Pete Zsigmond

Orvos, balneológus

(Böhönye, 1825. febr. 19. - Máramarossziget, 1883. febr. 2.)

Oklevelét 1848-ban a pesti egyetemen szerezte. Az osztrák hadseregbe besorozva, mint hajóorvos bejárta a nyugat-indiai szigetvilágot, Dalmácia és Görögország főbb szigeteit és városait. Az 1854. évi orosz hadjáratban tábori főorvos. Hazatérve előbb Dégen Festetics gróf uradalmi orvosa, majd Pesten folytatott gyakorlatot. 1866-ban a pesti egyetemen a balneológia magántanára, egy ideig a Császárfürdő igazgatója. Szakcikkei főként a Gyógyászatban jelentek meg. Székesfehérváron, később Máramarosszigeten tanított, és később itt érte a halál is.

A balneológia a gyógyforrásoknak, gyógyvizeknek [1] a gyógyfürdői [2] alkalmazásával és hatásaival foglalkozó tudomány [3], magyarul gyógyfürdőtan.

A közönséges vízben fürdéskor a víz [4] fizikai tényezői (hőmérséklete, nyomása, felhajtó ereje) hat a szervezetünkre. Ezeket a hatásokat használja fel a vízgyógyászat [5], más néven hidroterápia. A gyógyvizek esetében a fent írt hatásokat a gyógyvízben oldott állapotban megtalálható anyagok hatásai egészítik ki.

Az ásványvizek [6], iszapfélék [7], tengeri és folyami fürdők gyógyítási célokra való felhasználásával a balneoterápia foglalkozik. Ezen belül a gyógyte rápia egyéni alkalmazása szakképzett balneológus (orvos) feladata.

A gyógyhelyeken nem csak a gyógyvizet [8] használják fel kezelésre, hanem iszapkezelést, ivókúrát, inhalálást, mechanoterápiát (gyógymasszázst [9]) és étrendi gyógykezelést (diétát [10]) is alkalmaznak. Ezekhez még hozzájárulnak a klíma [11], a környezetváltozás, és a lelki hatások is. Ezért a felsorolt gyógytényezők együttes alkalmazására a gyógyhelyi kúra vagy fizioterápia elnevezést is használjuk. Ez utóbbi szélesebb körű fogalom, mint a fizikoterápia, mert beletartozik a gyógyfürdői kezelés, az éghajlat hatása és a diéta alkalmazása is. (A szó a görög [12] füzisz szóból származik, és magyarul természetet jelent. Ez tükröződik a „természetes gyógymódok” elnevezésben is, bár ma már a felhasznált energiákat gyakran mesterségesen is előállítjuk.)

Főbb művei

Értekezés a fürdésről (Buda, 1862)

Fürdői étrend (Pest, 1866)