19. század végén az országos átlagot meghaladó mértékben agrárjellegű Tolna vármegye a kiegyezés utáni iparfejlődés egyik vesztese volt. Az élelmiszeriparban a kor kevés tartós fennmaradásra képes Tolna vármegyei vállalkozása közül kettő a Dőry-család (hagyományos női szerepkörrel szakító) hölgytagjaihoz köthető. Dőry Stefánia Dőrypatlanon alapított sajtgyárat, míg Dőry Etelka 1912-ben indította el konzervgyárát a Konda-patak jobb partján elterülő, akkor Újdombóvárhoz tartozó területen.