A Csibész motorcsónak eltűnésének ügye

A most bemutatásra kerülő irat nem az idilli balatoni élményeket, a nyaralást, fürdést, a gondtalan örömöket helyezi fókuszba. 1945. júniusa. A második világháború szörnyűségei után az élet lassan, de biztosan kezdte visszavenni a maga megérdemelt helyét a hétköznapokban. Április 4-ét követően a szovjet propaganda szerint a trianoni Magyarország területén már nem folyt hadműveleti harci tevékenység – a valóságban azonban még kemény küzdelmet vívtak a nyugati végeken a német–magyar és a szovjet csapatok.

A késő tavasz és a nyár eleje mégis az újrakezdés ideje lett. A kiürített falvakba visszatért a lakosság. A Balaton-parti nyaralók, villák tulajdonosai vállalva a kockázatos utazást, felkeresték a magyar tenger partján lévő ingatlanaikat. Ki-ki elhűlt, elszörnyülködött vagy megkönnyebbült a látottakon.

Az előbbiekkel szembesült Sperl Lajos[1] pécsi nyugalmazott tanító is, aki a Balatonmáriafürdőn található 119. szám alatti nyaralóját látogatta meg. A villában tárolt Csibész névre keresztelt Bergsmann[2] gyártmányú, barna mahagóniból épített csónakját és 10 lóerős amerikai Johnson[3] csónakmotorjának csak hűlt helyét találta. Normális körülmények között 1945 tavasza előtt a károsult egy ilyen helyzetben bement volna a helyi csendőrségre, ahol felveszik a feljelentést, a tett színhelyén pedig a kiszálló járőr vizsgálatot tart, majd körözést adnak ki az eltűnt vagyontárgyakra.

Azonban 1945 késő tavasza, illetve nyara minden volt, csak nem békebeli, normális időszak. Csendőrség nem létezett már.[4] A hajdani rendvédelmi szervezet állománya bujkált, nyugatra menekült, internálótáborban vagy hadifogolytáborban várta sorának jobbra fordulását, esetleg a közelgő népügyészségi, népbírósági tárgyalásának pozitív kimenetelét. A hirtelenjében szervezett helyi karhatalom[5] (polgárőrség) pedig semmilyen formában sem állt a helyzet magaslatán a korai időszakban, működésük a megszálló szovjet hadsereggel sem volt súrlódásmentes. Fegyvert nem viselhettek ekkor még.

Sperl Lajos ügyének intézése kapcsán a vármegyei közigazgatás legfelső hivatalában látta a megoldás kulcsát. Somogy vármegye alispánjához címezte panaszos levelét június 5-én, amelyben leírta káresetét, fényképet is mellékelt a csónakjáról, valamint tájékoztatta az alispánt, hogy Balatonmáriafürdőn, a parton és a belterületen rengeteg éles akna található. Dr. Nádasdy István vármegyei főjegyző, az alispán helyettese négy nap múlva kapta kézhez a levelet, majd 15-én írásba foglalta válaszát, amelyben közölte, hogy az ügyben az Államrendőrség Marcali Járási Kapitánysága illetékes, valamint hangot adott annak a „megnyugtató” hírnek, hogy az aknamentesítés megkezdődött már a Balaton környékén is, de a munkálatokat hátráltatja a tűzszerészek létszámhiánya.

Az ügy további menetére sajnos nincs teljes rálátásunk, de az Államrendőrség Marcali Járási Kapitánysága által 1945. szeptember 6-án kelt 382/1945. számú, az Államrendőrség Somogyvármegyei Főkapitánysága számára összeállított 20 ügyet tartalmazó beszámolójában a Balaton menti községekben és fürdőhelyeken elkövetett lopásokról az üggyel kapcsolatban az alábbi feljegyzés született: „198/1945. sz. Speer [sic!] Lajos pécsi lakos feljelentése ismeretlen tettes ellen motorcsónakjának ellopása miatt. Balatonberényi rendőrbiztosság jelentése szerint a csónakot a Balaton túlsó partjára vitték. A nyomozás tovább folytatására járási rendőrkapitányság, Keszthely megkeresve.”

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-IV.405.b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 1775/1945.

Írógéppel készült, aláírással hitelesített beadvány és az alispáni hivatal szignóval hitelesített kiadmányának másodlata.

Az iratokat digitalizált másolatban közlöm.

Szabó Tamás Antal

[1]

[2]

[3]

[4]

Sperl Lajos fényképe

(A 19. honvéd gyalogezred története. Szerk. Légrády Elek. Pécs, 1938. 488.)