Maróti János, Gyula nagyhatalmú birtokosa először nem Gyulán, hanem a közeli Váriban – Gyulaváriban – akart kolostort alapítani Assisi Szent Ferenc követői, a ferencesek számára. Maróti 1419-ben Itáliában járt, és eljutott Firenzébe, ahol abban az időben V. Márton pápa székhelyét tartotta. Maróti János kérelmezte, hogy a Váriban, Szent László király tiszteletére, fából épült ferences kolostort átépíthesse kőépületté. Ezen a ponton emlékezzünk meg egy írországi ferences tudós, Lucas Wadding (1588–1657) munkájáról: az ír tudós a ferencesekről szóló hatalmas forráskiadványából nem hagyta ki Maróti Jánost és Gyulavárit sem. Kiadványában szerepel V. Márton pápának 1420. február 24-én kelt levele, melyet a váradi püspökhöz írt. A pápa leveléből kiderül, hogy Maróti házat épített a ferencesek számára Váriban, Szent László tiszteletére. A pápa a váradi püspököt utasítja, hogy ha nincs semmi szabálytalanság, erősítse meg az alapítást.

A kőből való kolostor végül is nem Váriban valósult meg, hanem Gyulán, és nem Szent László lett a védőszentje, hanem Szűz Mária. 1452-ben már biztosan állt. Az ún. ferences krónika említi elsőként. Eszerint 1452-ben Gyulán tartotta tartományi gyűlését a ferencesek magyarországi szigorúbb ága.

A gyulai kolostor leginkább azért emlékezetes, mert itt temették el Mátyás király unokáját, Corvin Erzsébetet. Mátyás király házasságon kívül született fia, Corvin János feleségül vett egy horvát úrnőt, Frangepán Beatrixot. Házasságukból három gyermek született: Erzsébet, Kristóf és Mátyás. A Corvin-gyerekek korai haláláról a kortárs Szerémi György őrzött meg pletyka-szerű történetet. Elbeszélése szerint Corvin Erzsébetet hozzá akarták adni Pálóczi Mihályhoz. Török Imre, a gyulai vár elöljárója megvesztegette a szakácsot. A szakács pedig megmérgezte az ifjú Erzsébetet. Szerémi beszámolója szerint a „barátoknál” (apud monachos) temették el, és ő maga, Szerémi énekelte a zsoltárokat a gyászszertartáson nyolc személlyel, a „parokiális templomban”. Az ifjú Erzsébet halála 1508-ra tehető.

Corvin János özvegye, Frangepán Beatrix 1509-ben újra férjhez ment: Brandenburgi György lett a férje. A Hohenzollern családból való György unokafivére volt Joachim brandenburgi választófejedelemnek és unokaöccse II. (Jegelló) Ulászló magyar királynak. Szerémi szerint Beatrix a Brandenburgi Györgytől elszenvedett bántalmazásba halt bele. Egy bajor szerző szerint azonban gyermekágyban, gyermekével együtt halt meg Beatrix.

Corvin János özvegyét 1510-ben már néhaiként említik. Szerémi visszaemlékezése szerint 10 személlyel énekelt Frangepán Beatrix gyászszertartásán. Utána megvendégelték őket.

Szerémiről érdemes megjegyezni, hogy meglepő történetei nem mindig vannak összhangban azzal, amit más forrásokból tudunk. Azt azonban kihámozhatjuk Szerémi munkájából, hogy Corvin Erzsébetet és Frangepán Beatrixot Gyulán temették el, a ferencesek templomában.

Az 1530-as években virágzó ferences közösség élt Gyulán: 1535-ben 23-man voltak. Az 1556 táján mégis elhagyták a várost, valószínűleg a török veszélytől tartva.

Az évszázadok elteltével a ferences templom és kolostor épülete az enyészeté lett. A 19. században szőlőbirtok volt a helyén. A neves helytörténész, Mogyoróssy János társaságot akart alapítani, hogy megvegyék a birtokot, és ásatást folytassanak ott. 1872-ben két jogász barátjával a helyszínen járt terepszemlét tartani. Vendégei megtréfálták: régi ezüst-érméket rejtettek el a romok közelében, hogy aztán „megtalálhassák” azokat. A történész észrevette, hogy az érmék csak nemrég kerülhettek oda, a szőlő tulajdonosa azonban tudomást szerzett a „leletről”. Meggyőződésévé vált, hogy kincs rejlik ott a földben, és nagyon magasra emelte a szőlőskert árát. Így a tudósok nem tudták azt megvenni, de a tulajdonos sem talált ott kincset…

A monostor romjainál Implom József, gyulai helytörténész végzett feltárásokat 1931-ben és 1934-ben. Meg kell említenünk Pamer Nóra, Szatmári Imre és Liska András munkásságát is.

A következő kincskereső mondát Implom József följegyezése alapján idézzük föl. Egy asszony kicsi gyermekét vitte, mikor meglátta, hogy a romok között nyitva áll egy ajtó. Addig soha nem vette észre, hogy ajtó áll azon a helyen. Leszállt egy pincébe, ahol rengeteg kincset talált. Letette a gyermekét, és azon volt, hogy minél több kincset fölnyaláboljon. Egyszer csak észrevette, hogy bezáródik az ajtó. Hanyatt-homlok sietett kifelé. A sok kincset elejtette, épphogy ki tudott jutni a pincéből. A gyereke azonban odalent maradt. Az asszonyt megvádolták, hogy elveszejtette a gyerekét. Hét év börtönre ítélték. Amikor kiszabadult, útja a romokhoz vezetett. Az ajtó ezúttal is nyitva állt. Az asszony odabent megtalálta a kisfiát. Ezúttal csak őt igyekezett kivinni, a kincsekkel nem törődött. Miután épségben kijutottak, többé nem látták nyitva a kincses pince bejáratát. (Implom feljegyzése megtalálható a MNL Békés megyei Levéltárában.)

Mellékletek:

[1]

ElőzőKövetkező

[2]

ElőzőKövetkező

[3]

ElőzőKövetkező

[4]

ElőzőKövetkező

Corvin János özvegyéről, Frangepán Betarixról Gyula történelmének kutatója, Mogyoróssy János közölt egy képet 1882-ben. Nem tudjuk azonban, hogy a képnek ki volt a festője, és az eredetijének helyét sem ismerjük. Ezen kérdések megválaszolása a jövő kutatóinak feladata. Mogyoróssy János életének, gyűjtőmunkájának alaposabb feltárása talán választ ad erre a rejtélyre.

[5]

ElőzőKövetkező

[6]

ElőzőKövetkező

A gyulai kolostor elhelyezkedéséről Mathis Zündt 1566-ben készült metszete ad tájékoztatást. Zündt képe két homlokzati toronnyal ábrázol egy templomot a város északi részén. A közelben, a Körös egyik ágának hídját ekként jelöli a metszet: Münch Pruck, vagyis szerzetes hídja. A Zündt metszetén látható kéttornyú templom tehát a ferences kolostor templomát kell, hogy jelképezze. Régészeti feltárások alapján elmondható, hogy a templomnak nem voltak ilyen tornyai. Ásatás igazolta, hogy a templom harangtornya a templomépület mellett állt!

 

[7]

ElőzőKövetkező

Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok. Szerk. Haris Andrea. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest 1994. 409–435. A kép Scherer Ferenc, Gyula történetéről írt könyvében is látható.

 

[8]

ElőzőKövetkező

[9]

ElőzőKövetkező

[10]

ElőzőKövetkező

Kézirat Implom József tanár, múzeumigazgató hagyatékából.

 

 

 

Szerző: Halmágyi Miklós

 

Felhasznált irodalom és források:

 

1. Annales Minorum, in quibus res omnes trium ord[inum] a Sancto Francisco institutorum ponderosius et ex fide asseruntur, et praeclara quaeque monumenta ab oblivione vendicantur. Tomus quintus. [1401–1450] Authore R. Adm. P.Fr. Luca Waddingo Hiberno s.theol[ogiae] lectore emerito, Ordinis patre, Inquisitionis Rom[anae] censore et collegii S.Isidori in Urbe guardiano. Lugduni 1642. Elérhatő a Magyar Ferencesek Könyvtár és Levéltár: http://archivum.ferencesek.hu/index.php?modul=dokumentumok&ut=01%20Enchiridion/15%20Irodalmi%20t%E1j%E9koztat%F3&behiv=almappa/Wadding.Annales.htm [11]

2. Implom József: A gyulai törökzugi ásatások. In: Implom József összegyűjtött kisebb írásai és életművének bibliográfiája. Szerk. Draskovich József. Gyulai füzetek 2. (Gyula, 1991) 11–19.

3. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig II. kötet. Budapest 1924.

4. Karácsonyi János: Békésvármegye története, 1896. I-III.
5. Krisztik János: A békésmegyei régi kolostorok. A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 15. 1890-1891. 70–77.
6. Liska András: Középkori régészeti adatok Gyula város belterületéről. In: Gyula város történetének kezdetei. Gyula 2015. 99–122. 102–105.
7. Lukcsics Pál: A XV. századi pápák oklevelei. I Olaszországi Magyar Oklevéltár. Közrebocsátja a Római Magyar Történeti Intézet. Bp., 1931.
8. Mogyoróssy János: Történelmi adatok Szerémi György emlékirataiból. Gyulai Codex. 1882.

9. Neumann Tibor: Mátyás herceg (Szerény adalék a Hunyadi családfához). Turul 88. (2015) 72-73. https://www.academia.edu/21520795/M%C3%A1ty%C3%A1s_herceg_Szer%C3%A9ny_adal%C3%A9k_a_Hunyadi_csal%C3%A1df%C3%A1hoz_Prince_Matthias_A_Modest_Addition_to_the_Hunyadi_Family_Tree_ [12]
10. Németh Csaba: Maróti János, a gyulai vár építtetője, Gyula, 2006. 60.
11. Szatmári Imre: Gyula középkori ferences temploma és kolostora. In: Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon Tanulmányok. Szerk. Haris Andrea. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, Budapest 1994. 409–435.
12. Szerémi: Epistula de Perdicione Regni Hungarorum. Ed. Wenzel Gusztáv. Monumenta Hungariae Historica 2. Pest 1857.
13. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Bev., szerk.: Székely György. Bp. 1961.
Adattár Szerémi György emlékirataiból. http://adattar.vmmi.org/fejezetek/765/01_szeremi_gyorgy_emlekirataibol.pdf [13]
14. Johann Wolgang Rentsch: Brandenburgischer Ceder-Hain (Bareut, 1682)
https://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb11246279_00700.html [14]
https://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb11246279_00701.html [15]
15. Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Budapest 1938.

16. Mathias Zündt: Gyula 1566-ban. Az eredeti térképet a Müncheni Nemzeti Múzeum őrzi. Elektronikusan elérhető: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Mathias_Z%C3%BCndt_1566_Gyula.jpg [16]

17. Implom József kézirata: MNL BéML XIV. 75. b, 4. doboz


Köszönet Almási Tibornak, aki felhívta figyelmem Wadding művére, és segített Wadding szövegének fordításában, értelmezésében.