„De nehéz az iskolatáska…”

… és nem csak a diáknak, de a szülőknek is! -fejezhetnénk be a közismert dal szövegét. Sok családban ugyanis komoly anyagi terhet jelent a gyermekek iskoláztatása, legyen szó általános vagy középiskolás, de legfőképpen felsőfokú tanulmányokat folytató diákokról, hallgatókról. A rászoruló családok megsegítésére akadnak manapság is követendő minták, hiszen a tehetséggondozás, vagy éppen a felzárkóztatás nemes és rendkívül fontos ügyét állami, önkormányzati és civil, azaz alapítványi kezdeményezések is próbálják felkarolni.

A következőkben bemutatásra kerülő 19. század elején keletkezett források, a tehetséges, de elszegényedett nemes ifjak iskoláztatásának megsegítését példázzák. A „Styrum Fundatio”, azaz Styrum-Lymburg Alapítványra Felügyelő Bizottság egy évének számadásaiból szemezgetünk. Az alapítványt Styrum-Lymburg Károly végső rendelkezésével hozta létre. A simontornyai uradalom holland gyökerekkel rendelkező birtokosa, miután öt született gyermeke (négy fiú és egy leány) közül a felnőttkort egyedüliként megérő Styrum Nepomuk János 36 évesen, 1791. novemberében, egyetlen gyenge, beteges fiút hátrahagyva szerencsétlen lovasbaleset következtében elhunyt, a család magva szakadását előre látva végakaratában nemes alapítványt tett. Ezen 1798-ban papírra vetett végső intézkedésében úgy rendelkezett, hogy minden ingóságát, ékszereit árverezzék el, a befolyt összeget tőkésítsék, s belőle elsőként a kisszékelyi és udvari templomot építsék fel, a maradékból pedig egy alapítványt létesítsenek a simontornyai menház (xenodochium) fenntartására (ahol hat elszegényedett, öreg nemest ápoltak és gondoztak alapítványi pénzen), valamint jól tanuló diákok támogatására.

Styrum Károly még a végrendelet keletkezésének évében, 1798. december 18-án, 78 évesen meghalt, majd 1800. novemberében felesége, Styrum Károlyné született Vögh Anna Mária is elhunyt. Alig pár héttel élte nagyanyját túl az egyetlen hátramaradt, de folyamatosan betegeskedő unoka, Ferdinánd, aki 16 évesen vesztette életét. Ezt követően a végrendelet végrehajtójaként a vármegye létrehozta a Styrum-Lymburg Alapítványra Felügyelő Bizottságot az alispán elnökletével. 1801. január 8-án rendelkezett a megyei közgyűlés a romlandó termékek, élő jószág, gabona és bor februári eladásáról. A többi ingóság elárverezését júliusra hirdették meg. A befolyt összeget Festetich Nepomuk Jánosnak adták ki biztosíték mellett kamatra. Az alapítványi tőke részét képezte Styrum Károlynak még az életében kikölcsönzött készpénze is, mellyel együtt több mint 343.000 forintnyi összeg keletkezett.

Az 1807-es év számadásai szerint az Alapítvány bevételei a kihelyezett tőke kamataiból származtak, míg a kiadások több csoportba rendezve kerültek felsorolásra. Külön összegezték a fizetésekre (orvos, felcser, simontornyai ferences gvardián), felfogadott szegődményesek bérére, a menházban gondozottak ruháztatására és élelmezésére[1], írószerekre, napidíjakra, építkezésekre, utazásra és fuvarozásra fordított forintokat.

A kiadások között olvashatunk a „Tanuló Ifjak Stipendiumaikra” költött pénzekről, ami 1807-ben 1535 forintot jelentett[2]. A jegyzék szerint ebben az évben 30 diák részesült 15 és 120 forint közötti támogatásban. A legmagasabb fokú, azaz egyetemi oktatásban résztvevő nemes ifjak kapták a legnagyobb, 100-120 forintos támogatást. A négy egyetemi hallgatóból három még csak a filozófiai képzésnél tartott 1807-ben, egy fő, név szerint Nagy Ferenc pedig már jogi tanulmányokat folytatott. Ő 120 forintos ösztöndíjban részesült. Középfokú tanulmányaik támogatására 18 személy nyert el évi 50-70 forint mértékű stipendiumot, míg az alapfokú és így anyanyelven oktató nemzeti iskolába járó nyolc diák kapott fél évre 15, illetve egész évre 30 forintos segítséget.

A számadáskönyvön kívül az Alapítvány iratai között találhatóak segítségért folyamodó szülők vagy éppen diákok könyörgő levelei:

Őrzünk nyugtákat, azaz átvételi elismervényeket is a megítélt ösztöndíj folyósításáról:

A támogatásban részesült diákok által látogatott iskolák, illetve egyetem kiállított és küldött az Alapítványnak igazolást arról, hogy a szóban forgó diák valóban ott folytat tanulmányokat. A pesti egyetem jogi karának dékánja, Kelemen Imre is aláírásával tanúsította, hogy a 120 forint stipendiumban részesült Nagy Ferenc milyen kiváló eredménnyel tette le vizsgáit juristaként.

Az 1807-es évre vonatkozóan az ösztöndíjasok között, mivel megyénkben főgimnázium a 19. század végéig nem létesülhetett, találhatunk Kalocsán, Veszprémben, Pécsett, Budán és Székesfehérvárott tanulmányokat folytató diákokat. Ezen intézmények évről évre nyomtatott formában is kiadták a tanulóik névsorát osztályokra lebontva a tanulmányi előmenetel megjelölésével, mely nyomtatványokat mintegy igazolásként csatolták az Alapítvány számadásaihoz.

[1]

Az Alapítvány egy évszázadon át folytatta nemescélú tevékenységét. A világháború előtt azonban az Alapítvány jövedelme annyira lecsökkent, hogy ösztöndíjak folyósítására sem volt elegendő, a menházba sem tudtak új lakókat befogadni, majd a két utolsó gondozott kiköltöztetését is kénytelenek voltak elrendelni, és ezzel meg is szűnt a menház, az alapítványt az infláció teljesen megsemmisítette.

Irodalom a portrék forrása: Kiss István: Simontornya krónikája. 1938.

Forrás: MNL TML IV/3. Styrum-Lymburg Alapítványra Felügyelő Bizottság iratai 1801-1848.

Készítette: Maul-Link Dóra főlevéltáros