„Azok a menekültek csak ideig-óráig maradnak a mai Csonka-Magyarországon. Hazamennek ők egytől egyig. Nem a jelszavas politika fogja őket visszahívni, hanem visszahívja őket parancsoló erővel az édesanyjuk sírja, kis templomuk harangja, a föld, a Haza, az ő hazájuk, mely a mienk is!” [1] A Szolnokon működő Menekülteket Segítő Egyesület 1921. szeptember 16-án írt levelében fogalmazott így a menekült tisztviselők kapcsán. Mivel nem mindenki tért, térhetett haza, ellátásukról gondoskodni kellett.