Maróthy László
(1862. – 1930. augusztus 2.)[1]

Vas vármegyei Zsédenyben született. Középiskolai tanulmányait a soproni Szent Benedek katolikus főgimnáziumban végezte, majd a jogi pályára lépett, melynek elvégzése után 1884-ben a vármegye szolgálatába állt, mint segédszolgabíró.[2] Még ugyanebben az évben tiszteletbeli szolgabíróvá nevezte ki Radó Kálmán főispán.[3] 1887. augusztus 1-én választották meg a vármegye harmad aljegyzőjévé.[4] 1887. november 7-én vármegyei aljegyzői állása feladásával szolgabírónak választották meg, és a sárvári járás szolgabírói hivatalába osztották be.[5] Majd kiváló eredményei elismeréséül egész fiatalon a celldömölki járás főszolgabírójává választotta meg a megye törvényhatósága.[6] Ezen minőségben rendkívül tevékeny, emberséges, de mégis keménykezű főszolgabírója volt járásának. Családi körülményei 1894-ben káldi birtokára szólították, ezért állásáról lemondott, de továbbra is igen élénk tevékenységet és vezető szerepet töltött be a vármegyei életben.[7] 1901. és 1905. között a celldömölki kerületet képviselte a magyar parlamentben, majd 1922-ben a kormány bizalma Vasvármegye főispáni székébe emelte. Áldásos, közéleti működésének igen jelentékeny részét a Gazdasági Egyesület szolgálatába állította. Már az egylet működésének kezdetén ott dolgozott eleinte mint rendes, majd rövidesen mint igazgató-választmányi tag. A vármegye gazdaközönsége az egyesületi életben kifejtett rendkívül értékes tevékenységéért 1916-ban a Gazdasági Egyesület alelnökévé, majd 1919-ben egyhangúlag elnökévé választotta. Tizenegy éven át irányította azt. A Tanácsköztársaság bukása után teljesen tönkretéve vette át az egyesületet, ismét naggyá tette azt.”[8]