Vágner Ferenczné, özvegy Csihalik Péterné, Klein Jakab és Kis László nagykőrösi kocsma- és bordélyháztulajdonosok 1885. július 14-én egy levélben a Városi Tanácshoz fordultak, hogy a „bujakorban” szenvedő kéjnők kórházi és ápolási gyógykezelésének költségei oly nagy mértékben nehezednek rájuk, ami anyagilag teljesen ellehetetleníti őket. A városi elöljáróságnak eljutatott levelükben kijelentik: „az ily nemű költségek fizetését szerfelett korlátolt jövedelmeink és igen szerény anyagi állapotunk a legjobb akaratunk mellett sem képes biztosítani.”