Ernuszt Kelemen
(1832. – 1917. június 7.)[1]

Vas vármegyei Oladon (ma Szombathely része) született. 1834-től viselte a gerdovcháki előnevet.[2] 1846-ban katonai iskolába került, ahol hadmérnöki tanulmányokat folytatott. Huszárfőhadnagyként fejezte be az iskolát. Édesapja 1857-ben bekövetkezett halála miatt hazatért. A hatvanas években kapcsolódott be a vármegye közéletébe. Az Országos Gazdasági Egyletben tevékenykedett, de az Akadémia, az Írói Segélyegylet, a megyei takarékpénztárak és a megyei árvaház érdekében is sokat tett. 1869-ben az országgyűlési képviselő lett.[3] 1871. június 15-én lett Vas vármegye főispánja.[4] Áldásos tevékenységének gyümölcse a megye árvaháza.[5] 1875. január 16-án lemondott főispáni tisztségéről a fúzió miatt.[6] Ebben az évben kapta meg a Lipót Rend középkeresztjét.[7] 1876-ban már újra tagja volt a Szabadelvű Pártnak, de a boszniai okkupáció miatt elhagyta a pártot és Nemzeti Párthoz csatlakozott.[8] Az 1887-es országgyűlésnek nem volta tagja, de Baross Gábor 1892-es lemondásával Szombathely város képviselője lett. 1894-ben hagyta el a Nemzeti Pártot egyházpolitikai kérdések miatt. 1897-ben kinevezték a főrendiház tagjává, 1900-ban annak alelnöke lett,[9] illetve valóságos belső titkos tanácsosi jelleggel is felruházták. Mindemellett tagja volt a gazdasági, a mentelmi, valamint a közjogi és a törvénykezési bizottságnak.[10] Saját kérése mentették fel alelnöki pozíciójából.[11] Fiát, Ernuszt Józsefet egy évvel élte túl, és őt is az oladi kastélyuk parkjában helyezték örök nyugalomra.[12]