Ma már mi sem természetesebb a hétköznapok álmos reggelén bepattanni az autónkba, elindulni gyermekeinkkel, s félrehúzódni, hogy kikászálódjanak az iskolánál, majd bosszankodva visszasorolni a város hömpölygő járműtömegébe és remélni, hogy éppen időben megérkezünk a munkahelyünkre. Délután hatalmas dugóban torlódni és elmenni bevásárolni, majd végül megérkezni haza. Ez a szinte örökös körforgás az életünk része. Aki esetleg gyalog jár az utcán, egy-egy szakaszon akár több száz járművet láthat.