„Szinte csodálatos, hogy erről a dologról egyáltalán kell beszélni, kell vitázni, hiszen mondjuk mi, – remélem mindannyian – hogy az iskolákat fejleszteni kell, az iskolákra nagyon is szükség van. Ezt mi természetesnek tartjuk, azonban – sajnos – halljuk mindegyre: minek az iskola? mikor ugy sem tud a tanult ember elhelyezkedni? minek az iskolákat fejleszteni? Jók ezek a maiak is, nekünk is jók voltak, apáinknak is jók voltak, tehát jók lesznek a gyermekeinknek, az unokáinknak is.”

2020. július 3-án avatták fel Elek Istvánnak (1883-1958), a megyeszékhely tiszti főorvosának emléktábláját a Szapáry úton található egykori lakóházánál.

(Életével, munkásságával kapcsolatban hiánypótló összefoglaló – levéltári dokumentumokkal együtt – olvasható az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára által készített oldalon: http://jnszmtisztviselok.hu/ [1])

Elek István orvosi munkája mellett folyamatosan publikált cikkeket, tanulmányokat, emellett ismeretterjesztő előadásokat is tartott és verseket is fordított. A II. világháború után a Szolnoki Művészeti Egyesület ügyvezető igazgatójaként közreműködött a művészeti élet újjászervezésében is. Jelentős művészeti magángyűjteményét a múzeumnak ajándékozta.

Az itt közreadott – már felvetésében is rendkívül tanulságos – előadása 1935 tavaszán hangzott el a szolnoki iskolák akkori jelenével és jövőjével kapcsolatban.

Az irat jelzete: MNL JNSzML V.474.a. 5937/1935.

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Összeállította: Bojtos Gábor főlevéltáros