Keresztes Csaba

A Kőbányai Sör- és Malátagyár időszaki lapja, a Sörgyári Dolgozó újságíró munkatársa felkereste a gyár többi, kiszolgáló jellegű szervezeti egységét (a lakatosműhelyt, az erőtelepet, a villamosműhelyt), valamint az irattárat, és a takarékosság végrehajtása felől érdeklődött. Az irattár esetében értékes információk maradtak fent a papírspórolás korabeli mikéntjéről.

[2]

Jelzet: XXXII-7 Levéltári sajtófigyelő-1961 (212. doboz)

Az irattár ebben az esetben is a pincében volt elhelyezve. Az irattár dolgozói készségesen beszámoltak a takarékosság lehetőségeiről: a borítékok újrafelhasználásáról, a borítólapok gyűjtéséről, a sokszorosítógép saját kezű javításából adódó költségmegtakarításról. Panaszkodtak a drága postakönyvek rossz belső elosztásáról, a felesleges papírpocsékolásról. A gyár szervezetlenségét mutatta a sokszorosító papíroknak és a nyomtatványoknak a felhasználási helytől távol való tárolása.

Levéltári szempontból a legsokatmondóbb közlés a selejtezésre vonatkozott. „Rendszeresen végzik a papírselejtezést, erre nagy szükség van, mert az elhasznált makulatúra helyett új papirost kapnak” – írták a cikkben mintegy mellékesen.

E selejtezések szabályosságáról, a lefolytatott eljárások részleteiről többet nem tudhatunk meg, azonban a cikknél megjelent kép alszövege nem sok jóval kecsegtet. „Engel Jánosné és Zséli Józsefné az irattárban a régi iratok és nyomtatványok tiszta oldalaiból blokkokat készítenek.” Ha a régi iratokat a selejtezési eljárások során (vagy egyáltalán eljárás nélkül) nem semmisítették meg teljesen, és üres oldalaikból „blokkokat” készítettek, akkor feltételezhető, hogy nem minden esetben hajtottak végre előírás-szerű eljárást, és a papíranyag újrafelhasználása fontosabb volt azok tartalma megőrzésénél.

E tudósítás a rövidsége ellenére is sokat elárul a gazdasági szervek korabeli irattárainak állapotáról, a munkakörülményekről, és az iratokhoz való hozzáállásról – és ezen kívül a magyar gazdaság állapotáról. A gyár többi műhelyéhez hasonlóan az irattárnak is takarékoskodnia kellett, és ezt a feladatot a dolgozók a „saját eszközeikkel” oldották meg.