2017 októberében bemutattuk [1] azt az invesztitúralevelet, mely Gregor Imre katolikus plébános jászkiséri kinevezéséről készült. Mint ismert, Jászkisér az 1760-as évekig meg tudta őrizni vallási homogenitását, ám az évtized közepén lezajlott vallási alapú incidens és az azt követő bírósági eljárás után kénytelen volt eltűrni, hogy a településre katolikus vallású telepesek költözzenek be. Az eljárás során fény vetült egy néhány évtizeddel korábbi incidensre is, melyre vonatkozóan két szemtanú tett vallomást. Beszámolójuk az 1739-es, az egyik utolsó nagy magyarországi pestisjárvány utáni időszakba visz vissza bennünket. A járvány miatt elhunyt lakosság helyére Erdődy Gábor (1684–1744) egri püspök – a Jászkun Kerület ekkori grémiumával egyetértésben – katolikus lakosokat kívánt beköltöztetni. Ez egy élő gyakorlat volt, az esetnek azonban volt egy nagyon erős vallási jellegű aspektusa is, ami miatt érthető módon nem úgy történtek az események, ahogyan arra számítottak. A püspök ugyanis nyilvánvalóan megpróbálta kihasználni a lehetőséget, hogy Jászkiséren is katolikus közösség jöhessen létre és ezzel a néhány évtizeddel korábbi egyházalapítási kudarcot – mely során Zorger Jánost, a Jászkisérre érkező katolikus papot néhány hónapnyi türelem után a kiséri asszonyok a holmijával együtt a település határába vittek – egyúttal kiigazítsa. Bár a betelepítést eltervező püspök és a Jászkun Kerület akkori tisztikara is számított valamiféle ellenállásra – az egyik tanú, Horváth György akkor kerületi katona volt, akinek a telepeseket kellett kísérnie – feltehetően nem gondolták, hogy a jászkiséri lakosok ilyen harcias módon reagálnak a betelepülők hírére. Mint ahogyan a forrásban is olvasható, a betelepítési kísérlet teljes kudarccal ért véget, a telepeseknek távozniuk kellett, Jászkisér pedig még mintegy két és fél évtizeden keresztül maradt a Jászság egyetlen, tisztán református vallású települése.

[2]

Forrás szövege:

„Aláb meg irtak, én ugyan Horváth György mint akkori Districtualis [kerületi] Katona, én pedig Nagy Mihály mint akkoriban oskolábul haza jött iffiú commendatus [tiszteletben álló] legény vallyuk ez leveleünk rendiben, hogy a midőn in Anno 1739 [1739-ben] Jász Kiss=éren pestis által ki törültetett cálvinista gazdák helyekben M. [Méltóságos] Erdődy Gábor akkori egri püspök papista gazdákot akart volna accedente consensu ejus temporis administratoris II=Districtuum Jazygum et Cumanorum implantálni [a Jász és Kun Kerületek akkori elöljáróságának egyetértésével betelepíteni] és illocálni [behelyezni] mi küldettünk el a végre, hogy azon Romai Catholicus gazdákot bé tennénk, történt akkor a többi között, hogy a Kis=ér falujába bé vezető útra sok szőllő szedő kádakat öszve hordattak, azokat nem tsak vízzel meg töltötték, hanem még /:s.v.:/ [salva venia – engedelemmel legyen mondva] ganéjval is öszve zavarták olly véggel, hogy Apáthy felül fön írt bé jövendő papistákat gyalázatossan ki öntözzék és így bé ne bocsássák magok közé lakók[na]k. Amint végbe is vitték volna, de történt, hogy más kapun jöttenek be és akkoriban ott qvartélyba levő tiszt házához vették magokat, de más nap az aszszonyok öszve rohanván, hogy majd ki verik, azon ott maradni szándékozó papisták, a nagy gyalázattúl tartván, vissza menni kintelenítettek, melly cselekedetekbül nyilván meg tetszik, hogy ex odio religionis [vallási gyűlöletből] be nem bocsátották, tsak abbul is, hogy azt mondották a bírák, hogy inkáb a meg hólt calvinistákért is készszebbek lesznek a qvantumot [azt] meg adni, hogy sem a papistákat be bocsássak. Mellyek hogy így voltanak, azokrúl attuk ezen testimonialis [tanúvallomásról szóló] levelünköt. Sig. Jász Berény die 20a Juny 1763. [Kelt Jászberény, 1763. június 20.]

Nagy Mihály N. Jász                                                             Horváth György T. Palatinale [nádori]

és kétt Kun Disctrictusok                                                      Regementbül való hadnagy mppa.

Domesticus Perceptora mppa.

[házi adószedő]

Összeállította:

Horváth Gergő igazgatóhelyettes, levéltáros