A hadigondozási eljárás folyamán az ellátást igénylőknek számos igazoló okiratot kellett benyújtaniuk jogosultságuk bizonyítására. Kérelmeiket a hadigondozási bizottságok bírálták el, s döntésük után az egyes hadigondozottak iratait megküldték a lakóhelyük szerint illetékes települési hivatalokba, ahol azokat aztán a hadigondozottak neve szerinti betűrendben lerakva őrizték. Sajnálatos módon a második világháborús pusztítások és egyéb káresemények (beázások, tűzesetek stb.), esetleges felelőtlen iratselejtezések miatt ezek közül sok elpusztult az idők folyamán. A megmaradt hadigondozási iratok egy része azonban levéltárba került, ám a közelmúltig szinte csak ügyviteli értékük (az 1994. évi hadigondozási törvényből adódó levéltári feladatok) kapcsán kerültek előtérbe. Változást a Nagy háború centenáriumához kapcsolódó adatfeltárások hoztak levéltárunkban, amikor is megindult ezen forrástípus feltárása és rendszerezése. Bebizonyosodott, hogy a hadigondozási iratok családtörténeti, helytörténeti, hadtörténeti vagy akár orvostörténeti kutatások forrásaiként is jó szolgálatot tehetnek.

[1]

Írásunkban azt ismertetjük, hogy milyen esetekben érdemes családtörténet-kutatást végezni az ilyen típusú iratokban, tisztázzuk a kutatáshoz szükséges alapvető fogalmakat és folyamatokat, s végül bemutatjuk, hogy a hadigondozási iratok milyen információkat nyújthatnak a kutatók számára.

A hadigondozási iratokban való kutatást azok számára javasoljuk, akiknek hajdani családtagja az I. világháborúban katonaként vagy hadimunkásként (ilyenek voltak pl. az útépítési munkásosztagokba, mészáros századokba beosztott népfelkelők,vagy a hadsereg számára dolgozó üzemek munkásai) megrokkant, eltűnt vagy életét vesztette, illetve a II. világháború idején katonaként, légoltalmi- vagy munkaszolgálatosként, leventeként vagy civilként megrokkant, eltűnt vagy életét vesztette harctéren, hátországban, avagy fogolytáborban.

Ha valamely személy háborús események következtében megrokkant, megsebesült, megsérült vagy megbetegedett, és állapota miatt kereső- és munkaképessége meghatározott mértékben csökkent, akkor kérelmezhette hadirokkanttá nyilvánítását. Ezekben az ügyekben magára a hadirokkant személyére vonatkozóan folytatható kutatás. A háborús események miatt elesettek, elhunytak vagy eltűntek esetében az özvegy, az árvák vagy az ellátatlan szülők és testvérek neve szerint kell kutatni, hiszen hadiözvegyként, hadiárvaként vagy hadigondozott családtagként ők folyamodhattak ellátásért a hadigondozó bizottságokon keresztül az államhoz.

A hadigondozó bizottságok elnökei a közigazgatás vezető tisztviselői voltak, s a bizottságok által hadigondozási ügyekben kiadott határozatokat hivataluk általános iktatott iratai között őrizték. Városokban élő hadigondozottak esetén a polgármesteri iratokban, más vidéki településen élők esetében a járási főszolgabírók, 1945 után pedig a járási főjegyzők iratanyagában lelhetők fel a hadigondozási ügyek határozatai. A hadigondozó bizottsághoz benyújtott, a kérelmek jogosságát bizonyító igazolások egy részét a kérelmező illetőségi helyén működő jegyző, körjegyző, polgármester adta ki, így utóbbiak iktatott iratai között kereshetünk például az adott hadigondozottra vonatkozó illetőségi vagy vagyoni bizonyítványt. A téma szempontjából legértékesebb irategyüttest, az úgynevezett hadigondozási alapiratot a hadigondozott lakóhelye szerint illetékes polgármesteri vagy jegyzői hivatal regisztratúrájában találhatjuk meg. (A felsorolt hatóságok feladatait 1949 után a községi, városi és járási tanácsok vették át.)

A nyilvántartó hatóságok által a hadigondozottak neve szerinti betűrendben őrzött, az egyes hadigondozottakra vonatkozóan egybegyűjtött kérelmeket, tárgyalási iratokat, igazoló okmányokat, a hadigondozotti státuszra és a pénzellátásra vonatkozó megállapító és megszüntető határozatokat nevezzük hadigondozási alapiratnak. A hadigondozási alapiratok változó adatgazdagságúak. Előfordulnak olyan alapiratok, amelyek mindössze egy hadigondozási igazolványt tartalmaznak, de akadnak köztük olyanok is, amelyek a kérelmek, igazolások, adatlapok mellett fényképet, levelet, tábori lapot, tanúvallomási jegyzőkönyvet vagy a szabvány adatokon túlmutató, máshonnan már nem megismerhető, személyes jellegű információkat rejtenek. Fontos tudni, hogy egy 1922-es rendelet előírása alapján a hadigondozott költözése esetén továbbították az iratait az új lakóhelye szerint illetékes hivatalnak, így azok után a keresett személy legutolsó lakóhelyéül szolgált település regisztratúrájában kell kutatnunk.

Hadirokkantak esetében elsősorban a sebesülés, sérülés vagy betegség tényét és hadi eredetét kellett bizonyítani. Ennek igazolására leginkább orvosi bizonyítványok, katonai iratok szolgáltak, polgári rokkantak esetében pedig tanúvallomási jegyzőkönyvek. Sok esetben csatoltak be tanúvallomási jegyzőkönyvet rokkant katonák is, amelyekben nem egyszer igen részletesen írják le szolgálatuk történetét, sebesülésük körülményeit.
A hadirokkantak által becsatolt katonai iratok közül talán a katonai Anyakönyvi lap másolat bír a legnagyobb forrásértékkel. A katona személyi adatai (születési és illetőségi hely, a születés éve, vallás, iskolai végzettség, foglalkozás, családi állapot, személyleírás, nyelvismeret) mellett megismerhető belőle szolgálatának története is. Az állományba vételtől a leszerelésig követhetjük rendfokozatának változásait, alakulatokhoz való beosztásait, kitüntetéseit, az esetleges betegség, sebesülés, eltűnés, hadifogság tényét (időpont és helyszín megjelölésével), szolgálat alóli felmentését. Főként az első világháborús hadirokkantak irataiban találhatjuk meg, de előfordul a második világháború utáni iratokban, esetenként hadiözvegyek dokumentumai között is. Figyelemre méltó irattípus még a Kihallgatási jegyzőkönyv is, amely viszonylag gyakran előfordul az első világháborús hadirokkantak iratai között. Különlegessége, hogy jobb felső sarkában a hadirokkant ujjlenyomata is látható. A személyes adatok és az alakulat megjelölése mellett található információ arra vonatkozóan, hogy a katona mely fronton mikor szolgált, hol és mikor sebesült meg, hol és mikor történt a gyógykezelése. Szintén érdekes a Hazatért hadifoglyok bemutató lapja s egyszersmind leszerelési igazolványa elnevezésű nyomtatvány, amely egyrészt a hazatért katona személyazonosságát, másrészt a leszerelés tényét igazolta, s az első világháborús leszerelőtáborokban állították ki. A szokásos személyi és szolgálati adatokon felül megtudhatjuk a hadifogságba esés idejét, a hadifogolytábor helyét, a leszerelőtáborba érkezés és távozás idejét is.

[2]

[3]

[4]

Hadiözvegyek, hadiárvák és hadigondozott családtagok ügyében mindenekelőtt az elhunyt vagy eltűnt hozzátartozó hadi eredetű halálát vagy eltűnését kellett igazolni. Erre főként halotti anyakönyvi kivonatok, katonai igazolások, illetve egyéb, például a Magyar Vöröskereszttől, esetleg katonatárstól származó haláleset-értesítések, vagy eltűnés esetén holttá nyilvánító végzések, a polgári áldozatok ügyeiben pedig tanúvallomási jegyzőkönyvek szolgáltak. A rokoni kapcsolat bizonyítására anyakönyvi kivonatokat és keresztleveleket mellékeltek, a rászorultság igazolására pedig vagyoni bizonyítványokat, munkáltató által kiállított igazolásokat, valamint családi törzslapokat nyújtottak be, amelyekben esetenként a szabvány információkon kívül családtörténeti leírásokat is találunk. Az első világháborús hadiözvegyek iratai között található irattípusok közül kiemelhető az Utalványozási kimutatás özvegyek és árvák illetőségeiről a veszteségi lajstrom alapján elnevezésű  katonai nyomtatvány, amelyet a Magyar királyi honvédelmi minisztérium Szakszámvevősége állított ki. Az első rovatok az elhaltra vonatkoznak, amelyekben szerepel az elesett vagy eltűnt katona neve, rendfokozata és csapatteste, a haláleset vagy eltűnés ideje és az arra vonatkozó értesítés száma és kelte. Ezután megtudhatjuk özvegye és gyermekei nevét, gyermekei születési idejét és lakcímüket is, továbbá a részükre megállapított özvegyi nyugdíj és nevelési pótlék összegét.

[5]

Számos információval szolgálhatnak a hadigondozási igazolványok is, amelyekből külön nyomtatvány készült hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák és hadigondozott családtagok részére. Ezek közül a legtöbb családtörténeti adatot a hadirokkantaknak és hadiözvegyeknek, legkevesebbet a hadigondozott családtagoknak kiállított adatlapok tartalmazzák.

[6]

A fent felsorolt néhány, adatlap típusú irat mellett lényeges megemlíteni a kérelmeket, valamint a családtörténet-kutatás tekintetében kiemelten jelentős anyakönyvi kivonatokat és keresztleveleket is. Igaz ugyan, hogy a kérelmek némelyike mindössze pár soros, szűkszavú beadvány, amelyben mindössze a hadigondozottá nyilvánításért és a járadék megítélésért folyamodnak, ugyanakkor előfordulnak több évtizedes élettörténetet vagy családtörténetet összefoglaló, hosszabb leírások is. A hadigondozási eljárás során az érintettek szinte minden esetben csatoltak be anyakönyvi kivonatokat vagy keresztleveleket kérelmeikhez. A hadirokkantak általában a gyermekeik után megítélt hadigyámolti ellátás okán házassági anyakönyvi kivonatukat és gyermekeik születési anyakönyvi kivonatait vagy keresztleveleit terjesztették be, míg a hadiözvegyek, hadiárvák, hadigondozott családtagok esetében az elhunyt születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatait, illetve gyermekei, felesége vagy szülei (esetleg nagyszülei, testvérei) születési anyakönyvi kivonatait vagy keresztleveleit kellett csatolni kérvényeikhez. Ezek közül is főként az első világháborús hadirokkantak és hadigondozottak irataiban található anyakönyvi dokumentumok jelentősége kiemelendő, hiszen azok jó része 1895 előtt születettekre vonatkozik, tehát az állami anyakönyvezés bevezetését megelőző időszakból származik. Nem elhanyagolható előny az sem, hogy ezen iratok összegyűjtve, akár három generáció adatait is tartalmazva találhatók meg az alapiratokban, és sokszor előfordul az is, hogy az érintettek más megyéből, vagy nem egy esetben (a trianoni) határon túli területekről származnak, amely a kutatók számára még értékesebbé teheti ezt az irategyüttest.

[7]

Reméljük, a bemutatott irattípus érdemesnek bizonyul arra, hogy felkeltse kutatóink érdeklődését.

Jegyzetek

A hivatásos katonák állományügyei a honvédelmi minisztériumhoz tartoztak. Ezek a tisztek és altisztek katonai nyugdíjat és indokolt esetben sérülési pótdíjat kaptak elbocsátásukkor, tehát rájuk vonatkozó adat elvileg nem található a hadigondozási iratokban. Előfordulhatnak azonban hivatásos katonák iratai is a hadigondozási alapiratokban, főként akkor, ha elhagyták a hadsereget, pl. nyugállományba vonultak. Elvétve előfordulnak olyan hadigondozási ügyek illetve iratok is a hadigondozási alapiratok között, amelyek nem a két világháború áldozataira vonatkoznak. Veszprém város polgármesterének hadigondozási alapiratai között például két olyan, a tanácsköztársaság ideje alatt vöröskatonaként megsérült személy iratai is megtalálhatóak, akik igényüket – érthető okokból – csak 1945 után nyújtották be. De akad néhány olyan alapirat is, amely nem háborús idők alatt, kiképzés vagy szolgálat folyamán megsérült személyre vonatkozik.

Az illusztrációként felhasznált dokumentumok az MNL Veszprém Megyei Levéltárának őrizetében lévő hadigondozási alapiratokból származnak.