Élt Esztergom sz. kir. városában egy takácslegény, aki meglehetősen habókos volt: ha rájött a bolondóra, kiszökött a város határába, s éjt nappallá téve gyakran több napon keresztül járta a hegyeket s a völgyeket földbe rejtett pénzek után kutakodva. Emiatt nemigen tudott szolgálatba állni: senki sem akadt, aki szívesen alkalmazta volna. Végül Adolf Dániel helybeli német takácsmester vette magához, ő is csupán szánalomból. Szegény feje! Nem is sejtette, hogy ezzel mit vállalt magára…