150 ÉVE SZÜLETETT DEUTSCH ZSIGMOND ÜGYVÉD, NAGYPOLGÁR

[1]

Deutsch Zsigmond 1872. február 29-én született Pécsett, Deutsch Ádám és Eisner Sarolta gyermekeként. Nagypolgári, vállalkozó családba születve, a ciszterci gimnáziumban végzett tanulmányok után ügyvédi végzettséget szerzett és önálló, két évtizedes (1898–1918) ügyvédi pályafutását követően a családi téglaüzem továbbfejlesztésével vállalkozói karriert futott be.

Apja, Deutsch Ádám irányította az 1945 előtti Pécs egyik legnagyobb építőanyag-ipari vállalatát, a gőztéglagyárat. A gyár a 20. század elején 180 munkást foglalkoztatott, fal- és idomtéglát, kémény- és burkolattéglát, tetőcserepet, terméskövet, zúzott követ és égetett meszet gyártottak. Termékeikre a 19. század vége felé nagy kereslet volt, hiszen a városban igen jelentős köz- és magánerős építkezések folytak. Az első világháborút követően Zsigmond ennek, pontosabban az Első Pécsi Mész és Gőztéglagyárnak lett vezérigazgatója, majd tulajdonosa.

[2]

A fent említett magánerős építkezések egyik legszebb példája az Irgalmasok utca 22. szám alatti saját háza. A lakóház homlokzatának átalakításával 1902-ben Pilch Andor építészt bízta meg. Az épület pártázataival, ablakkeretezéseivel és virágos betéteivel a Lechner Ödön által kialakított magyaros szecesszió hatását mutató, a pécsi városképben egyedülálló alkotás (a képeslapon baloldalt).

[3]

[4]

 A 19. század második felétől a városi élet fontos színterét jelentették a nagy számban létrejövő egyesületek. Ebben az időszakban Pécsett is sok gazdasági, kulturális, szociális és sportegyesület alakult. A gyorsan kibontakozó egyleti életből a polgárosodásba bekapcsolódó izraeliták is kivették részüket. Csatlakoztak a város emblematikus egyesületeihez, a Pécsi Dalárdához, a Mecsek Egyesülethez vagy jótékony egyesületekhez, mint az ügyvédek esetében a patronázs egyesületek. Deutsch Zsigmond ismert és népszerű, filantróp alakja volt a pécsi közéletnek és tevékeny részese minden jótékony célú társadalmi megmozdulásnak.

[5] [6]

 Felesége, Deutsch Zsigmondné Krausz Szabin, a Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet elnöknőjeként szintén áldozatkészségéről és jótékonysági szervezőmunkájáról vált híressé.

A gazdasági és társadalmi elithez tartozó izraelita polgárok a dualizmus korától rendre a közéletben is szerepet vállaltak. Közülük sokan vállaltak tagságot a város önkormányzati testületében, a városi közgyűlésben. Így Deutsch Zsigmond is évtizedeken át volt Pécs szabad királyi város közgyűlésének virilis tagja (1903–39).

[7]

A pécsi zsidó közösség elismert támogatója volt. 1911-től – kisebb megszakításokkal – az izraelita hitközség elöljárója, majd elnöke (1928–40) lett. 1923-tól a Chevra Kadisa elnöke, ez időben bővítették ki a zsidó temetőt és építettek új halottasházat. Az 1930-as évek végéig a hitközségben aktív kulturális élet zajlott, melyet szintén támogatott. Az évtized végétől felerősödő antiszemita politikai légkörben legfontosabb feladatának a karitatív munka folytatását tartotta.

A Chevra Kadisa és a felesége irányította Nőegylet közös erőfeszítésének köszönhetően, a korábbi felajánlásokat kiegészítve 1927-ben a hitközség megvásárolhatta a Rákóczi út 14. szám alatti házat (a Rét utca és Rákóczi út sarkán, az elmegyógyintézet szomszédságában), s 1927. május 15-én meg is nyitották a hitközség Szeretetházát, amely fedelet és ellátást kívánt biztosítani „az élet hajótörötteinek”. A saját fürdővel és orvosi rendelővel bíró intézmény fenntartásáról, konyhájának működtetéséről is a fenti két intézmény gondoskodott együttes erővel.

[8]

1938-ban Deutsch Zsigmond irányításával az Izraelita Szeretetház új, korszerű épületbe költözött, a zsinagóga szomszédságába, a mai Goldmark Károly utca és Tímár utca sarkán álló épületbe.

Az antiszemita jogfosztó törvények életbelépésétől – lehetőségeihez mérten – támogatta a zsidó munkavállalók átképzését. A második világháborús évek alatt is számos munkás segítő egyesület, illetve szövetség, valamint a vöröskereszt javára tett adományokat. A téglagyárat azonban – egyéb ingatlanaival együtt – a zsidótörvények következtében 1942 őszén kisajátították. A háború után is nagyobb összegekkel segítették még a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét, illetve a gyermekmentő akciókat, de az átrendeződés megkezdődött, és a téglagyár az egyik legaktívabb párthelységgé vált. Deutsch Zsigmond az üzemek államosításának rendeletbe foglalásakor megpróbálta ugyan az akkor már svéd állampolgár fiára, Ádámra íratni a gyárat, de az új világrend erre már nem adott lehetőséget, és 1948 tavaszán államosították az üzemet. Alig három hónappal élte túl az államosítást, s 1948. június 27-én hunyt el Pécsett.

[9]

Vértesi Lázár, levéltáros

Szakirodalom

A felszabadulás aranykönyve. Összeáll. Zsadányi Oszkár és Kussinszky Endre. Pécs Szabad Királyi Város, Pécs, 1931. 189.

Árvai Tünde: A Pécsi Izraelita Jótékony Nőegylet. https://pecsi-notortenet.blog.hu/2015/11/ 17/a_pecsi_izraelita_jotekony_noegylet [10] (2022. 02. 28.)

Együtt éltünk, együtt élünk. Kézikönyv a pécsi és baranyai zsidóság történetét bemutató kiállításhoz. Szerk. Nagy Mariann. Budapest, 2018.

Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., Pécs, 2010. Érintett szócikkek: Kaposi Zoltán: Deutsch Ádám gőztéglagyára; Pilkhoffer Mónika: Irgalmasok utcája 22.; Vörös István Károly: Deutsch Zsigmond.

Pécsi családfák. Kepes Tibor és Zsadányi Oszkár riportjai. László Nyomda, Pécs, 1933.

Pécsi fejek. Szerk. Zsadányi Oszkár és Klamár Gyula. Pécsi Irodalmi és Könyvnyomda Rt., Pécs, 1928. 220.

Weisz Gábor: A pécsi izraelita hitközség monográfiája. Kiadja a Pécsi Izraelita Hitközség elöljárósága, Pécs, 1929. 66.

Sajtótermékek

Dunántúl, 1938. július 31. 10., 1942. október 1. 8., 1943. június 22. 4.,

Dunántúli Napló, 1948. június 28. 10.

Pécsi Figyelő, 1891. január 14. 4.

Új Dunántúl, 1948. március 27. 2., 1946. február 23. 1.

Források

MNL BaML XV. 41.b. 0218.

MNL BaML XV. 25.e.

MNL BaML XV. 1. C-9088-1902, Irgalmasok utcája 22. Deutsch-ház.