A Magyar Nemzeti Levéltár új szervezeti egységének, a Tudományos Igazgatóságnak (TI) alapvető feladata az intézmény tudományos tevékenységének összehangolása. E munkája során a közhasznúsági szempontokon túl számos megfontolást szem előtt tartva az egyes levéltári szakterületekkel, szervezeti egységekkel együttműködve, a különböző tudáselemekre támaszkodva törekszik az intézmény sokszínű tudományos tevékenységét egységes elvek mentén, de a helyi értékekre is figyelve koordinálni.
Saját közvetlen feladatain túl a TI kapcsolódik más szervezeti egységek munkájához is, sok esetben kiegészítve és segítve azok működését. Azon dolgozunk, hogy az eddigi intézményi törekvések, különböző felmérések tanulságai egy olyan átlátható rendszert képezzenek, amelynek révén az MNL intézményen belüli és nyilvánosság előtti tevékenysége minél áttekinthetőbb és magasabb színvonalú legyen.
A megfelelő színvonal biztosítása levéltári tevékenységünk valamennyi területén, így tudományos téren is fontos. Az általunk publikált adatbázisok, kiadványok, a szervezett programok (kiállítások, tanácskozások stb.) eredményeivel találkozó közvélemény elsősorban ezeken keresztül kerül kapcsolatba az intézmény tudományos tevékenységével. Ennek összehangolása, a jó gyakorlat, illetve a szükség szerinti új megoldások meghonosítása az eredményesség érdekében, ez a TI feladata.
Céljaink közé tartozik az is, hogy önreflexiós képességünket fejlesszük, a különböző szakmai vélemények tanulságait felhasználjuk. Tisztában vagyunk azzal, hogy az MNL törvényes rendje szerint nem elsősorban történettudományi kutatóintézmény, kiadó, kiállítóhely, de megkérdőjelezhetetlen, hogy feladatai közé tartozik a tudomány művelése is, s ezt a tényt csak erősíti az őrzött források gazdagsága és a levéltárosok tudása.
Munkánk során alapvetően arra törekszünk, hogy kooperatív módon emeljük a színvonalat. Az MNL mint legnagyobb közgyűjtemény, minden településhez kötődik, így tevékenységünk magától értetődően részévé válhat az egyéni, regionális és nemzeti emlékezetnek. Különböző féle okok által befolyásolt véleményeinkkel szemben a történeti forrásoknak minden esetben elsőbbsége, vétójoga van.
Az örökölt, a nemzeti vagyon részét képező információkincs hivatásos memóriabirtokosai vagyunk mindannyian, akik különböző eszközeinkkel közeledve megszólaltatjuk a történeti valóság dokumentumait.
Az ügyrendünkben megfogalmazott feladatsorunk a következő:
Ö. Kovács József (igazgató)
Rácz György (igazgató-helyettes)
Kovács Eleonóra (tudományos szerkesztő)
Máté István (műszaki ügyintéző)
Miklós Dániel (tudományos szerkesztő)
Reisz T. Csaba (címzetes főigazgató)