, kisebb kapacitású szerencsi cukorgyár lobbitevékenységét okolták a gyárbezárásért, azonban a Mátra Cukor Zrt. utolsó, még működő cukorgyárára alig négy hónap elteltével szintén lakat került. A döntések hátterében az európai uniós cukoripari szabályozások oly irányú megváltoztatása játszott döntő szerepet, mely a cukorrépa átvételi árát csökkentve és a hazai termelés felhagyását támogatva gyakorlatilag kihúzta a talajt a magyarországi cukorgyárak alól. Az uniós rendszabályok változását pedig a WTO (a Kereskedelmi Világszervezet) kényszerítette ki nemzetközi szabadkereskedelmi szerződésekre hivatkozva, elsősorban az uniót perrel fenyegető, nagy nádcukortermesztő Brazília és Ausztrália nyomására.

A cukorgyár kéménye a kétezres évek elején

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A szolnoki cukorgyár bejárata 2008 májusban

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Bontási törmelék 2009 októberben

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

A rendszerváltáskor még 12 cukorgyárral büszkélkedő Magyarország nagymúltú üzemeinek felszámolásával, a gyárak elbontásával a termelés újrakezdésének esélye is elszállt. A cukoripar európai szintű szerkezetátalakításának és a tudatos rombolásnak az eredményeként jutott el oda Magyarország, hogy jelenleg a kaposvári az egyetlen még működő cukorgyára, s a 80 ezer tonnás termelési kapacitással szembeni 300 ezer tonnás fogyasztást csak importtal lehet kielégíteni.

A kaposvári cukorgyár látképe

(MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Hasonló módon csökkent a termelés több más országban is az unió perifériáján, így például Írország, Lettország, Bulgária, Szlovénia és Portugália teljes cukoriparát felszámolták. A termelés csökkenése végül nettó cukorimportőrré tette az unió egészét is, mely elsősorban az afrikai, karibi és brazil nyerscukor behozatalát futtatta fel.

Címlapkép:

Cukorgyári életkép. Mészáros János felvétele. (MNL JNSZML XXIX. 13. Szolnoki Cukorgyár iratai)

Felhasznált irodalom:

Soós László: A cukorrépa-termelők érdekvédelmének lehetősége a Szolnoki Cukorgyár RT. vonzáskörzetében. In: Zounuk – A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 1. Szolnok, 1986. 175–194.

Szolnoki cukorgyár https://hu.wikipedia.org/wiki/Szolnoki_cukorgy%C3%A1r

Az „édes” élet – Látogatás a Szolnoki Cukorgyárban https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarHirek_USAHUN_1975/?pg=296&layout=s

Gyorshír: bezárják az ország második legnagyobb cukorgyárát! https://www.szoljon.hu/kozelet-jasz-nagykun-szolnok/2007/11/gyorshir-bezarjak-az-orszag-masodik-legnagyobb-cukorgyarat

Lakat került a szerencsi cukorgyár kapujára https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2023/03/lakat-kerult-a-szerencsi-cukorgyar-kapujara

Bontják a szolnoki cukorgyárat https://www.origo.hu/gazdasag/20080721-bontjak-a-szolnoki-cukorgyarat.html

Cukorhiány van Magyarországon, a megtermelt mennyiség sokszorosát fogyasztjuk el https://hvg.hu/gazdasag/20220810_cukorhiany

Az Európai Unió cukorpiaci rendtartása https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3_cukorpiaci_rendtart%C3%A1sa

Az 1924-ben részben szolnoki finanszírozásból megalapított Bury St Edmunds-i cukorgyár azóta is folyamatosan üzemel, 1973-ban Európa legnagyobb ilyen üzemévé vált, 2016 óta pedig megújuló energiát termelő gyáregységgel is bővült, így cukor mellett immáron elektromos árammal is kereskedik.

A British Sugar és a Bury St Edmunds-i gyár története:

https://www.britishsugar.co.uk/about-sugar/our-factories

Készítette:

Dr. Csönge Attila

főlevéltáros, levéltár-igazgató

A képek kiemelését segítették:

Horváth Gergő igazgatóhelyettes és Szabóné Maslowski Madlen levéltáros