„Nem tudjuk annak okát, hogy micsoda természetes rokonszenvnél s vonzalomnál fogva ösztönöztetünk mi ezen Tisza-Halász nevet viselt volt község lakosságának vénei és ifjai egyaránt arra, hogy ezen szülő földünket szívünk legsajgóbb fájdalmainak egész lényünket átható keserűsége nélkül elhagyni nem bírjuk; de szítsa bár ezen régibb lakunk láthatásáhozi ily nemű ragaszkodásunkat akármely legyőzhetetlennek érzett ösztön s elhunyt őseink temetkezési helyeik iránti kegyeletünk […]”. Tisza Halász elpusztult községének összes lakossága nevében az elöljáróság, 1876.