Még a nyár közepén történt a levéltári ügyfélszolgálati munkám során, hogy nem várt helyen botlottam bele egy, az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumba. Az érzés számomra kicsit olyan volt, mint amilyet a középkorászok érezhetnek, mikor valamely régi kódex pergamenjét vizsgálgatva ráeszmélnek arra, hogy a pergamen korábban egy egészen más, talán az idők során teljesen elveszett mű egyik oldalát képezte, csak az anyagot később egy új könyv készítéséhez használták fel. Természetesen az általam „felfedezett” töredék közel sem ekkora jelentőségű, de rávilágít arra, hogy milyen furcsa helyeken botolhat az ember a régebbi időszakok forrásaira. A dokumentum ugyan semmi újdonságot nem jelentett, de el lehet játszani a gondolattal, hogy századokkal később a véletlenek furcsa összjátéka folyamodványaként akár ez is lehetne az utolsó megmaradt darab a kérdéses szövegből.