A címben idézett rövidke mondat egy Auschwitzba deportált nyíregyházi asszony visszaemlékezéséből való. Szavai jól érzékeltetik a bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot, amit a magyarországi zsidóság gettósításuk kezdetén érzett. 2001 óta április 16-án tartják minden évben a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, arra emlékezve, hogy ezen a napon kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása.