A gyulai „új” törvényszék építése a XIX. század végén
Gyula város fejlődésében a XIX. század második fele és a XX. század első évtizedei egy dinamikus, építészetileg aktív időszaknak számítottak. A kiegyezést követő időszak államigazgatási fellendülése utolérte a megyeszékhelyként jelentős adminisztrációt végző Gyulát és annak törvényszékét. Ekkoriban a finanszírozás, a tehetség és az akarat találkozott a szükségszerűséggel. Az 1880-as és 1890-es években már érezhető volt, hogy az addigi törvényszéki épület elavult, nem volt alkalmas egy vármegyei szintű bíráskodási szerv számára.
Az egyik első lépést Gyula város képviselőtestülete tette meg 1888. február 11-én. Létrehoztak egy bizottságot, amelynek az volt a célja, hogy a királyi törvényszék Gyulán maradjon. Felmerül a kérdés, hogy miért is volt erre szükség egy hagyományos megyeszékhely esetében? Békéscsaba ez idő tájt gazdaságilag prosperált és intenzív városfejlődési időszakot élt meg. Ily módon kihívóként tudott fellépni az addigi status quon nyugvó megyeszékhelyi pozícióért. Ennek a „harcnak” volt az egyik csatatere a törvényszék kérdése. A másik félelem abból a gondolatból eredt, hogy a törvényszék elvesztése akár a megye felszámolásával is járhatott volna. Érzékeltetve, hogy mennyire tartotta komolynak a város vezetése a törvényszék ügyét, jól mutatja a bizottságalapítók illusztris névsora: Göndöcs Benedek, Keller Imre, Végh József, dr. Berényi Ármin, Sál Sebestyén és Bodoky Zoltán.
Hét év elteltével az első kezdeményező lépést Terényi Lajos javaslatára Gyula város képviselőtestülete tette meg 1895-ben. Terényi már az ezt megelőző években is aktívan dolgozott az új épület megvalósításán, az 1888-ban létrehozott bizottság elnöke is lett. A városi képviselők indítvánnyal éltek Perczel Dezső királyi belügyminiszterhez, hogy állami költségen, de a város támogatásával épüljön fel egy új törvényszék Gyulán.
Az eseményről beszámoló Békés újság a következőképp foglalta össze a vállalkozáshoz fűzött reményeket:
„ A vármegye közönsége is bizonyára rokonszenvvel fogadja Gyula városának kezdeményezését, mely annyival jogosúltabb és természetesebb, mert úgy Aradon, mint Nagyváradon is sikeresen végződött a törvényszéki palota felépítési mozgalom, holott ott sokkal tűrhetőbb állapotok voltak.”
A folyamodvány végső soron beérett, mivel Erdély Sándor igazságügyminiszter 1896 nyarán a vármegyei tisztviselőkkel tudatta, hogy Gyulán épül meg az új királyi törvényszék és a korszaknak megfelelő fogdaépület. A gyulai börtön eredetileg nem egy nagy kapacitású szigorú büntetés-végrehajtási intézetnek, hanem a megye igényeit kielégítő fogháznak készült. Ebből kifolyólag egyik funkciója a tárgyalásra váró személyek fogva tartása volt. Egy új épületnek helyre is szüksége volt, emiatt a képviselőtestület 1896. július 8-án határozatot hozott az Árpád utca, Sugár út és Zöldág utca által határolt területen fekvő Varga Károly, Sánta János és Sánta Gábor tulajdonában lévő telkek megvásárlására. Ezt az ingatlant adta tovább a város a törvényszék számára. A szomszédos utcákban a közlekedési és vízellátási infrastruktúrák létesítésének terhét a város vállalta magára. Ezzel párhuzamosan Gyula képviselőtestülete 1898. június 21-én megszerezte a határos telkek egyes részeit a kivitelezés céljára.
Wagner Gyula. Kanizsai Újság; Békés Újság 1896. július 5. száma
A terveket megalkotó Wagner Gyula (1851–1937) a budapesti majd a bécsi műegyetemen végzett építész volt. Számos, a Kárpát-medencében található igazságügyi, törvényszéki épület (Arad, Debrecen) fűződik a nevéhez. Amikorra a gyulai törvényszék építésének feladatát megkapta, már több hasonló munkában is részt vett. Nevéhez fűződik a szegedi Csillagbörtön kivitelezése is. Az igazságügyi minisztérium egyfajta „házi építésze” volt ebben az időszakban. Az általa készített és szignózott gyulai terveken látszik, hogy egy nagy épületben gondolkodott, a korszaknak megfelelő stílusban és kivitelben egyaránt. A technikai végrehajtást segítendő, részletes metszetrajzokat készített a törvényszék épületéről, melyet – valószínűleg Bécsben szerzett tanulmányai alapján – neoreneszánsz stílusban álmodott meg. A szakirodalom munkásságát precíznek jellemezte, emellett az építész szívesen élt a technikai újdonságokkal is. Az iratokból kitűnik, hogy a börtön fűtéséről már az építés során is vizes radiátorokkal gondoskodtak. Ennek ellenére az épület többi része cserép- és öntöttvas kályhákat kapott. Az akkoriban tervezett városi elektromos hálózat épületbe történő bekapcsolásáról nem tesznek említést a forrásaink. Wagner Gyula 1897-ben készítette el terveit, ezeket ez év októberében jóváhagyták Gyula Város Mérnöki Hivatalában.
Szignózott tervek
A törvényszéki épület, illetve magának az építésnek az ügye nagy figyelmet kapott Gyula lakosságától és a vármegye népétől. A Békés című újság folyamatosan tájékoztatta az olvasókat, sőt, egy teljes cikket is lehoztak, amelyben közölték Wagner Gyula műleírását, aki bemutatta az épületet, annak főbb funkcióit és helyiségeit. Akkorra figyelem övezte az építkezést, hogy a szintén ez idő tájt épülő tébolydával együtt egy közös építési felügyelő kinevezését javasolta a főispán Bartha Mór királyi főmérnök személyében. 1897-ben a kivitelezést Robelly András szegedi építőmester vállalkozó kapta meg. A munkálatok 1898-ban kezdődtek meg, az épület bokrétaünnepéről a Békés október 23-i száma emlékezett meg, ezt követően folyamatosan szó esett a tudósításokban a nagy vállalkozásról. Az 1899-es békési újsághírek már a bútorzat beszerzéséről adtak hírt, végül 1899. október 08-án beszámoltak az épület átadásáról. Az új törvényszék létrejötte nagy hatással volt a városra. Ezt mi sem jelzi jobban, hogy az építést engedélyező Erdélyi Sándor igazságügyi minisztert díszpolgárrá avatták, és rövidesen róla nevezték el a mai Béke sugárút azon szakaszát, amelyen az impozáns épület található.
A törvényszék épülete. Korabeli fotók
A cikk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával folytatott közös munka nyomán készült.
Források:
Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltár V. B. 173. Gyula Város polgármesterének iratai (1882–1950) b. állag Elnöki iratok (1888-1930) 243/1895. ikt. sz. irat
Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltár V. B. 173. Gyula Város polgármesterének iratai (1882–1950) b. állag Elnöki iratok (1888-1930) 114/1896. ikt. sz. irat
Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltár IV. B. 401. Békés vármegye főispánjának iratai (1880–1950) b. állag Általános iratok (1880–1950) 505/1897. ikt. sz. irat
Magyar Nemzeti Levéltár Békés Vármegyei Levéltár IV. B. 401. Békés vármegye főispánjának iratai (1880–1950) b. állag Általános iratok (1880–1950) 46/1898. ikt. sz. irat
Scherer Ferenc: Gyula város története II kötet. Gyula M. Város. Budapest. 1938.
Megyeri-Pálffi Zoltán: A bécsi neoreneszánsz Debrecenben. Wágner Gyula igazságügyi palitái. Régiókutatás Szemle, 2017. 1. sz. 37–52. p.
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXV. évf. 1895. november 17. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXV. évf. 1896. július 5. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXV. évf. 1896. augusztus 16. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXV. évf. 1896. október 25. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXIX. évf. 1897. október 20. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXIX. évf. 1897. október 20. sz
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXX. évf. 1988. október 23. sz.
Békés. Társadalmi és közgazdászati hetilap. XXXI. évf. 1899. október 08 sz.
Szerző: Csík Ádám
Új hozzászólás