Eközben Ferenc József még mindig nem királya Magyarországnak, pedig nagy szüksége lenne a passzív ellenállásba süllyedt ország erőforrásaira. Az 1850-es évek külpolitikai helyzete ugyanis Ausztria számára igen kedvezőtlenül alakult. Az egyik fontos kérdés Európában a német egység létrejötte: vajon a területileg még mindig hatalmas, de meggyengült Ausztria, vagy a feltörekvő, és nagy léptekkel fejlődő Poroszország vezetésével jön létre Németország? A másik jelentős politikai tényező Itália. A Piemonti Királyság nem titkolja szándékát, az olasz egység megteremtését, s ez az osztrák uralom alatt álló észak-olasz területek elvesztését jelentené. Ausztria így kétfrontos harcot vív európai nagyhatalmi pozíciójának megtartásáért, s nemzetközi helyzete válságosnak mondható.

1852-ben Ferenc József közeledni próbál Magyarországhoz, s körutazást szerveznek számára, mely csúfos kudarcba, és érdektelenségbe torkollik. A kísérletet újabb körutazás szervezésével 1857-ben megismétlik, s az uralkodó ekkor már kedvezőbb fogadtatásra talál, melyben nagy szerepe van a szép és fiatal királynénak.

Ekkor már Itália kérdésének rendezése égető problémát jelentett Ausztria számára. Az itáliai területekért vívott, 1859. június 24-én lezajlott solferinói ütközetben Ausztria döntő vereséget szenvedett, s fel kellett adnia Lombardiát. Az olasz területek elvesztése, az itáliai hadszíntérről való kiszorulása után várható volt, hogy hamarosan kenyértörésre kerül sor Ausztria és Poroszország között is a német kérdésben. Ebben a helyzetben Ausztria számára döntő fontosságú volt, hogy a magyar kérdést rendezze.

Jól érezték ezt a Deák körül csoportosuló magyar politikusok is, akik Ausztria szorongatott helyzetét igyekeztek arra használni, hogy Magyarország számára minél kedvezőbb kiegyezést hozzanak létre Ferenc Józseffel. Az abszolutizmust felváltotta az engedmények kora. Az 1860-as év tárgyalásokkal, közigazgatási átszervezésekkel, kegyelmezésekkel telik el, s 1861. január 1-től ismételten visszaállítják a forradalom előtt működött kormányhatóságokat, a magyar nyelv használatát, a politikai foglyok egy része kegyelmet kap, s országgyűlést hívnak össze.

[1]

Hódoló feliratok Ferenc Józsefhez az 1866. évi országgyűlés alkalmával
Jelzet: Abszolutizmuskori levéltár – Magyar Királyi Kancellária – Általános iratok (D 189) – 1866:3331

Az idő kerekét azonban nem lehet visszaforgatni, a forradalom vívmányait nem lehet eltörölni. A magyar politikusok nem fogadják el az 1848. áprilisa előtti állapotok visszaállítását, az 1848-ban kiharcolt jogaik elismerését akarják. A következő évek ennek az óhajnak, és az uralkodó és tanácsadói köre merevségének összhangba hozásával telnek el. 1865. február végén már bizonyos volt a háború Ausztria és Poroszország között a német egység megteremtéséért folytatott versenyfutásban, ezért szükségessé vált a belső egység megteremtése, a mihamarabbi kiegyezés Magyarországgal. Az 1865. április 16-án megjelent híres „húsvéti cikk” programot adott arra, miként lehetne az osztrák-magyar kiegyezés kérdésében közelíteni az álláspontokat.

A politikai kiegyezés fontos eleme volt Ferenc József magyar királyként történő elismerése, azaz megkoronázása is, melyet az 1866-os országgyűlés készített elő és amelyre néhány hónappal az Andrássy-kormány kinevezése, illetve alig több mint egy héttel a közösügyi törvény (1867:XII. tc.) országgyűlési elfogadása után, 1867. június 8-án került sor.

Az alábbiakban főként a koronázási szertartás szövege alapján követjük végig az események néhány momentumát.

[2]

A koronázó menet útvonala a Mátyás-templomtól a Helyőrségi (Mária Magdolna) templomhoz (részlet)
Jelzet: Bécsből kiszolgáltatott iratok – Obersthofmeisteramt, Hofzeremonielldepartament – Ungarische Landtage und Krönungen (I 60) – II/29 Pläne und Zeichnungen – 589. fol.

Két nappal a koronázás előtt történt meg a koronázási jelvényeket tartalmazó szekrény (cista) átvitele a budai királyi palotában található őrzőhelyéről a palota királyi lakosztályába, hogy a koronát s a többi jelvényeket - Ferenc József jelenlétében - ellenőrizzék, előkészítsék, illetve megfelelően átigazítsák. (A koronát Pórfi Ferenc udvari kalaposmester parafával és szattyánbőrrel bélelte ki.)

A következő nap délutánján a - kifejezetten a koronázási események idejére kinevezett - két császári és királyi biztos, az országbíró, a két koronaőr, a cista vitelére kijelölt urak s a küldöttség a palotában gyülekeztek, a koronázási jelvényeket „legfelsőbb jelenlétben" a cistába helyezték, melyet a koronaőrök lezártak és az országbíró lepecsételt. A koronát menetben kísérték a Mátyás-templomig. „A menet alatt Budán és Pesten valamennyi templom harangjai zúgnak. (...) A palota kapujától a koronázási templomig katonaság áll." A templomban a szekrényt a főbejárattól jobbra fekvő kápolnába vitték. „A kápolna előtt éjjel két várnagy s a koronaőrség 12 legénye állnak őrt; a templom körül pedig a jelenlevő rendes katonaság 100 embere állíttatik fel őrségül."

1867. június 8-án, a koronázás napján 6 órakor a két császári és királyi biztos, az országbíró és a két koronaőr a koronázási templomba sietett, ahol a koronát és a további koronázási jelvényeket a sekrestyében elhelyezték. Ezután „Az országbárók s Ő Felségeik környezetéhez tartozó főurak, továbbá azon titkos tanácsosok, miniszterek, mágnások és rendtagok, kik a menetben lóháton vesznek részt, 7 óra előtt a királyi palotában gyűlnek össze. 7 órakor reggel indul meg a koronázási menet a királyi palotából." Az útvonal a következő: Királyi palota - György-tér - Vár utca - Dísz tér - Mátyás-templom.  

A szertartás során a király esküt tesz „az igazság s béke fenntartására", majd a hercegprímás szent olajjal keni fel. Felölti Szt. István palástját, majd átveszi a hercegprímástól Szt. István kivont pallosát, melyet a hercegprímás a dereka köré köt. A nép felé fordulva teszi meg a szokásos keresztvágást, majd a pallost a hüvelyébe dugja, „miközben a katonaság az első sortüzet adja."

[3]

[4]

Az 1867-es koronázás alkalmával készült korona- és palástábrázolás
Jelzet: Bécsből kiszolgáltatott iratok – Obersthofmeisteramt, Hofzeremonielldepartament – Ungarische Landtage und Krönungen (I 60) – II/29 Pläne und Zeichnungen – 586-587. fol.

A koronázás pillanatáról a szertartás az alábbiakat jegyzi fel: „Ő felsége (...) letérdel a legfelsőbb oltárlépcső-fokra s most teszik fel fejére az ország koronáját Andrássy gróf miniszterelnök és a hercegprímás." A pallost visszavéve, a jogart a jobb, az országalmát pedig a bal kezébe adják. Felvezetik a trónra. (...) „Egy Andrássy gróf miniszterelnök által adott jelre s háromszoros „éljen" kiáltására, melyet a nép ismétel", a katonaság újra sortüzet ad. Buda és Pest harangjai zúgnak.

Andrássy Gyula miniszterelnökre fontos szerep hárult a koronázás aktusában. A törvények szerint ugyanis a koronázás csak a nádor jelenlétében volt érvényes, azonban nádor ekkor nem volt. Deák Ferenc javaslatára - kompromisszumos megoldással - a koronázásban történő részvételre az ország és az uralkodó által is elfogadható személyt választottak, amely kitételeknek Andrássy tökéletesen megfelelt.  

Erzsébet királyné koronázása szintúgy felkenésével kezdődött. A veszprémi püspök a főudvarmestertől átvett ún. házi koronát helyezte Erzsébet fejére, majd a Szent Koronát a hercegprímás - Andrássy miniszterelnök segédletével - a királyné „vállára tartja s onnan mindjárt elveszi ismét," majd a jogart és az országalmát nyújtja át. A Szent Koronát Erzsébet koronázása idejére - a főudvarmester segédletével - Andrássy veszi le a király fejéről és ő is helyezi azt vissza. Erzsébetet a trónra a főudvarmester, a két segédkező püspök, valamint női kísérete vezeti.

[5]

Eduard von Engerth: Koronázás (1872)
Szépművészeti Múzeum: Ltsz.: 92.6.B., olaj, vászon, 430 x 355 cm; Kiállítási hely: Gödöllői Királyi Kastély

A királyi pár a szentség vétele után, a nagymise végeztével - amelyen Liszt Ferenc Koronázási miséjét játszották -„kinyittatik a nagy templomajtó s a processió az Országház utcán át gyalog a helyőrségi templomba vonul. Ezen vonalon végig vörös, fehér, zöld szövettel födött padló van fektetve." A pénzügyminiszter az úton „nagyobb s kisebb, ez ünnepélyre vert emlékpénzeket dobál szét." Megjegyzendő, hogy Erzsébet királyné ebben a menetben nem vett részt, kísérettel díszhintón a királyi palotába ment.

A király a - mai Kapisztrán téren álló - Helyőrségi Templomban Szt. István pallosával aranysarkantyús vitézeket avatott, majd lovon az Úri utca - Dísz tér- Víz-kapu - Albrecht út - Lánchíd - Ferenc-József Rakpart útvonalon az ott felállított emelvényhez érkezett Pestre. „Ő Felsége egyedül álla a három lépcsőfok magas aranyszövettel borított hely közepére, miután az Andrássy gróf miniszterelnök által átnyújtott esküformát a hercegprímásnak átadta. A hercegprímás most az esküformát hangosan felolvassa. Ő felsége arccal Kelet felé állva, jobb kezének három ujját feltartva, balkezében a feszülettel leteszi az esküt. Az eskü bevégzése után Andrássy gróf miniszterelnök az úrra s királyra háromszoros éljent kiált, melyet a nép ismétel." Újabb sortűz.

A menet továbbvonult és a Városház tér - Váci utca - Színház-tér (ma Vörösmarty tér) - Dorottya utca érintésével megérkezett a Ferenc József téren (ma Széchenyi István tér) kialakított koronázási dombhoz. A dombot megkerülve - melybe a törvényhatóságok az általuk leginkább méltónak ítélt területeik földdarabjait küldték meg -, a menet eleje a Lánchíd közelébe jutott. „Ő Felsége a megfelelő helyen kiugrat a menetből s vágtatva lovagol fel a koronázási dombra, kivonja Szt. István kardját és megcsinálja a négy világtáj felé keresztalakban a négy vágás."

[6]

ElőzőKövetkező

[7]

ElőzőKövetkező

[8]

ElőzőKövetkező

Az 1867. évi koronázási szertartás magyar nyelvű változata (részlet)
Jelzet: Miniszterelnökségi Levéltár – A Miniszterelnökség Központilag iktatott és irattározott iratai (K 26) 1896-2509 (141)

Innen a Lánchídon át a királyi palotába lovagolt, ahol lakosztályába vonult vissza. A nagyteremben lakomát szolgáltak fel. A király koronában, Szt. István palástjában jelent meg, a királyné a házi koronáját jelképező gyémánt diadémet viselte, ezeket - kifejezetten az étkezés idejének kivételével - magukon tartották. Az asztali ülésrend a következő volt: „Ő felsége jobbján a hercegprímás, s mellette a kalocsai érsek, Ő Felsége a királyné és császárné, balján az apostoli nuncius s mellette Andrássy gróf miniszterelnök." Az asztali előkészületek is részletesen szabályozottak voltak, természetesen feljegyezték, hogy a kézmosáshoz használatos vizet a miniszterelnök önti, a kéztörlőt pedig a hercegprímás nyújtja a királyi párnak. A lakoma során a főasztalnokmester a Vérmezőn felállított sátorban sütött ökörből is felszolgált egy darabot. A sült további részeit a nép között osztották szét, „egy emelvényen pedig fehér és vörös bor van csapra ütve s a népnek kenyeret dobálnak." A „csemegék" felszolgálásával a lakoma befejeződött, a királyi pár visszavonult belső lakosztályába. „A magyar királyi főkamarásmester leemeli Ő felsége fejéről a koronát, azután leveszik Szt. István palástját s mindkettőt a többi jelvényekhez az előkészített párnákra teszik. Erre a jelenlevők mind eltávoznak" - zárul összefoglalónk a 21 oldalas, magyar nyelvű szertartásrend utolsó szavaival.

Klettner Csilla [9] - Tuza Csilla [10]