Trianon 100: A magyarok kálváriája

Szerző: Kálmán Éva

Dankó Dezső pénzügyi főtanácsos és Geletka János ungvári tanító a Magyar Kálvária kapujában (1938)
Jelzet: XV. 114/a. A Sátoraljaújhelyi Fióklevéltárban őrzött fényképgyűjtemény (1895-2004) 

Magyarországon egyedülálló, az igazságtalan határmeghúzással határszélre került egykori zempléni megyeszékhelyen, Sátoraljaújhelyen található trianoni emlékhely. A három építmény: az Országzászló (1934), a Magyar Kálvária (1936) és az ezt lezáró, a kettős szent évben emelt Szent István Kápolna (1938), egymás után készült el a Szár-hegyen, ahonnan látható a települést kettészelő határ, az elszakított zempléni területek egy része. Utóbbiak megépítésének célja és feladata az volt, hogy Jézus szenvedéstörténetének analógiájára, kifejezze a Trianon okozta magyar fájdalmat. A keresztény kálváriák 14 stációja Krisztusnak Pilátus házától a Golgota hegyéig vezető szenvedés és fájdalom útját, a Magyar Kálvária a Trianon okozta fájdalmat testesíti meg. Trianont nemzeti tragédiaként élte meg a magyarság, a város lakóinak nap, mint nap megélt élménye volt.

A sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária gondolatának születése és rendeltetése, ahogyan Szepesi (Szimák) Bódog kegyesrendi tanár (Gnézda, 1883. május 26. – Kecskemét, 1940. április 25.), a széleskörű társadalmi összefogással elkészült emlékműrendszer megépítésének fő szervezője A Sátoraljaújhelyen épült Magyar Kálvária című ismertetőben leírja:

 „Közismert tény, hogy az átkos trianoni békeparancs hazánk egy városát sem nyomorította meg annyira, mint Sátoraljaújhelyt. A „gyártelep” idegen kézre került, s ennek következtében mintegy 2000 munkás hagyta el városunkat családostul. A Lengyelországgal való közvetlen határ megszüntette, tönkretette egykor virágzó borkivitelünket és a vele kapcsolatos idegenforgalmunkat. Szép számmal vagyunk itt szepességiek akik el vagyunk vágva a szülőföldünktől. Nekünk kétszeresen fáj, hogy amíg egyfelől hadakoznunk kell, itt a Trianon okozta nyomorral, otthoni magyar érzelmű testvéreink idegen uralom alatt szenvednek.”

„Az Országos Szepesi Szövetség sátoraljaújhelyi osztálya 1935. november 17-én – november 13.-a emlékére – trianoni gyásznapot rendezett. E lélekbemarkoló megemlékezés hatása alatt Vilkovszky Kálmán szepesi testvérem levelet intézett hozzám és javasolta, hogy a Kis-Szárhegyen lévő Országzászlóhoz vezető mintegy két kilométeres út mentén az elszakított területek nevezetesebb városai emlékére Osztályunk „emlékköveket” állítson. Osztályunk választmánya örömmel tette magáévá a szép eszmét azzal a hozzáadással, hogy a bibliai Keresztény Kálvária mintájára megépítteti a Magyar Kálváriát, melynek állomásai hirdetői legyenek annak a magyar hitnek, hogy egyszer visszakerülnek ezek a területek, melyek nevét az állomások megörökítik. Kontraszty Dezső kegyesrendi történettanár szíves útmutatása mellett összeállítottuk a történelmileg nevezetesebb, elszakított városok nevét, melyek a Magyar Kálvária egyes állomásai lesznek, jelképül annak, hogy az elszakított Észak-, Dél-, Kelet- és Nyugatmagyarország ezeréves hazánkban egyformán integer részei és azokról soha le nem mondunk. Mozgalmunkról még ez év folyamán tájékoztattuk dr. Orbán Kálmán polgármestert, aki lelkesen csatlakozott az eszme megvalósításához. Tervünkről a Szepesi Szövetség országos elnökségét és a TESZ vezetőségét is tájékoztattuk. A központi szervezetek nagy örömmel vették tudomásul bejelentésünket, és legmesszebbmenő támogatásukat helyezték kilátásba. Sátoraljaújhely megyei város polgármestere 1936. február 5-én értekezletre hívta össze a város társadalmi egyesületeinek vezetőit. Az eszme itt is a legteljesebb mértékben tetszésre talált. Gyűjtőíveket nyomtattunk. Ezeket a vagyonosabb magánosoknak, az irredenta egyesületeknek, s a helyi és a fővárosi sajtónak, a Rádiónak elküldöttük.”

 „… a „Magyar Kálvária” rendeltetése, hogy a nagy magyar fájdalom és jobb jövőbe vetett törhetetlen hitünk kifejezője legyen, buzdítson összetartásra és bátorítsa a csüggedőket. Hirdesse a szomszédos elrabolt területek magyar népének, hogy nem felejtettük el őket és ha ellátogatnak hozzánk, legyen hol imádkozniok hazánk sorsának jobbrafordulásáért. Legyen zarándokhelye minden magyarnak, akár a csonka haza határain belül, akár azon kívül lakik. Legyen örökös: „Remember!”, Memento! Mi nem felejtünk! „Ezért állítottuk fel a városunk felett emelkedő „Szárhegyen” két évvel ezelőtt a 100-ik Országzászlót is, amelyet az elrabolt Felvidék magyarjai látnak, és amely a szemébe ötlik mindenkinek, aki Kassa és Ungvár között az elrabolt területen közlekedik.”

„A Magyar Kálvária felállításának kérdése országos visszhangot keltett. Trianon mindnyájunk szerencsétlenségének oka és fájdalmas sebe. Nem csoda, hogy a Magyar Kálvária gondolatában a Trianon ellen való küzdelemhez újabb eszközt látott a társadalom.” – írta Szepesi Bódog.

A Magyar Kálvária jól dokumentált építéstörténetére jelen forrásközlésünkben nem szeretnénk kitérni. A terv népszerűsítésében, az anyagi eszközök megteremtésében nagy segítségükre volt a helyi és a fővárosi sajtó, valamint a Magyar Rádió. A Nemzeti Újság cikke nyomán jelentkezett 1936. márciusában Sippeki József Budapestről az Országos Szepesi Szövetség sátoraljaújhelyi osztályánál, hogy a magyar kálvária állításával kapcsolatos elképzelését megossza a szervezőkkel. Sajnos kilétét nem sikerült azonosítanunk. E, végül meg nem valósult tervezet dokumentumát adjuk most közre.

Függelék

A közölt források jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár IV. 2419/a. Zemplén vármegyei titkos letétek levéltári gyűjteménye 1626–1950 (1962). Letéti okmányok 1626–1950 (1962). Különcsomók. 9. dob. No. 481. A Magyar Kálvária Okmánytára

[1]

1.) IV. 2419/a. No. 481. 81. fol. Sipekki József kísérőlevele. Budapest, 1936. március 23.

Tekintetes Osztályvezetőség!

Sátoraljaújhely

A Nemzeti Újság kis cikke útján értesültem, hogy Önök „Magyar Kálváriát” szándékoznak létesíteni. Miután én keveslem azt, hogy a stációképeket csak egy-egy város jelképe helyettesítené, mellékelten küldöm meg az én magyar kálváriám tervezetét, hogy amelyben annak alapgondolatát magukévá tennék, meg is valósítanák!

Teljes tisztelettel

Sipekki József

Bpest. VIII. Jázmin u. 9.

936. III. 23.

[2]

2.) IV. 2419/a. No. 481. 82–84. fol. Sippeki József „Magyar Kálvária tervezete”, 1936.

MAGYAR KÁLVÁRIA TERVEZET.

         Az én magyar kálvária tervezetem szigorúan alkalmazkodik Krisztus passió útjához, ill. annak tizennégy állomásához, s hazánk ezeréves történetéből olyan mozzanatokat emelek ki, amelyek Krisztus e kálvária útjával, annak 14 állomási menetének is megfelelnek, vagyis azzal beazonosíthatók. Krisztus alakját, az én magyar Kálváriámban mindig a nemzet vezérlő egyéniségeivel, királyaival, szabadság hőseivel azonosítom, akiknek személye állomásonként ugyan változik, de a sorsuk folytatólagosan azonos. Csak az egyén, a személy neve változik.

1. Állomás. Jézust halálra ítélik.

Ez első stáció képen Poncius Pilátus római helytartó látható, amint az előtte megkötözve álló Krisztust halálra ítéli.

         A Keletről Európába szakadt, a mai hazájában megtelepedő magyarságot is akkor ítélték halálra, amikor a nyugati hatalmak, az augsburgi és merseburgi vereségek után a kereszténység felvételére kényszeríttették. A magyarság olyan kényszerhelyzetben volt, mint a megkötözött Krisztus ítélő bírája előtt.  A halálra ítélés pillanatát úgy örökíteném meg a Kálvária első stációján, hogy Pilátus helyett II. Szilveszter pápát ábrázolnám a trónon ülve, amint a magyarságot szimbolizáló, előtte térdelő Asztrik apátnak átnyújtja a szent koronát. E szimbolikus képben azért látom a halálra ítélés pillanatát szemléltetően kifejezve, mert a keresztény magyarság megalapításával, s ezzel a magyaroknak a nyugati népek közösségébe való felvételével, nyugatnak keleti kapuján állva, annak védelmében védő bástyája lesz, s mint ilyen, ezen az ütközőponton további sorsa megpecséltetett.

2. Állomás. Jézus a nehéz keresztet vállaira veszi.

A magyarság is akkor lépett a kálvária útjára, - akkor vette a nehéz keresztet vállaira, amikor szent István király személyében magára öltötte a kereszttel ékített koronázási palástot, azaz magát megkoronáztatja. Ezzel szent István kijelölte nemzetének útját, s ezzel elindult a nemzet a nyugatért elvérző kálvária útjára, mely úton utódai személyében is összpontosulni fog a nemzet fájdalma.

De lehetne a második stáció képbe még kifejezőbb jelenetet választani.

A magyarság szenvedését például Koppány és társai levésével, ez azonban csak a keresztény vallás támadása volna, míg más képen, már nyugat hálátlansága volna szemlélhető, amikor II. Konrád német császár seregei leveretése után, fia a békekötés ürügyével Magyarországba jön s egy udvari vadászat látszata alatt, megöli István trónörökösét, Imre herceget, s ezzel segíti elő az ország német hűbériségét. A megtört Istvánt lehetne ábrázolni fia holtteste mellett, amint mögötte Henrik a későbbi, és Konrád császár kárörvendve, kielégült mosollyal állanak…

III. Állomás. Jézus először esik el a kereszttel.

A szerencsétlen kimenetelű muhi ütközet, s az 1241-42 évi tatárjárás azonosítható Krisztusnak a kereszt súlya alatt első leroskadásához, mert ekkor esik el a keresztény magyarság a nyugatitartozandósága folytán, holott mindettől megkímélhette volna magát, ha IV. Béla Batu kán felszólítására hajlik, s mint keletnek nyugati előőrse velük tart a tatárokkal nyugat ellen. De a nyugathoz tartozás tudatában nyugatért vérezve el kellett esnie a magyarságnak. E stáció jelenet kifejező képe az volna, amit IV. Béla fogadja Batu kán követeit, levelét elolvastatva, a nyugati kultúra kifejezéséül a főpapsággal környezve, míg előtte a kelet követeit lekaszabolják.

Nyugat hálátlansága igen szemléltethető volna az által, amint Lipót osztrák herceg rabló gyilkos módjára elfoglalja az ország egy részét, sőt a menekült és védelmet kereső Béla királyt még kincsitől is megfosztja, kirabolja.

IV. Állomás. Jézus szent anyjával találkozik.

E stáció képül, - alkalmazkodva Krisztus ez állomás címéhez, - a nemzet kálvária járásának Krisztus alakját személyesítő országnagyokat, s a Mária névvel enyhületet hozó országunk anyáival állítanám szembe, mint egy találkozási jelenetül. És pedig:

Krisztust először IV. Béla személyesítené meg, vele szemben pedig neje, az ország anyja, Mária királyné állana.

Harmadszor II. Rákóczi Ferenc a bujdosó fejedelem volna látható átelemben Mária Teréziával.

Negyedszer Kossuth és Deák, a nemzet védangyalával, Erzsébet királynéval.

Végül a trianoni megbilincselt magyar, vagy IV. Károly mártír király állana szemben a Máter Dolorósával.

V. Állomás. Cirenei Simont Krisztus keresztjének hordozására kényszerítik.

E stáció kép azon nemzetek harcosait ábrázolnák allegorikus módon, amelyek segítőként vettek részt a nemzet ezeréves élethalál küzdelmében, és pedig:

1. 1241-42-ben a tatárok ellen:…senki…

2. 1526. évi mohácsi ütközetben: Lengyel és pápai seregek.

3. 1686. Buda felszabadításában: szinte egész Európa, olasz, francia, spanyol, német, osztrák, svéd, stb. csapatok.

4. 1702-11. Rákóczi szabadságharcában: francziák.

5. 1848-49. Kossuth szabadságharcában: lengyel seregek Bem, olasz csapatok Monti személyével.

6. 1914-19. világháborúban: német, bulgár, török és osztrák csapatok,

7. Az 1919 évi ellenforradalomban az olasz Romanelli áll a magyarság oltalmára…

VI. Állomás. Jézus ábrázatát Veronika kendőjébe nyomja.

Veronika kendő nyújtása, a szenvedés percében a nők, a fájdalomnak ha csak pillanatnyilag is, enyhítését jelképezik. E stáció képében, egyetemesen a háború, sebesültjeinek fájdalmának enyhítését, az irgalmas szamaritánus cselekedetét, a betegápolást örökíteném meg. Krisztus itt a névtelen katona. A vöröskeresztes ápolók, a harctér minden egyes sebesültjének gondozásában, Krisztus szenvedését enyhítik.

VII. Állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel.

A magyar nemzet második bukása a mohácsi csata síkon volt. Krisztust itt II. Lajos király személyesíti, benne a nemzet sorsa van megszemélyesítve, s vele bukik is el. A nagyharc kezdetének pillanata volna megörökítendő, amint megfújják a kürtöket, a harcosok Jézus nevét kiáltják, s az elsápadt fiatal király fejére felteszik a harci sisakot.

Vagy még tragikusabb pillanatot is szemléltethetnénk? Amint a király lova visszahanyatlik a Csele patakba, s a kép másik részén a kelettel tartó magyarság feje, kezet csókol a szultánnak!

VIII. Állomás. Jézus találkozik a jeruzsálemi asszonyokkal.

E stáció képen különösen Krisztus vigasztaló mondását örökíteném meg magyar vonatkozásban szemlélve, amely így szól: „Ne engem sirassatok, hanem sirassátok magatokat és a gyermekeiteket.” E képen a nemzet ezeréves szenvedéséből a nők és a gyerekek általivett sors részét érzékeltetném.

A tatárjárás alatt a tatár gyerekek játékból bunkózzák le, vagy élő célpontul használják a magyar gyerekeket.

A török elszakítja anyjától a fiúgyermeket, feledtetve velük vallást, nemzetet, janicsároknak neveli. A magyar asszonyokat háremhölgyekké teszik. Végül a trianoni magyarság ifjú generációjának sorsa volna szemléltethető…

IX. Állomás: Jézus harmadszor esik el.

A magyar nemzet harmadik bukása, a Rákóczi szabadságharcának leveretése volt. E stáció képen talán a majtényi fegyverletételt kellene ábrázolni, amint Rákóczi elindul a lengyel határ felé. Vagy a rodostói száműzöttet, nagypénteki halál tusájában, amint víziószerűen jelenik meg előtte nyugat megszemélyesítője, XIV. Lajos, aki őt cserben hadta…

X. Állomás. Jézust megfosztják ruháitól és epével itatják.

Az 1848-49iki szabadságharc következik a kálváriajárás történeti sorrendjében. Krisztust itt Kossuth személyesíti meg, mert trónjától megfosztott I. Ferenc Józsefet nem lehet mártírnak tekinteni. Stáció képül az orosz fegyveres előtti világosi fegyverletételt ábrázolnám vagy a határszéli búcsúzás jelenetét örökíteném meg, amint a távol ködében feltűnik a tizenhárom bitófa. Nyugati vonatkozásban lehetne a turini remetét ábrázolni, amint visszaemlékezne a múltra, s a kép egyik sarkában harc, az osztrák és az orosz fegyveres erők víziója jelenne meg, másikon az angliai és amerikai napok dicsősége, szétfoszlott reménye volna allegorikusan kifejezve..

XI. Állomás: Jézust keresztre feszítik.

Hazánk legutóbbi nagy fájdalmát fejezné ki e kép. A földön fekvő keresztre szögelő Krisztus testét, itt Hungária földre tepert alakja helyettesítené, amint két kezét, két lábát levágják, s ezzel az ország testének négyfelé szakítását, megszállását szimbolizálná. Ugyan itt az ország térképének kontúrjai volnának láthatók.

De nem kis mértékben fejezné ki a nemzet sorsát, a nemzet megszemélyesítője, IV. Károlynak, a mártír királynak alakja. A meghasonlott nemzet maga támad fegyverével királyára, s kiszolgáltatja Őt ellenségeinek. A tihanyi fogság, a búcsú, vagy a hajóra szállás pillanata volna ez esetben megörökíthető.

XII. Állomás: Jézus meghal a kereszten.

Trianoni kereszt áll a közepén, a Hungária alakja van reáláncolva. A háttérben a versailles-i palota, a trianoni kéjlak, a Párizs városa kontúrjaiból kiemelkedő Eiffel toronnyal. A Krisztus keresztje körül álló fegyveres alakokon az Antant hatalmak trianoni béke diktátorainak arcvonásai volnának felismerhetők. A kereszt tövében pedig Krisztus ruháját egymás közt kisorsoló katonák alakjában, a nemzet testén osztozkodó cseh, román és szerb nemzet volna allegorizálva.

XIII. Állomás. Jézus testét a keresztről leveszik.

A stáció kép a jövő reményét fejezné ki, amint a trianoni keresztre láncolt Hungária alakját a genfi népszövetség tanácsa asztal körüli tagjai, levétetni rendelik, s látható volna, amint Őt a bilincseiből megszabadítják.

XIV. Állomás. Jézus holttestét eltemetik.

Trianoni sir, kőlapján a kihalást jelképező fordított állam címere. A sir négy sarkán a csonka haza porkolábjai, őralakjai volnának álig fegyverkezve láthatók, a kis antant államainak jellegzetes egyenruhájában és fegyverzetében.

         E nemzeti Kálvária azonban eltérően a vallási jellegű Kálváriától, nem három kereszt alakkal végződne, a halál e jelvényeivel, hanem a lesújtó helyett inkább felemelővel, a feltámadás reményének jelével. A feltámadott Krisztus jobbjában levő zászló nemzeti vonatkozása, az országzászló hatalmas rúdja állana a végében, s rajta a még árbocra eresztett nemzeti trikolor. Az országzászló azonban az állam jelvényével, Nagymagyarország címerével volna kombinálva. Kellő magaslaton, több lépcsős talapzaton állana a nagy címer, a szent koronával ékesen, két angyal által tartva. A címer és a két angyal legalábbis életnagyságon felüli lenne. Maguk az angyalok is magyar angyalok lennének, azaz szárnyas fegyverzetes katonák, miként Gábriel vagy szent Mihály angyalokat szokás vértezetten ábrázolni. Így fejeződne be a magyar Kálvária. Egy ilyen kálvária útját végig járó még az új magyar gyermek generációban is, mint a majd ezt szemlélő idegeneknek is lélekemelő, nemzet nevelő és annak tragikus sorsának megértőjévé teszi. S e magyar kálvária tervezetet is azzal a kívánsággal zárom, hogy miután a magyar nemzet Krisztus keresztútjának szenvedéséből és halálában osztozott, része legyen annak megdicsőülésében, feltámadásában is, s ezt jelezve, vajha mielőbb felkerülhetne az árbocrúd teteje, a magyarság kálvária járásának végét, a feltámadást jelentő diadalmasan lengő nemzeti trikolor…

Sippeki József.

Bpest, VIII. Jázmin u. 9. sz.

[3]

[4]

[5]

Források:

Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár IV. 2419/a. Zemplén vármegyei titkos letétek levéltári gyűjteménye 1626–1950 (1962). Letéti okmányok 1626–1950 (1962). Különcsomók. 9. dob. No. 481. A Magyar Kálvária Okmánytára

A Sátoraljaújhelyen épült Magyar Kálvária. Ismerteti: Szepesi Bódog kegyesrendi tanár. Kiadja: A Szepesi Szövetség Sátoraljaújhelyi Osztálya. Sátoraljaújhely, 1936. 12–13., 19–22. p.

Sátoraljaújhely Magyar Kálvária. Történelmi emlékhely.  (Szepesi Bódog: A Sátoraljaújhelyen épült Magyar Kálvária. Sátoraljaújhely, 1936. c. művének 3. bővített kiadása.) Sátoraljaújhely, 2011. 92–93. p.

Mizsák Éva: A Sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária Története. Zemplénért Civil Szervezetek Szövetsége, Sátoraljaújhely, 2008. 28. p.

Sátoraljaújhely lexikona. Szerk.: Dr. Kováts Dániel. Sátoraljaújhely, 2001. 254–255. p.