A cím olvastán feltehető a kérdés, hogyan kapcsolódik Nagy Imre mártír miniszterelnök vejének, Dr. Jánosi Ferencnek a szakmai munkássága Nógrád vármegyéhez? Az alábbi cikkben ezt vázoljuk fel röviden.
A hányatott sorsú nógrádi levéltár
A II. világháború megyét érintő hadműveletei nem hagyták érintetlenül Nógrád vármegye levéltárát sem. A nógrádi iratanyag rendkívül viszontagságos sorsa akkor kezdődött, amikor Balassagyarmaton, a vármegyeházán lévő levéltári anyagot el kellett szállítani, ugyanis az épületet hadikórháznak szánták.
Az ezt követő időszakban (1944-1951) a nógrádi levéltári anyag őrzése mellett annak megfelelő helyre történő költöztetésén volt a hangsúly. Meghatározó tényezővé vált az, amikor az 1950. évi levéltárakról szóló 29. törvényerejű rendelet alapján létrejött a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alatt működő Levéltárak Országos Központja (LOK), mely az állami kerületi levéltárak felügyeletét is végezte. A vármegyei levéltárak megszűntek, anyagukat az állami kerületi levéltárak vették át. A LOK képviseletében Fügedi Erik mérte fel elsőként a nógrádi levéltárat és javasolta, hogy azt Budapestre költöztessék, mivel Nógrád megyében akkor nem állt rendelkezésre levéltár számára megfelelő infrastruktúra és személyzet.
Szétszórva Budapesten
A LOK és a Nógrád Megyei Tanács VB igazgatási osztálya közötti átadást követően Nógrád megye levéltára 1951 és 1967 közötti időszakban Budapesten a Pest megyei Közlevéltár, majd 1952-től a Budapesti 2. sz. Állami Levéltár része lett. A levéltár területi illetékességét is kifejező elnevezés, a Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár, 1960-tól 1968. január 1-ig élt. A nógrádi iratanyag felmérésével, rendezésével számos levéltáros - Henzély Lászlóné, Dr. Jánosi Ferenc, Dr. Ladányi Erzsébet, Dr. Lakatos Ernő, Romhányi Emil, Vigh Károly - foglalkozott. A nógrádi levéltári anyagot több helyen őrizték, többek között Pest vármegye egykori székházában, az Üllői út 21. sz alatti, a Gorkij fasor 4. sz. alatti (ma Városligeti fasor 4.) és a Molotov tér 3. sz alatti (ma Vigadó tér 3.) pinceraktárakban.
A csoportkép bal szélén Dr. Jánosi Ferenc, a jobb szélén Dr. Ladányi Erzsébet, 1965
Forrás: MNL Pest Vármegyei Levéltára
Levéltárosként az ún. Nógrádi raktárban
Ebből az időszakból kiemelnénk Dr. Jánosi Ferenc - Nagy Imre mártír miniszterelnök veje, 1956-os elítélt - nevét, akinek a büntetését 1960. április 1-jével az Elnöki Tanács 3 évi próbaidőre felfüggesztette, és szabadlábra került. 1963. április 1-jétől a Pest és Nógrád megyei Állami Levéltárban kapott munkát, és ott dolgozott egészen haláláig, 1968. szeptember 2-ig.
Kiváló levéltári szakemberként tartották számon. Az ún. Nógrádi raktárban őrzött anyagok feltárásával foglalkozott, melyek közül az 1957-ben talált, és épségben megmaradt feudális- és abszolutizmuskori limbusanyagot (bizonytalan eredetű, tartalmában vegyes, nehezen besorolható irategyüttes) tartalmazó 100 vasfiók feldolgozását végezte el 1964-ben. Ezzel sikerült teljesen befejezni Nógrád megye feudális- és abszolutizmuskori anyagának fondokra, állagokra történő tagolását. Dr. Jánosi Ferenc az 1965. január 18-án kelt raktárfelmérés szerint a nógrádi anyagot is őrző III. csoport vezetőjeként is dolgozott, mely Nógrád megye levéltára anyagához tartozó szakmai feladatok végzését is jelentette. Halála után, posztumusz jelent meg Dr. Ladányi Erzsébettel és Romhányi Emillel közösen jegyzett, Nógrád megye levéltárát ismertető fond- és állagjegyzék 1970-ben. Korai halála megakadályozta több, más tudományos tervnek megvalósításában, így „Nógrád megye parasztsága 1728-ban” c. művének megírásában is.
A krónikaíró mozgalom élén
Ebben az időszakban indult útjára a honismereti mozgalom, kezdetben honismereti szakkörök formájában. Ezek az iskolákban, a művelődési házakban és a múzeumokban működtek, célul tűzve a környezet megismerését, az emlékanyagok gyűjtését. Az érdeklődés középpontjában először a néprajz, majd ezt követően a helytörténet került. Ehhez kapcsolódva a - Hazafias Népfronttal együttműködve - a Népművelési Intézet 1960-ban adta ki, egyfajta útmutató gyanánt „Irányelvek a. honismereti szakkörök munkájához” című tájékoztatót.
A honismereti mozgalommal szintén egyidőben, az itt folyó történeti-helytörténeti kutató- és gyűjtőmunka keretében jelentkezett és vált igen népszerűvé a krónikaíró mozgalom is. A krónikaíró mozgalom elsősorban „falukrónikát” jelentett, de elvétve készültek termelőszövetkezeti, üzemi, iskolai krónikák is.
Dr. Jánosi Ferenc többször is kiemelte, hogy a levéltáraknak támogatnia kell szakmai és módszertani szempontból egyaránt „a honismereti mozgalmat, s ezen belül a helytörténeti adatok, dokumentumok gyűjtését, rendszerezését, kiállítás keretében való bemutatását, a helytörténeti bibliográfiák szerkesztését, kronológiák összeállítását, valamint a rendszeres krónikaírást”.
Szűkebb pátriánkban való népszerűségét is mutatja, hogy 1965. szeptember 26 és 28 között a Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottsága, Salgótarján Városi Tanács VB, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, a TIT Nógrád Megyei Szervezete és a Magyar Történelmi Társulat Nógrádi Csoportja, egyéb megyei szervezetekkel karöltve, Salgótarjánban tartott "Honismereti Napok" keretében országos falukrónikás tanácskozást szervezett. Itt összegezték a honismereti mozgalomból indult, mindössze négyéves múltra visszatekintő krónikaírási tapasztalatokat, és tisztázták a legfontosabb teendőket. Ezen belül országos tanácskozást is tartottak a falukrónika írásról, melyen Marczinek István, a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának titkára a „Falukrónika és a hazafias nevelés” címmel tartott bevezető előadást, illetve dr. Borús József kandidátus a falukrónikákról, mint történeti forrásról, Kuczy Károly pedig a krónikaszerkesztésről beszélt. Marczinek István kiemelte – figyelembe véve a kor ideológiai irányvonalát is – „a honismereti tevékenység tehát nem egy öncélú, önmagáért végzett munka. Célját csak akkor éri el, ha minden mozzanatában kapcsolódik a helyi társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális célokhoz, ha a környezet megismertetését, annak formálását fejlesztése szolgálatába tudja állítani.”
Részlet Marczinek István beszédéből
Jelzet: HU-MNL-NVL-X.42.c. 171/1965.
Dr. Jánosi Ferenc honismereti programját „A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései” című tanulmányában foglalta össze, amely a Pest megyei levéltári füzetek 1. számában jelent meg.
A nógrádi krónikaíró mozgalom segítője
Dr. Jánosi Ferenc szorgalmazta, hogy a levéltárakban őrzött hatalmas dokumentumanyagot elsősorban a népművelés érdekében kell hasznosítani. Úgy vélte, hogy a levéltárak népművelő tevékenységének részévé kell válnia az országszerte kibontakozó krónikaíró mozgalom felügyelete és patronálása. Ennek érdekében a Hazafias Népfront különböző helyi szervezetei által szervezett honismereti összejöveteleken számtalan előadást tartott a krónikaírásról, annak társadalmi hasznáról, népművelő jelentőségéről.
A krónikaíró mozgalom helyi támogatása mellett a nógrádi levéltár salgótarjáni köztudatba való emelését is szolgálta a „Nógrád megye levéltára és szerepe a helytörténet és a falukrónika-írás fellendítésében” címmel tartott előadása 1966. május 22-én a salgótarjáni József Attila Művelődési Ház klubjában Nógrád megye falukrónikásainak és honismereti szakkörvezetőinek összejövetelén. Ezen kívül Diósjenőn és Érsekvadkerten szintén népszerűsítette a krónikaírás ügyét. Az előadások mellett Pest és Nógrád megyei Állami Levéltár egyik nógrádi referenseként végzett kiszállásai során is szívesen nyújtott segítséget, adott tanácsokat mind szakmai, mind módszertani kérdésekben egyaránt.
Kiemelkedő levéltári munkájának gyümölcsét nem érhette meg, 1968. szeptember 2-án elhunyt.
Ezt a szellemiséget egyébként tovább vitte a hazatért levéltár igazgatója, Dr. Schneider Miklós. Erről szólt a rádióban a nógrádi levéltár bemutatása során Benda Kálmánnal folytatott beszélgetése, valamint a Palócföldben évek alatt megjelent cikkeinek többsége.
Dr. Jánosi Ferencnek a nógrádi krónikaíró mozgalom támogatása mellett vitathatatlan érdeme volt abban, hogy a nógrádi levéltár anyagáról elkészült az első fond- és állagjegyzék. Az ő munkásságának cáfolhatatlan eredménye az is, hogy a nógrádi levéltári anyag példás rendben, nagyobbrészt kutatásra készen költözhetett 1968-ban Salgótarjánba.
írta: Szepessyné Dr. Judik Dorottya
Dr. Jánosi Ferenc levéltári munkásságához kapcsolódó irodalom:
Dr. Jánosi Ferenc – Ladányi Erzsébet – Romhányi Emil: A Nógrád megyei Levéltár fondjainak jegyzéke. A Területi Levéltárak fondjegyzékei 7. rész. A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III.) Budapest, 1970
Dr. Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdése In: A modern krónikaírás Pest megyében. Pest Megyei Levéltári Füzetek 1. Budapest, 1967. 13-46. p.
Dr. Jánosi Ferenc: Honismereti mozgalom–krónikaírás–levéltárak. In: Levéltári Szemle. 16. 1966. 1. 149-163.p.
Dr. Jánosi Ferenc: Megjegyzések a levéltári olvasókönyvek kérdéséhez. In: Levéltári Szemle, 16. 1966. 2. 503–521. p.
Dr. Jánosi Ferenc: A járási, járási jogú városi és megyei tanácsok őrizetében lévő iratanyag, valamint az irathálózat helyzetének felmérése Pest és Nógrád megyében In: Levéltári Szemle. 15. 1965. 1–2. 57–74. p.
Lakatos Ernő: Dr. Jánosi Ferenc (1916–1968). In: Levéltári Közlemények. 39. 1968. 1. 151. p.
Nagy Erzsébet – Vészi János: Dr. Jánosi Ferenc halálának 21. évfordulójára. In: Kapu. 2. 1989. 9. 14–17. p.
Nógrád c. folyóirat vonatkozó számai
Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011. szerk.: Feiszt György . Székesfehérvár, 2012.
Levéltári forrás:
HU-MNL-NVL-X.42.c. Hazafias Népfront Nógrád Megyei Bizottságának iratai. 171/1965.
