Keresztes Csaba

A „jó állás" időben történő megszerzésének vágya minden korban örök. Ezt a jelenséget mutatja egy 1961-ből származó rövid újságcikk, amely stílszerűen egy egyetemi diáklapban jelent meg. (Az „Egyetemi lapok" című kiadvány 1959 és 1989 között jelent meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.)

Nihil novi sub sole: a korabeli útmutatás szerint a jó elhelyezkedés lehetőségéért egy egyetemistának ajánlatos felkeresnie a megfelelő embert, vagyis pontosan a konzultációt végző egyetemi tanárt (a „Befolyásos Professzort"), aki kellő „puhítás" után segítségünkre lehet. A hasznosnak szánt tanács így folytatódik: legjobb, ha a professzor legújabb művét is a kezünkben tartjuk.

[2]

Jelzet: MNL OL XXXII-7 Levéltári sajtófigyelő-1961 (212. doboz)

A történészek említésével a fókusz a bölcsésztársadalomra közelít, és a szerző az ő személyükkel köti össze a levéltári intézményeket is. Ezt követően azonban a cikk kissé kaján és egyben merészen túlzó viszonyrendszerbe helyezi a levéltárat a porszívógépekkel, mintha a szerző (reméljük nem komoly) véleménye szerint a levéltár-tudomány fellendülése és a pormennyiség gépi eszközökkel való eltüntetése között szoros és közvetlen összefüggés lenne keresendő.

Ezen kívül a cikkben még egy nem is annyira bújtatott rendszerkritikai megjegyzésre lelhetünk: az egyik kis gyöngyszem szerint a siker érdekében a szemünkben tükröződnie kell a proletárhatalomnak (és „úgy nézz előre, mint Csapajev").

A KISZ (Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség) tagsági viszonyának megjelenítése is arra utal, hogy a pártállam ifjúsági szervezete fontos szerepet játszott a „jó állás" megszerzésének folyamatában. Talán ezért céloz arra a szerző, hogy ha KISZ-tag valaki, akkor lehetőleg pofavizitre ne is menjen?