Krenner István
(1883. augusztus 20. – ?)[1]

Vas vármegyei Rum községben született ágostai hitvallású evangélikus családban. Jog és államtudományi tanfolyamot végzett, és egy államtudományi szigorlatot is tett. Államtudományi doktori oklevelét a Kolozsvári Királyi Magyar Tudományegyetemen szerezte 1908. május 9-én. Hivatali pályára lépése előtt joghallgató volt.[2] 1907. július 18-tól ideiglenes közigazgatási gyakornokként szolgált a muraszombati járási szolgabírói hivatalnál.[3] Státuszát 1908. augusztus 21-én véglegesítették.[4] A szentgotthárdi járási szolgabírói hivatalhoz helyezték át,[5] és ugyanezen a közgyűlésen Bezerédj István főispán tiszteletbeli szolgabírónak nevezte ki.[6] 1911. január 1-től a kőszegi járási szolgabírói hivatalhoz osztották be.[7] 1911. február 20-án visszahelyezték a muraszombati járási hivatalhoz.[8] 1912. március 1-től a celldömölki járási szolgabírói hivatalhoz került.[9] 1913. február 17-tól másodosztályú szolgabíróként osztották be a felsőőri járási szolgabírói hivatalhoz.[10] Csak az általános mozgósítás miatt teljesített katonai szolgálatot 1915. február 15-e és 1918. január 15-e között, mivel korábban hadi szolgálatra alkalmatlannak találták. A háború után visszatért a vármegyei hivatali szolgálathoz és 1918-ban Körmendre osztották be. 1919-ben a főispán tiszteletbeli főszolgabírónak nevezte ki. 1919. október 16-án kötött házasságot Ebenspanger Vilmával. Az 1920. február 16-án tartott közgyűlés első osztályú szolgabíróvá léptette elő 1919. május 1-től visszamenőleg. 1924. január 9-én a sárvári járási szolgabírói hivatalhoz helyezték át. 1929. december 19-én szolgabírónak választották meg. 1930. augusztus 1-én a szombathelyi járási szolgabírói hivatalhoz került. 1934. augusztus 23-án az összevont körmendi-németújvári járási szolgabírói hivatalának vezetését vette át. 1934. november 26-án megválasztották a járás főszolgabírójának. Hivatali pályafutása azonban nem volt makulátlan, hiszen 1922-ben Bartik Gyula körmendi lakos terhére elkövetett becsületsértés vétsége miatt bűnösnek mondta ki a szombathelyi királyi törvényszék. 1925. október 24-én dorgálásban részesült a belügyminisztertől köztisztviselői állásával össze nem függő cselekedete miatt. 1931. január 14-én rendőri büntetőbíráskodás alkalmával mulasztást és jogszabálysértést követett el, amiért rosszallásban részesült a közigazgatási bizottság fegyelmi választmányának döntése alapján. Fegyelmi ügyei mellett kitüntetésekben is részesült. Rendelkezett Sigmund Laudis kitüntetéssel, kis ezüst éremmel és 1928-ban Károly csapatkeresztet is kapott. Nevét 1937-ben Kevey-re változtatta. 1943. november 29-én tartott negyedéves közgyűlés december 31-i hatállyal nyugdíjazta.[11]