A BÁBÁK TEVÉKENYSÉGE KECSKEMÉTEN

A 19–20. SZÁZADBAN, A LEVÉLTÁRI IRATOK TÜKRÉBEN

Alábbi írásomban a kecskeméti bábákról, munkájukról, működésükről szeretnék röviden számot adni.^[1] Fókuszba az 1890. és 1949. közötti időszakot állítottam, mert – bár a tematikus források erősen selejtezettek – a közigazgatási iratanyag számos érdekes iratot őriz, amelyek segíthetnek a kecskeméti bábák jelzett időszakbeli tevékenységének megismerésében. A korszak dokumentumainak bemutatása előtt néhány szóban ismertetném e nagy fontosággal bíró hivatás mibenlétét és annak 18–19. századi helyi történetét.

A bábák feladatai

Az egyik legkorábbi választott, szinte kizárólag nők által gyakorolt hivatás a szüléskísérés, a bábaság. A bábák a várandósság, a szülés és a gyermekágy körüli alapvető segítségnyújtásban jeleskedtek, noha legtöbbször nem részesültek orvosi képzésben, elláthatták munkájukat rátermettségükkel, gyakorlatban szerzett tapasztalataik alapján is.

A bába feladata elsősorban a szülés folyamatának felügyelete volt. Ez leggyakrabban a szülő nő otthonában történt, ahova akár hóban, fagyban, akár 40 fokos melegben, akár az éjszaka közepén, úttalan utakon el kellett jutnia, ha hívták. A vajúdást a has masszírozásával és különböző gyakorlati tanácsokkal segítette. A szüléskor a bába beavatkozásokat nem végezhetett, de zsiradékkal megkent kezével óvhatta a gátat, illetve segíthette a magzat fejének megszületését. Komplikációk esetén azonnal orvost kellett hívnia még akkor is, ha ezt a szülő nő vagy a családja ellenezte.

A bába az anya ellátását követően fürösztötte meg a gyermeket, tiszta ruhát adott rá, és szorosan bepólyálta. Ágyneműt cserélt, az anyát is tiszta ruhába öltöztette, majd segített a „boldogasszony ágya” vagy „sátoros ágy” felszerelésében. Ez egy díszes lepedőkkel, baldachinszerűen körülvett ágy, amelyben az anya és az újszülött gyermek pihent.

A hazai szülészet és bábaellátottság a felvilágosodás egészségügyi reformtörekvéseinek hatására nagy változásokon ment keresztül. A 18. század végétől megjelent az egyetemi bábakurzusokon oklevelet szerzett, úgynevezett okleveles bábák szűk rétege, akik korszerűbb, intézményes képzést kaptak. Később, a 19. század második felében létrehozták az ún. másodrendű bábaképzőket, ahol 1,5–6 hónapos tanfolyamokon képezték ki az asszonyokat. Ők voltak a cédulás bábák. Mellettük nagy számban dolgoztak a „csak” tapasztalattal rendelkező, de nagyon ügyes parasztbábák, akiknél a szülés körüli rítusok és hagyományok sokszor előnyt élveztek.

Noha a csecsemőhalandóság a 19. század végéig nagy volt, ám ez nem feltétlenül a bábák esetleges tudatlanságával, képzetlenségével állt kizárólag összefüggésben, ebben legalább annyira közrejátszottak a korabeli higiéniai viszonyok, az akkor gyógyíthatatlan gyermekbetegségek, járványok és az orvoshiány is.

A bábák tevékenysége Kecskeméten a 19. század végéig

A szülészet specialistái Kecskeméten is a bábák voltak a kezdetektől egészen a 20. század közepéig. Az első adatok Kecskemét tekintetében a bábasággal kapcsolatosan a 18. század elejétől-közepétől maradtak fenn. Így például ismert annak a bábaeskünek a szövege, amelyet Bogyó Mihály felesége, Boss Kata 1731. február 10-én tett le a kecskeméti magisztrátus előtt:

„1./Midőn a született gyermek nagy erőtlenségben vagyon, úgy hogy minden reménség nem lehet felőle, keresztelést, hogy érhessen, azon okon meg kereszteli, akképpen a mint Krisztus urunk Sz. János által a Jordán Vizében megkereszteltetett, tudni illik: Atyának, Fiúnak és Sz. Lélek Úr Istennek nevében.

2./A Tiszteletes egyházi Személyek Parancsolatainak azon Bábasági állapotában mindenekben engedelmeskedik.

3./Nem különben Bírák Uraméknak is szavokat fogadja.

4./Személyválogatás nélkül, a midőn hivattatik, mind szegényhez, mind Gazdaghoz el megyen, és mindeneknek tehetsége szerint egyaránt szolgál.

5./A részegeskedésnek és bűbájosságnak békét hagy.”^[2]  

Szintén Kecskeméthez kapcsolódó adat, hogy 1732-ben szigorú rendeletet hoztak az elszaporodott csecsemőgyilkosságok miatt. A bábáknak jelenteni kellett a gyanús eseteket és személyeket, akik esetlegesen ilyen bűnténnyel összefüggésbe hozhatók voltak. Sokszor hivatalos ügyekben is el kellett járniuk, így például terhességet kellett megállapítaniuk. A város több esetben szabályozta díjazásukat is.

A fentiek rávilágítanak a bábák kettős megítélésére. Tevékenységüket egyrészt a bűbájosággal és babonasággal is összefüggésbe hozták, másrészt viszont akár törvényszéki, akár más hivatalos ügyekben szakértőként is igénybe vették őket.

1746-ban hat bába működött Kecskeméten, 1898-ban a város belterületén 2, a külterületen 10 hatósági bábát foglalkoztattak. Az 1770. évi egészségügyi törvény elrendelte, hogy minden vármegye, város és nagyobb helyiség alkalmazzon okleveles bábát, akit a pesti tudományegyetem orvosi karán szervezett egyesztendős tanfolyamon képeztek ki és általános érvényű oklevelet kapott. Kecskemét első okleveles bábája Tessényi Katalin volt.

1796-ban Pest vármegye főorvosa felszólította a községeket, városokat, hogy a legtöbb bába tudatlansága miatt minden város és község küldjön egy-egy tiszta erkölcsű asszonyt vagy leányt a pesti orvosi karhoz bábatanfolyamra, ahol kiképezik őket és hivatalos oklevelet kapnak tudásukról. Kecskemét városa nem tett eleget ennek a felhívásnak. A kérést azzal utasították el, hogy a súlyos gazdasági helyzetben erre nincs a városnak felesleges pénze.^[3]

Az 1850-es években 25 bába működött Kecskeméten, ebből kettő állami, egy községi alkalmazásban állt, míg a többi 22 magánbába volt.^[4]

A bábaság története Kecskeméten az 1890. és 1949. közötti időszakban

Igen részletes és egyes esetekben szinte tudományos precizitású képet kaphatunk a 19. század második feléről a magyarországi, ezen belül a vidéki bábaügy helyzetéről Tauffer Vilmos A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban, mint a gyermekek és a gyermekágyasok nagy halálozásának egyik tényezője – javaslatok a szülésznői intézmény fokozatos fejlesztésére című, 1891-ben kiadott művét olvasva.

[1]

Dr. Tauffer Vilmos 1891-ben megjelent könyvének címlapja

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 3887/1895.

A kötet statisztikai adatokkal hívta fel a figyelmet a korabeli Magyarország elkeserítő állapotaira, a gyermekágyi lázban nagy arányban elhalálozó 15 és 50 év közötti korosztályba tartozó nők kapcsán: „…tíz év alatt 51 ezer, 20 év alatt pedig több mint 100,000 anya esik áldozatul gyermekágyi megbetegedéssel.”^[5] A szerző ennek okát abban látta, hogy „…soha senki sem foglalkozott nálunk azzal, hogy a bábaügyet egy egységes vezéreszme, a vidékek és a lakosok sajátságos viszonyai és igényei szerint változó szempontból megbírálja, a tapasztalati hiányokat kimutassa s azoknak megjavítására kellő javaslatokat tegyen.”^[6] Az önkritikus mű e hiányosság pótlásra tett kísérletet, járási-települési szintű statisztikai adatokkal alátámasztva mutatta be korának hazai bábaügyi gondjait, ezek megoldására is javaslatot téve.

A mű keletkezésekor Kecskemét lakossága 44 887 fő volt, az évenkénti szülések száma átlagosan meghaladta a kétezer főt. A városban 23 okleveles bába működött, közülük négy részesült hivatalos javadalmazásban a várostól 720 forint értékben, a többi magángyakorló bába volt. Kecskeméten az 1882 és 1890 között letelepedett hat okleveles bába közül három a budapesti, három pedig a nagyváradi bábaképző intézetben végzett. A hivatkozott mű higiéniai ajánlásokat fogalmazott meg a gyermekágyi láz elkerülése érdekében, illetve felhívta a figyelmet a bábaképzés fontosságára. Kecskemét tekintetében a szerző a bábaügy helyzetét rendezettnek találta, így teendőket nem fogalmazott meg.^[7] Az 1920-as és 1930-as években a bábák száma 50 és 60 fő körül mozgott, 1945 szeptemberében azonban csak 31 bába teljesített szolgálatot, 12 hatósági és 19 magánbába.^[8] Az 1940-es években a bábákat egységesen besorolták a városi alkalmazottak közé, a XV. fizetési osztályba, a hatósági bábák nyugdíjigénnyel bíró rendszeres városi alkalmazottak lettek.^[9] Az évtized végétől a bábáknak ötévente hathetes kötelező továbbképzésen kellett részt venniük.^[10]

Előremutató intézkedések 1890 és 1949 között

Tauffer Vilmos hivatkozott művét a Belügyminisztérium 1891 őszén elküldte a törvényhatóságoknak, kötelezve őket arra, hogy a gyermekágyi megbetegedés és a gyermekhalandóság csökkentése érdekében mérjék fel helyben a bábaügy helyzetét, és erről a minisztériumnak küldjenek jelentést, illetve a hiányok pótlására tegyenek intézkedéseket. A kecskeméti beszámolóból kitűnik, hogy a megelőző 15 évben jelentősen javult a bábaügy helyzete a városban, ahol ekkor a jelentés szerint 26 okleveles bába működött. Közülük négy bába volt a város alkalmazásában (három pusztai és egy városi szülésznő), a többi magánbába volt. A jelentés kitért arra is, hogy a külterületi lakosság száma rendkívül megnőtt, ezért a körrendelet hatására úgy döntött a város, hogy újabb 4 pusztai szülésznői állást és több új bábaházat létesít. Hosszútávon tíz új szülésznői állás létesítését és ugyanennyi orvosi rendelővel felszerelt bábalak építését vették tervbe a népiskolák mellett.^[11]

Kecskemét városa 1895 decemberében tette közzé pályázati hirdetményét „…Városföld, továbbá Nyír, Szarkás és Vágójárás számára szervezett s egyenként 150 frt. fizetéssel és szabadlakással javadalmazott két másodosztályú szülésznői állás…” betöltésére vonatkozóan.^[12]

[2]

Szülésznői pályázati hirdetmény, 1895. december 20.

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 3887/1895.

A város egyikük részére Bencsik Boldizsártól bérelte ki a Nyíri dűlő 10. szám alatti, két szoba, konyha, kamra és padlás helyiségekből álló épületet évi 100 forintért.

[3]

[4]

A Nyír, Szarkás és Vágójárás tekintetében rendszeresített bábaállás Nyíri dűlő 10. alatti épületének bérletéről kiállított jegyzőkönyv

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 3887/1895. 1–2.

A városföldi bábaálláshoz azonban saját bábalak építéséről döntött a tanács a városföldi népiskola közvetlen közelében lévő telken, amit özvegy Zana Lászlónétól és tulajdonostársaitól sajátítottak ki.^[13]

[5]

A városföldi szülésznői lak elhelyezésére kisajátítandó terület (37/b.1.) átírási térképe
(A szülésznői lak közvetlenül a népiskola telke mellett állt.)

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 3887/1895.

1947–48-ban felmérték a bábaházakat, illetve intézkedtek az elhanyagolt ágasegyházi, ménteleki, városföldi és matkói bábaházak felújításáról. Az ágasegyházi épület állapotleírása elszomorító képet fest a helyi szülésznő lakhatására szolgáló ingatlanról, amely vélhetően már új korában sem lehetett túl komfortos: „Főépületről hiányzó cserepek miatt a padlás beázik, gerendák korhadnak, plafon átázik, nedvesség behatol a lakóépületbe. Ablaküvegek hiányoznak.

Istállóba belépni nem lehet, mert a legkisebb mozgás esetleg a mennyezet leszakadását vonja maga után, falai bedőléssel fenyegetnek.

Nyári konyhánál körülbelül ugyanez a helyzet, ha sürgős segítség nem érkezik ez a két épület összedől.

Árnyékszék fái részben felszaggatottak, ajtaja csak a falhoz döntött. Valamennyi épületet vakolni, tapasztani, kívül-belül meszelni kellene. Bába az épületben nem lakik, csak nappali munkát, háztartást, főzést, mosást, disznóölést stb. vezeti benne, különben állandóan a 100 méterrel arrébb lévő 26. sz. alatti házban alszik.

Az épület egyébként rendkivül sötét, pincézve, szigetelve nincs, a kamra még stukaturozva sincs. Helyiségek természetesen csak földesek, falak nedvesek. Kamrát eredetileg a konyhával összeépítve istállónak épitették. Kerités teljesen korhadásnak indult, kutágas kidőléssel fenyeget, kut teteje hiányzik. Kut istálló mellett.”^[14]

[6]

Az ágasegyházi bábalakás állapotleírása, 1947. március 6.

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 58/1948.

A bábák szervezetei és működésük főbb normái

A bábák korabeli szakmai szervezete a Bábaszövetség volt, amelynek helyi csoportja 1913. augusztus 24-én alakult meg a városháza bizottsági termében. Céljuk volt a bábák tudományos ismereteinek gyarapítása, erkölcsi súlyuk növelése, a közöttük kifejlődő „megértő kollégiális viszony s ez kizárja a piszkos concurentiát.”^[15] Az alapítótagok között kecskeméti, nagykőrösi, szentkirályi bábák is voltak, a megválasztott bába elnök Nagy Lajosné lett, dr. Csabay Géza tiszti főorvos, az egyesület elnöke mellett. Érdekes adatokat tartalmaz az egyesület megalakulásáról készült jegyzőkönyv utolsó bekezdése. Ebben Magócs Lászlóné az új szövetség vezetőségének segítségét kérte a bábatevékenységet Lajosmizsén illegálisan és képesítés nélkül végző asszonyok ellen, a településen „tudniillik 72 asszony végez szülészeti segélykedést, holott 5 okleveles bába lakik a községben…”.^[16]

Az alapszabály szerint a bábák kötelesek voltak a fennálló törvényeket, rendeleteket betartani, tilos volt saját gumilepedőjüket és űrtálukat szülésznőnél, betegnél használni, a gyermekágyas szülő nő, valamint az újszülött csecsemő szennyes ruháit kimosni, a tagoknak egymás tevékenységét szülőnél vagy nyilvánosan bírálni, kedvezmények ígérésével magukat a szülés vezetéséhez beajánlani, magukat behízelegni. Tilos volt a tagoknak egyéb foglalkozást űzni díjazás mellett, mint szakmájukhoz tartozót (pl.: „…kofálkodás, árusitás, cselédeskedés, vagy összejövetelekhez, lakodalom, keresztelőre hivogatni…”). Csak a nyilvántartott szegényeknél dolgozhattak ingyen vagy meghatározott díjakon alul, ez alól kivételt képzett az elsősegélynyújtás. Tilos volt továbbá „ingyen menni keresztelni, azaz ujszülőttet ingyen a templomba vinni, nemkülönben az avató gyermekágyast a templomba kisérni.”^[17]

[7]

A kecskeméti bábaszövetség alapszabályai

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 29977/1913.

1926. január 8-án az Országos Magyar Bába Egyesület kecskeméti helyi csoportjának elnöke újra Nagy Lajosné, díszelnöke dr. Tassy József városi tiszti főorvos, míg elnöke dr. Matolcsy Károly városi tb. kórházi osztályos főorvos lettek.^[18]

[8]

A magyar bábaegyesület tagsági könyvecskéje

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 20535/1926.

A bábák díjazása

Az 1890-es években ugyan célul tűzték ki országosan a bábák díjazásának egységesítést, a kérdés azonban megoldatlan maradt, így minden településen továbbra is más és más tarifák voltak érvényben. Egységes gyakorlat kialakítására tett javaslatot dr. Csabay Géza tiszti főorvos a tanácsnak címzett 1914. szeptember 7-én kelt levelében: „[a] helybeli bábák régtől fogva nélkülőznek egy, a működésük díjazására vonatkozó jogérvényes díjszabást, amelynek hijjával a peres esetekben a bíróságnak sincs mértéke, mellyel részükre a méltányosság szerinti díjazásuk megállapíttatnék…”.^[19] További problémaként említette a fizetési hajlandóság csekély voltát a helybeliek körében, ezért konkrét díjszabás bevezetését indítványozta a tanácsnak, amelynek mértékét a szülő nő társadalmi rangjához igazodóan kell differenciálni: „Tekintve, hogy közösségünk igyekszik kivonni magát a fizetési kötelezettség alól és a felelősséggel járó ténykedésért (amely az itteni szokások szerint egy héten át foglakoztatja a bábát) igazságtalanul csekély összeggel viszonozza a bába szolgálatait, javaslom, méltóztassék határozatba hozni:

1. napszámosok nejénél előforduló szülésnél való segédkezésért és még hat egymást követő napon teljesített szülésznői szolgálatokért a bábát 12 korona díj illeti meg. Kivévén az igen nagy szegénységet, mely esetekben bábai segitségért rendszerint a városi bábához van a közönség utasitva.

2. Őnálló kisebb iparosok és kisebb birtoku gazdák nejeinél teljesitett ugyanezen szolgálatokért 20 korona jár a bábának.

3. Jobbmóduak ugyanezen szolgálatokért 30 koronát tartoznak fizetni, s a mennyiben a fenti szolgálatokon tul még többször is igénybe veszik a bábai segitséget, minden alkalomért külön 1 korona dijjazásra tarthat igényt a bába…”.^[20]

[9]

Dr. Csabay Géza tiszti főorvos levele a bábák díjazása kapcsán, 1914. szeptember 7.

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. 32572/1914.

A törekvések ellenére vélhetően nem történt előrelépés a bábák díjazásának szabályozása terén, mert 1923-ban Győr városa átiratban érdeklődött a Kecskeméti Városi Tanácsnál arról, hogy városban „a községi bábák díjtalan segély nyujtására való igényjogosultság igazolása miként van szabályozva.”^[21] A tanács válaszleveléből kiderül, hogy Kecskeméten sem volt a bábák díjtalan segítségnyújtása szabályozva. Ez a hatósági bába belátására volt bízva. Amennyiben az érintett fizetésképtelensége kétséges volt, abban az esetben a bába a hatóság elbírálását kérhette. Kiegészítésként még meg kell jegyezni, hogy az Országos Magyar Bába Egyesület kecskeméti helyi csoportjának alapszabálya szerint 1926-tól a bábák csak a nyilvántartott szegényeknél dolgozhattak ingyen.^[22]

A bábák hatósági tevékenysége, ellenőrzésük

A bábák minden születést, amelynél segédkeztek, tekintet nélkül arra, hogy a gyermek élve vagy halva született, vagy szülés közben elhalt, az anyakönyvi bejelentés ellenőrzése céljából 24 órán belül az illetékes anyakönyvvezetőnek kötelesek voltak bejelenteni. Ezen bejelentéseket az anyakönyvvezető egységes nyilvántartásban volt köteles vezetni. A bábáknak ugyancsak jelenteniük kellett a tudomásukra jutott vetéléseket az anyakönyvvezetők felé. Ezeket az eseteket ugyan anyakönyvezni nem kellett, az anyakönyvvezetőnek azonban az egyes adatok feltüntetésével külön jegyzékben kellett vezetnie. Az anyakönyvvezetőknek a születést bejelentőket minden esetben ki kellett kérdezni a szülés körülményeiről, például a tekintetben is, hogy az eseménynél működött-e közre bába avagy nem.

Egy népmozgalmi beszámoló szerint Kecskeméten 1938-ban összesen 2022 élő magzat született, míg 61 halott magzatról is számot adtak. Ezen szülések közül 131 esetben nem kérték bába közreműködését. A fentieken túl még 125 vetélésről adtak számot, ezek esetében mindössze 37 esetben kérték az érintettek orvos, és mindössze 17 esetben bába segítségét.^[23]

[10]

Kecskemét város 1938. évi jelentése az anyakönyvi hivatalba tett bejelentésekről

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 259/1939.

A fentieken túl a bábáknak minden egyes szülést dokumentálni kellett a bábanaplóban. A kecskeméti bábák működését a Szeged Kerületi Szülészfőorvosi Hivatal felügyelte, amelynek minden hónapban be kellett nyújtani a bábanaplókat a kecskeméti tiszti főorvoson keresztül. Amennyiben a tiszti főorvos a bábanaplók bejegyzései kapcsán bármilyen visszásságot tapasztalt, eljárást indíthatott, magyarázatot kérhetett, hiánypótlásra hívhatott fel. Az ilyen jellegű ügyek esetfeltárásai kapcsán is bepillantást nyerhetünk a szülésznők nagy felelőséggel járó hivatásába.

1938 szeptemberében Dobos Ferencné szaksegítség nélkül szült. A később hívott orvos és a bába halott magzatot talált. A megejtett boncolás adatai szerint a gyermek élve született, ezért a segítséget kérni elmulasztó nő ellen rendőrségi vizsgálat indult.^[24]

1938. június 2-án a déli órákban Domokos Lászlóné 28 éves ballószögi édesanyát Molnár Mihályné kecskeméti bába szülés közben beszállította a kórházba. Felvételkor a szülő nőnek 40,5 fokos láza volt és a gyermekágy 17. napján gyermekágyi lázban meghalt. A gyermekágyi láz kivizsgálásakor kiderült, hogy a burok a magzat megszületése előtt 20 órával megrepedt. A bába mégsem hívott orvost, és szabálytalan módon a végbélen át kétszer belső vizsgálatot végzett. A hosszas vajúdás következtében következett be a fertőzés, amely a nő halálát okozta, így a bába ellen eljárás indítását javasolták.^[25]

1938. március 18-án délelőtt 11 órakor Pap Imréné szülésénél korai burokrepedés történt. Róza Mihályné bába orvost azonban csak 24 óra múlva hívott, amikor a magzat már méhen belül álhalott lett s a meghívott orvos a szülés gyors befejezése után nem tudta feléleszteni. A jelentés szerint a bába mulasztást követett el azáltal, hogy az orvoshívással sokáig késlekedett, amelyet a burokrepedés után legkésőbb 2 órával meg kellett volna tennie. A szülésznőt megintették, gondosságra szólították fel, azonban ellene az eljárás megindítását mellőzték.^[26]

Deli Péterné ágasegyházi szülő nő halva született magzata kapcsán a közreműködő hatósági bába, özvegy Kovács Ferencné 1937. november 9-én az alábbi tanúvallomást tette. A szó szerinti idézet nagyon jól tükrözi a korszak pusztai viszonyait is: „November 8-án este hivtak a tőlem 5 km-re lakó szülőnőhöz. Érkezésemkor a magzatot már halva találtam, a burok még állt. A burokrepedés este 10 óra körül történt. Egyszer végeztem belső vizsgálatot, mindjárt érkezésemkor, hogy megállapítsam, mi okozta a magzat halálát. A családot már néhány hónappal a szülés előtt figyelmeztettem, hogy legjobb lesz a szülésre kórházba küldeni az asszonyt. A szülőnő mellett is ezt ajánlottam, de a lakás elhagyatott fekvése, a rossz időjárás miatt éjjel lehetetlen volt kocsit szerezni. Az asszonyt reggel 7 órakor Ágasegyházáról induló vonathoz szállitottuk kocsival, de erről a vonatról elkéstünk, az asszonyt az állomás közelében lakó rokonoknál tettük le, hogy a ½ 11 órás vonattal vigye a férj a városba. Közben telefonáltam a városi mentőknek, hogy a kecskeméti állomáson várják a szülő nőt. – A magzat fekvését rendesnek találtam. Előzőleg három szülését vezettem az asszonynak, mindháromnál kifejlett magzat volt, az első a köldökzsinór előesése miatt halva született, az utolsó macerált volt. Ezért akartam már előre korházba szállittatni…”.^[27]

1944 decemberében Horváth Istvánné bába a kecskeméti kórház jelentése szerint Darányi Ferencnét szülés közben beszállította a kórházba, miután a szülő nőnél előzetesen kétoldali gátmetszést végzett. Meg nem engedett beavatkozás miatt eljárást indítottak ellene és 100 pengő pénzbüntetésre ítélték.^[28]

1943 februárjában Fazekas Andrásné szülése közben lágyrészsérülést szenvedett, azonban özvegy Kovács Lászlóné bába nem hívott hozzá orvost. A bábát megintették, mert a sérülés ellátatlanul hagyásával mulasztást követett el.^[29]

Van precedens ugyanakkor arra, hogy a bábákra alapfeladataiktól eltérő munkát is bíztak. Így például a kecskeméti szülésznőket 1944-ben hatóságilag kirendelték a zsidóvagyon-leltározó bizottságokhoz, feladatuk „...a bizottság felhívására egyes kijelölt zsidó nők megmotozása, esetleg vizsgálata volt.^[30]

[11]

[12]

Bábák kirendelése a zsidóvagyon-leltározó bizottsághoz

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. 16657/1944.

Bábák elleni fegyelmi ügyek

Az első ismert fegyelmi ügyet városföldi vagyonos és értelmiségi családfők kezdeményezték 1887-ben a tiszti főorvosnál Jelinek Ferencné Reinhardt Katalin, az akkori városföldi hatósági bába ellen. Az eljárás megindítói szerint a bábát soha nem lehetett a városföldi bábalakban elérni, mert állandóan férje belvárosi borbélyüzletében segédkezett. A panasztevők beadványukban kérték a szülésznő visszahívását és az álláshely betöltésére új pályázat kiírását: „Tekintetes Főorvos Úr Alulírottak bátorkodunk Tekintetességed elé járulni az iránt hogy méltoztasék intézkedni miszerint mi városföldi lakosok végre is egy rendes szülésznőt kaphassunk Hiszen ami azt illeti van szülésznőnk most csak hogy úgy vagyunk véle hogy mi is elmondhatjuk adtál uram esőt de nincs köszönet bene nekünk is van szülész nőnk de abban sincs köszönet mert hónapokon át még csak színét sem látjuk. A lakását mindig zárva találja az őt kereső. A városba kell mennünk szülésznőért addig nejeink kiszenvednek megválasztott szülésznőnk pedig a városban lévő borbély üzletében ül…”.^[31]

A következő ügyet 1909-ből sikerült beazonosítani, ezt Szabó Rozália vágójárási szülésznő ellen indította a város polgármestere. Az érintett ugyanis több esetben képesítéssel nem rendelkező nőket küldött maga helyett és megosztozott velük a közreműködésért fizetett díjon: „…Tercsi Imréné vallomása szerint 1908. évi pünkösd havában szüléséhez betegségére való hivatkozással Szabó Rozália nem ment el, hanem egy öreg cselédjét küldötte; mire az megérkezett, a gyermek megszületett és a cseléd csak a fürdetésnél segédkezett. Később azonban Szabó Rozália is meglátogatta és a szokásos dijat tőle felvette…”.^[32] A bába e cselekményével többrendbeli kötelességmulasztást követett el, így még a fegyelmi vétség megállapítása előtt lemondott hivataláról.

*

Magyarországon a 20. század első felétől az anyaság és a hozzá kapcsolódó egészségügyi vonatkozások egyszerűen és tisztán orvosi kérdéssé váltak, így lassan kihalt a bábaság intézménye. Az 1950-es évek végén végképp betiltották az otthonszüléseket, amikor felállították a szülőotthonokat. Természetesen még néhány évig, aki tehette, a szülés idejére a saját bábáját hívta magához. A bábaasszony végigkísérte a vajúdást, világra segítette a gyermeket, majd ezután hívták a mentőt, mert ekkor már kötelező volt az orvost értesíteni és kórházi, illetve szülőotthoni ellátásban részesíteni mind az anyát, mind pedig az újszülöttet. Ennek pozitív oldala, hogy szakorvosi ellátást kaptak a szülő nők, akik steril körülmények között, gyógyszerek biztonságában hozhatták világra gyermeküket. ^[33]

Bibliográfia

Levéltári iratok

HU-MNL-BKML-IV.1908.b. Kecskemét Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok (1872–1928)

HU-MNL-BKML-IV.1910.c. Kecskemét Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok (1929–1950)

Szakirodalom

Bálintné Mikes 1982

Bálintné Mikes Katalin: Adatok Kecskemét város egészségügyi helyzetéről 1919–1936. Bács-Kiskun megye múltjából, 4. Szerk. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1982.

Borbély 2011

Borbély Judit: A bábaság története Magyarországon a 18. század végétől a 20. század közepéig. Történeti Muzeológiai Szemle 11. https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/muzeumok/mamutt_evkonyv_11/pages/019_a_babasag.htm (Letöltve: 2025. november 6.)

Iványosi-Szabó 1975

Válogatott dokumentumok Kecskemét történetéből 1944. október 31–1945. május 8. Összeáll. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1975.

Iványosi-Szabó 1998

A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei II. (1712–1811). Összeáll. Iványosi-Szabó Tibor. Kecskemét, 1998.

Horváth 2004

Horváth M. Ferenc: Pest-Solt megye és Kecskemét város statisztikai és közigazgatási leírása 1857 és 1859-ben. Bács-Kiskun megye múltjából, 19. Szerk. Szabó Attila. Kecskemét, 2004.

Kapronczay 2011

Kapronczay Károly: Pest-Pilis-Solt vármegye egészségügye a 18. században. Tanulmányok Pest megye monográfiájához, 3. Szerk. Ujj György. Bp., 2011.

Tauffer 1891

Tauffer Vilmos: A szülészet ügyének (bábaügy) állása hazánkban, mint a gyermekek és a gyermekágyasok nagy halálozásának egyik tényezője – javaslatok a szülésznői intézmény fokozatos fejlesztésére. Bp., 1891.

Jegyzetek