Knebel Ferenc
(1868. április 17. – 1943. december 27.)[1]

zombathelyen született római katolikus családban. Nős volt. A Császári és Királyi Hadseregben egy évet töltött el önkéntesként a 11. vadászzászlóaljnál. 1907-ben népfelkelő volt. 1886. szeptember 1-től 1889. június 30-a között jogot hallgatott a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen. Ennek ellenére végbizonyítványt csak 1907. június 10-én szerzett. A két időpont közötti nagy kihagyás oka, hogy 1889. július 1-je és 1906. szeptember 30-a között fényképészként dolgozott Szombathelyen. Jogi tanulmányaihoz 1906. október 1-én tért vissza, amikor is újra a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem joghallgatói között találjuk 1907. június 30-ig. Ezzel párhuzamosan a Kolozsvári Királyi Magyar Tudományegyetemen is tanult, hisz első jogtudományi szigorlatának bizonyítványát ott állították ki 1907. június 17-én. Államtudományi államvizsgáját ugyanitt tette le 1907. december 4-én. Szintén Kolozsváron rakta le 1909. január 28-án jogtudományi államvizsgáját. A magyar mellett a német nyelvet beszélte. 1907. július 17-én kezdte meg hivatali pályafutását Vas vármegyében, amikor is díjtalan közigazgatási gyakornoknak osztották be az árvaszékhez. 1907. október 1-től már rendszeresített közigazgatási gyakornok volt immár a szombathelyi járási szolgabírói hivatalnál.[2] 1908. február 17-től másodosztályú szolgabírónak nevezték ki,[3] és a felsőőri járási szolgabírói hivatalhoz osztották be szeptember 21-től.[4] 1910. december 28-án vármegyei másodosztályú aljegyzővé választották meg.[5] 1912. február 19-től árvaszéki ülnök.[6] 1924. május 25-én tiszteletbeli árvaszéki ülnöknek nevezte ki a főispán. 1924. szeptember 15-én ismét árvaszéki ülnöknek választották. 1925. április 1-je és május 18-a között helyettes árvaszéki ülnök volt. 1927. május 16-án helyettes árvaszéki alelnöki teendőkkel bízták meg. Az 1929. december 19-én tartott általános tisztújítás alkalmával ismételten vármegyei árvaszéki ülnöknek választották. 1934. június 30-án ment nyugdíjba. 1943. december 27-én hunyt el.[7]