V. B. 180. Gyula Város Árvaszékének iratai 1873–1950

Az árvaszék feladata a kiskorú árvák, valamint a gondnokság alatt állók érdekvédelme volt.  A gyámügyi tennivalókat mint elsőfokú hatóság intézte. Az 1871. évi XVIII. tc. 24. §-a kimondta, hogy a rendezett tanácsú városok árva- és gyámhatósági jogát az elnöki jogkörrel rendelkező polgármesterből, a városi ügyészből, a számvevőből, egy vagy több ülnökből és a jegyzőből álló árvaszék gyakorolja. Tagja még a testületnek a szavazati joggal nem rendelkező közgyám (aki Gyulán az árvapénztárnoki feladatot is ellátta). Az árvaszék a közgyűlésnek alárendelt önkormányzati szerv volt, amelynek ülnökeit a képviselők választották meg.

Gyula város 1873. évi szabályrendelete részletesen meghatározta az árvaszék tagjainak feladatait, és kimondta, hogy nem vállalhatnak magángyámi vagy gondnoki feladatot, nem vehetnek fel kölcsönt az árvatárból, és nem bírhatnak haszonbérben árvavagyont.

Az 1877. évi XX. tc. részletesen szabályozta az árvaszékek szervezeti, ügyköri és adminisztratív működését, és kimondta, hogy azok az alispánoktól független önkormányzati szakhatóságok.  Az alaptörvényt az 1885. évi VI. tc., az 1894. évi XVI. tc., valamint az 1902. évi 55.200., 128.000. és 129.000. B. M. rendeletek egészítették ki. Az utóbbi két rendelet az árvaszékek ügyviteléről, ill. a közgyámok jogairól és kötelességeiről rendelkezett. Az árvaszékek kezdettől fogva önálló ügykezelést végeztek. 1922-ig a kiskorúak és gondnokoltak személyi és vagyoni ügyeit tanácsüléseken vitatták meg. A tanácsülési rendszert az 1923. évi XXXV. tc. és a 7740/1923. B. M. sz. rendelet megszüntette, és bevezette az előadói-ülnöki rendszert. A kiskorúak és gondnokoltak készpénzeit és értékeit 1903. január 1-ig a községi árvapénztárakban kezelték. A 123.000/1902. B. M. rendelet megszüntette a helyi pénzkezelést, és a megyeszékhelyen működő állampénztárakat bízta meg a központi gyámpénztári feladatok ellátásával.

Az árvaszék legfontosabb ügykörei a hagyatéki gondnokság alá helyezési, holttá nyilvánítási, elhagyatottsági, tartási, örökbefogadási, gondnokság alá helyezési, házasságon kívül született gyermekek atyasági, atyai hatalomtól való megfosztási, nagykorúsítási, kiskorúak házassági ügyei voltak. Az iratanyagban megtalálhatók még gyámpénztári kölcsönök, gyámi számadások felülvizsgálatának, szerződések jóváhagyásának dokumentumai.

Gyula város árvaszéke a hozzá tartozó ügyekben saját hatáskörében a városi képviselő-testülettől függetlenül intézkedett, de évente be kellett számolnia az árvák és gondnokoltak számáról, vagyoni, szellemi állapotáról, valamint az ügyforgalomról. A közgyám feladata volt a kimutatások beterjesztése. Negyedévente jelentést kellett tenniük a megyei közigazgatási bizottságnak. Az árvaszék ügyvitelének alapjául a belügyminisztérium által kiadott ügyrend szolgált.

A második világháború után az 1030/1945. M. E. sz. rendelet értelmében az árvaszékek feladatköre nem változott. Az 1945. évi decemberi gyulai polgármesteri beszámoló a városi árvaszék legfontosabb feladatának a gyermekvédelmet, a törvénytelen gyermekek ügyének rendezését, a tartási ügyek méltányos megoldását tartotta, valamint nagy hangsúlyt helyezett a deportáltak, elhurcoltak, általában a távollévők hozzátartozóinak gondozására, vagyonuk felleltározására és megőrzésére. 1950 nyarától az árvaszékek a szerveződő városi tanácsok igazgatási osztályaiba olvadtak, helyüket a gyámhatóságok vették át.

Az árvaszéki eljárások során keletkezett irategyüttesek fontos társadalom- és mentalitástörténeti dokumentumok, a társadalmi mikrostruktúra-vizsgálatok elsődleges forrásai. Gyula Város Árvaszékének iratanyaga a nagyarányú selejtezés miatt rendkívül hiányos. A fond anyagában történő kutatást iktató-, mutató- és sortári könyvek segítik. Nincs segédlete az 1910–1918, valamint 1945–1946 és 1950-ben keletkezett iratoknak, ezek egyenkénti átnézéssel kutathatók.

A fond jogelődje: V. B. 154. Gyula Város Árvabizottmányának iratai, jogutódja: XXIII. 401. Gyula Városi Tanács V.B. Igazgatási Osztályának iratai.

 66 doboz, 104 kötet – 10,27 fm

 1–62. d.  Kigyűjtött ügyiratminták     1910–1950
 67–77. k. Iktatókönyvek     1919–1937
 78–97. k. Mutatókönyvek     1919–1949
 98–101. k. Sortári könyvek     1921–1941
 102–104. k. Árvaletéti főkönyvek     1922–1928
 105–109. k. Gyámpénztári értéknaplók     1904–1949
 110. k. Kézi pénztárnapló     1950
 111. k. Nyilvántartás a páncélszekrény kulcsokról     1939–1950
 112–113. k. Atyai hatalom és gyámság alatt állók nyilvántartásai     1883–1914
 114–115. k.

 Elhagyatottnak nyilvánított gyermekek nyilvántartásai

     1900–1950
 116–117. k. Elhagyatott gyermekek főkönyvei     1911, 1920
 118–145. k. Kiskorúak nyilvántartásai     1899–1949
 146. k. Gondnokság alatt állók nyilvántartása     1918–1950
 147. k.

 Mutatókönyv a kiskorúak és gondnokoltak főkönyvéhez

     é. n.
 148. k. Mutatókönyv az árvák nyilvántartásához     é. n.
 149–152. k. Leltározó közeg iktatói     1917–1950
 153–165. k. Haláleset felvételi jegyzőkönyvek     1873–1947
 166–167. k. Haláleset felvételi jegyzőkönyv mutatói     1922–1927
 168. k. Halottak névmutatója     1928–1931
 169–170. k. Haláleset mutatók     1928–1948