Iratok Bethlen István sorsáról

2010. november 08. - 23:26

Október 30. Oroszországban a politikai represszió áldozatainak emléknapja, ebből az alkalomból 2010. október 29-én a Donszkoj temetőben Bethlen István síremlékét megkoszorúzták és emlékére gyertyát gyújtottak. A MOL az eseményhez kapcsolódva Bethlen Istvánhoz kapcsolódó iratokat ismertet.

Kiss András–Siklósné Kosztricz Anna–Soós Viktor Attila

gr. Bethlen István

Bethleni gróf Bethlen István Gernyeszegen született 1874. október 8-án.
1883–1893 között a bécsi Theresianumban tanult, majd 1893–1896 között a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karán folytatott tanulmányokat. 1897–1900 között Pesten jogászként dolgozott, ezután 1897–1898-ban egy évig katonai szolgálatát töltötte. 1898–1900 között a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vendéghallgatója volt, ahol mezőgazdasági oklevelet szerzett. 1898-tól részt vett a megyegyűléseken, 1901-ben országgyűlési képviselővé választották. 1939-ig — 1919-1921 kivételével — folyamatosan parlamenti képviselő, majd ezt követően felsőházi tag volt. 1900-tól erdélyi birtokán, Mezősámsondon gazdálkodott. 1901. június 27-én kötött házasságot az író Bethlen Margit grófnővel, akitől három gyermeke született: András, István és Gábor. 1901–1903 között szabadelvű párti, 1904–1913 között függetlenségi párti, 1913–1918 között alkotmánypárti képviselő volt. 1901-ben tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a Magyar Gazdaszövetségnek. 1918 őszén bírálta a Károlyi Mihály-kormány intézkedéseit. 1918–1919-ben az ellenforradalmi erők egyik fő szervezője, 1919 őszén „titkos erdélyi miniszter". 1919 februárjában létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját, mellyel megnyerte az 1920. évi parlamenti választásokat és 1921-ben miniszterelnökké nevezték ki. Bécsben az Antibolsevista Comité vezetőjeként működött. 1920-ban a trianoni békeszerződés magyar békedelegációjának tagja volt. 1921. április 14.–1931. augusztus 24. között Magyarország miniszterelnöke. 1921. október 4-től december 3-ig pénzügyminiszter, 1924. február 21-től 1924. március 13-ig, majd 1929. január 8-tól február 4-ig igazságügy-miniszter, 1924. október 7-től november 15-ig külügyminiszter, 1924. október 14-től november 15-ig pedig földművelésügyi miniszter volt. 1931 augusztusában lemondott miniszterelnökségéről, de a politikában a kormánypárt vezetőjeként, később Horthy tanácsadójaként jelentős szerepet vállalt. 1935-ben Gömbös Gyulával a németpolitika kérdésében támadt ellentétei miatt kilépett az Egységes Pártból. A részleges revíziót hozó bécsi döntések után tovább ellenezte az egyoldalú német orientációt, a kapcsolatok megszakítását az angolszász országokkal. Hibának tartotta a belépést a II. világháborúba, elítélte a zsidótörvényeket. 1943–44-ben a háborúból való kiugrást támogatta és angolszász irányú különbéke-kísérleteket szervezett. 1944. március 19-e után illegalitásba vonult, bujkálása idején kétszer is agyvérzést kapott. 1944 decemberében a szovjet katonák elfogták, felajánlotta együttműködését, de házi őrizetben tartották, majd 1945. áprilisban a Szovjetunióba vitték, nehogy megkísérelje a kommunistaellenes erők összefogását. Moszkvában, a Butirszkaja-börtön kórházában halt meg szívbénulásban, 1946. október 5-én.

Október 30. Oroszországban a GULAG-emléknap (ГУЛаг: Главное управление исправительно-трудовых лагерей [Glavnoje upralevnyije iszpravitelno-trudovih lagerej], azaz „Javítómunka-táborok Főigazgatósága"). Az eseményhez kapcsolódóan 2010. október 29-én koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek [1] a represszió magyar áldozataira Bethlen István „szimbolikus" sírjánál a Doni temetőben.

Az emléknap tiszteletére bemutatjuk a Magyar Országos Levéltár (MOL) őrizetében található azon dokumentumokat, amelyeket Oroszországtól kaptunk másolatban az 1990-es évek elején, továbbá Bethlen István sorsára vonatkozó adalékkal szolgálunk.

Borisz Jelcin, Oroszország akkori elnöke magyarországi látogatása alkalmával, 1992. november 11-én Göncz Árpád köztársasági elnöknek 62 dokumentumról adott át fénymásolatokat 299 lap terjedelemben. Ezek a másolatok előbb az Országos Széchenyi Könyvtárba, majd onnan 1993 decemberében a MOL-ba kerültek.

Az 1956. május 3.–1958. július 16. között keletkezett iratok megjelentek magyarul »A „Jelcin-dosszié". Szovjet dokumentumok 1956-ról.« című kiadványban. (Szerk.: Gál Éva–Hegedűs B. András–Litván György–Rainer M. János. Századvég–1956-os Intézet, Bp., 1993).

R. G. Pihoja, az Orosz Levéltárak Igazgatóságának vezetője 1993. április 27-én Lakos Jánosnak, a MOL főigazgatójának 78 dokumentumról adott át fénymásolatokat 342 lap terjedelemben. A dokumentumok megjelentek a »Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából.« című kötetben. (Szerk.: Sztikalin, Alekszandr–Szereda, Vjacseszlav. Móra Könyvkiadó, Bp., 1993).

Mindkét másolatgyűjtemény a „Külföldi levéltárakból származó, az 1956-os magyar forradalomra vonatkozó iratmásolatok" (MOL XXXII-16) fondban található, „Az 1956-os magyar forradalomra vonatkozó Orosz Föderációból származó dokumentum-másolatok" elnevezésű (MOL XXXII-16-b) állagban. Ugyanebben a fondban található a „Csehszlovákiából származó dokumentumok másolata" (MOL XXXII-16-a) állagban.

***

Ugyancsak Oroszországtól, az Orosz Föderáció Biztonsági Minisztériumának Központi Levéltárától kapta meg a MOL a Bethlen Istvánra és Esterházy Jánosra vonatkozó KGB-iratokról készült másolatok gyűjteményét (MOL XXXII-18 fond [2]). Az orosz nyelvű másolatok mellett az iratok magyar nyelvű fordítása is megtalálható.

Bethlen István házi őrizetével kapcsolatban a Külügyminisztérium 1945–1964 közötti szovjet TÜK-állagban „A szovjet haderő állomásozása Magyarországon" tételben található egy utalás, miszerint Bethlen István és Lakatos Géza Kiskőrösön volt házi őrizetben 1945. február 3-tól. Az iratból nem derül ki, hogy mikor, de Bethlen Istvánt és Lakatos Gézát innen elszállították, ott maradt azonban 16 őrizetben lévő személy. 1945 márciusában Bethlen Istvánt az ország politikai életében való részvételének megakadályozása céljából Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyminiszter utasítására az SzSzKSz NKO „SZMERS" GUKR-be (Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Honvédelmi Népbiztosság „Halál a spionokra" Kémelhárító Főosztály) szállították, ahol többször kihallgatták. 1945. április 1-jétől a Butirszkaja börtön kórházának külön kórtermében kezelték.