A második világháború Magyarországot mind erkölcsileg, mind anyagilag maga alá gyűrte. Hazánkban a háború hatására nem maradt egyetlen ép közúti és vasúti híd sem. A vasúti pályákat feltépték, az elektromos vezetékeket leszaggatták, a pályaudvarokat, a postaépületeket lerombolták. Megszűnt a közlekedés, a hírközlés lehetősége. A háború után az ország újjáépítésének céljából a Honvédelmi Minisztérium a Közlekedési Minisztériummal karöltve vasút- és hídépítő, híradóvonal-építő és vasútbiztosító zászlóaljak felállítását rendelte el. Munkájuk a rendeltetésszerű feladatok ellátása mellett az aknamentesítésre, romeltakarításra, anyaggyűjtésre, út-, híd-, alagút- és vasút-helyreállításra terjedt ki. A levélíró maga is vasútbiztosítóként szolgált, ebben az időszakban ez kiemelt munkakörnek számított, ugyanis a közbiztonság fokozatos helyreállításáért feleltek. Feladataik közé tartoztak többek között a vasúti szállítmányok és műtárgyak őrzése, személyvonatok biztonsági ellenőrzése, a vonatfosztogatások megakadályozása. A közelmúltban levéltárunk gyűjteményében előkerült egy ritkaságnak számító levél 1945-ből, amely a Jászberényi hadifogolytáborban íródott, ahonnan az éppen szolgálatot teljesítő katona üzent Szentendrén élő feleségének és családjának.