A levéltári könyvtár állományában többféle témájú kiadványainak az  egyik értékes könyve a Tolna megyében is rangos helyet elfoglaló mezőgazdasági témával név szerint  a szőlészettel foglalkozó kiadvány.

Molnár István: Szőlőink ujjáalakítása amerikai szőlőfajok segélyével

Budapest, 1890.

Rudinai Molnár István

(Esztergom, 1851.– Budapest, 1920)

magyar pomológus és szőlész,

vincellérképezdei igazgató-tanár,

kertészeti szakíró.

A keszthelyi gazdasági tanintézetben dolgozott és 1872-ben a tapolcai gazdasági és borászati iskola igazgatójává nevezték ki. E munkakört egészen 1876-ig látta el. Majd a Budai Országos központi Vincellérképzőhöz hívták meg igazgatótanárnak, s egyben átvette tőle a Borászati Lapok szerkesztését is.

1886-ban Kállay Béni közös pénzügyminiszter meghívta Bosznia-Hercegovina részére szaktanácsosnak; itt nyolc évig támogatta a minisztert és magyarok alkalmazása mellett létesítette a két tartományban a nemes gyümölcstermelést, a modern szőlőművelést és pincekezelést. A híressé vált boszniai szilvatermesztés megszervezése terén elért eredményeit honorálva, Mostarban utcát neveztek el róla.

1897-ben Darányi Ignác miniszter a földművelési minisztériumban gyümölcsészeti és kertészeti ügyosztályt állított fel, és őt bízta meg az osztály vezetésével.

Munkájának eredményeként a gyümölcsfák száma 1890-től 1903-ig 5 millióról 20 millióra emelkedett.

Szakirodalmi munkássága jelentős. Több mint 20 könyvet jelentetett meg, a különböző hazai és külföldi szaklapokban közzétett gyümölcstermesztési, valamint borászati tárgyú tanulmányainak száma pedig több százra tehető. Szerkesztette a Borászati Lapokat 1877-től 1886-ig, a Magyar Kertészt 1885-től, a Borászati Zsebnaptárt 1887-re és szerkesztette a Gyümölcskertész című lapot 1891-től.

Fontos szerepe volt a kertészeti kiállítások rendezése és a hazai modern szőlő- és gyümölcstermesztés fellendítése terén.

(Forrás: Wikipédia)