A járványkórház múltja Nagykőrösön

2020. május 21. - 09:14

A levéltárban nagyon ritkán fordul elő az, hogy az iratokon kívül más is megtalálható legyen az ügyiratokban. Kivételek azonban mindig vannak, jó példa erre Nagykőrös város polgármesterének 1943. évi ügyirata, ahol a járványelkülönítő szervezése mellett különböző paplan, lepedő, párnahuzat, ágymatrachuzat, betegkabát szövetminták is fellelhetők, Zörgő Ilona budapesti kereskedő levele mellett.

Az 1892. augusztus 15-én kelt városi tanácsi végzés egy járványkórház és hullaház felállítását szorgalmazta. 1894-ben a járványkórház felépült Nagykőrösön, a Kecskeméti úton, a temető mellett – nem véletlen, hogy ott. Korábban ugyanis az ápoldában kezelt ragályos, fertőző betegek kerültek ide. A kórház nem jelentette azt, hogy korszerű berendezésekkel, személyzettel ellátott egészségügyi intézmény nyitotta meg kapuját. A betegek ápolásán kívül fertőtlenítést is végeztek itt. Az 1930-as évektől kezdődően folyamatosan próbált a város pénzt szerezni az épület bővítésére, korszerű felszerelések beszerzésére, folyóvizes tisztálkodó helyiségek kialakítására és egy 100 ágyas városi kórház felállítására. A járványkórház fokozatosan közkórházi funkciókat is ellátott. 1943-ban járványelkülönítő felállítását tervezték a városban, helyét a Kecskeméti úti Szalay iskolában határozták meg. Az ügyiratban a felállítással kapcsolatban irat nem található.

Az 1944. május 4-én kelt Járványkórházi Bizottság jegyzőkönyvében Dr. Leib Andor városi orvos részletesen beszámolt a kórház állapotáról. Az épületet nem találták megfelelőnek, a felszerelés nagyon hiányos, az orvos részére nincs mosdó, de még orvosi köpeny sem. Egy fertőtlenítőgép van, az udvarban, a kamrában. Az árnyékszék rozoga, nem fertőtleníthető. Az intézmény gondnoka fertőtlenítésre kiképzett személy, ennek ellenére a fertőtlenítést egy erre a célra nem képzett tűzoltó végzi. A gondnok és felesége látták el a betegek gondozását. A várostól ezért fizetést nem kaptak. A bizottság mielőbbi átalakítást és felújítást szorgalmazott, mert annyira alkalmatlannak találták az épületet és berendezését, hogy a következő kijelentést tették: „a járványkórház a mai állapotában nem a járványok megelőzésére, hanem inkább azok terjesztésére alkalmas”.

A II. világháború után sem változtak a körülmények az egészségügyi intézményben, a betegek létszáma a járványok megszűnésével azonban egyre csökkent. 1951-ben a járványkórház bezárta kapuját, szakminiszteri rendelet alapján megszűnt. A járványkórház ingóságait a városban működő egészségügyi intézmények között osztották szét. Az 1951. április 5-én készített leltár jól tükrözi, hogy milyen szerény készletei voltak a kórháznak. Később az épületet sertéshizlaldaként használták, 1995-ben lebontották.

A járványkórház több mint 50 évig működött városunkban.

[1]