„Ej, haj száll az ének, zeng az ének, szép az élet… Ej, haj úttörőnek kedve mindig jó”-énekelték a pajtások a mozgalom egyik legismertebb nótáját, amire talán mindannyian emlékszünk, a legfiatalabbakat kivéve. És bár meglehet, nem egyforma érzésekkel gondolunk vissza az úttörő létünk emlékeire, a mozgalom vitathatatlanul jelen volt a negyven évvel ezelőtti korszak fiatalságának mindennapjaiban.

Bár az úttörőmozgalom kezdeteit az 1919-es tanácsköztársaság időszakára teszik, valójában 1946-ban terjedt el, és vált hamarosan egyeduralkodóvá hazánkban. nbsp;A többi hasonló ifjúsági mozgalmat, mint pl. a cserkészetet vagy levente mozgalmat betiltották, ellehetetlenítették. A hatalomra került Kommunista Párt 1946-tól fokozatosan beépült a cserkészmozgalomba, megkaparintva a legfontosabb pozíciókat. A cserkészet még rövid ideig párhuzamosan működött az akkor szovjet mintára megalakult Úttörőszövetséggel, majd 1948-ban végleg beolvasztották az úttörőmozgalomba. Sok párhuzam vélhető felfedezni a két ifjúsági mozgalom között: a szervezet felépítése: őrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások stb., de az úttörőmozgalmat teljesen a kommunista ideológia hatotta át. Egészen a rendszerváltásig fennmaradt abban a formában, ahogyan létrejött; napjainkban pedig a Magyar Úttörő Szövetség pártsemleges közhasznú társadalmi szervezetként működik.

Jelen összeállításunkkal egy kis nosztalgiára invitáljuk az érdeklődőket. A kommunista rendszer diákjainak kötelező korszakából, az úttörőmozgalom fénykorának -az őrizetünkben lévő, iskolai iratanyagokban fellelhető- írásos emlékeiből tallóztunk. A gyűjtőterületi munkánk során, az iskolai iratanyagok begyűjtésekor felhívtuk az iskolák figyelmét az úttörőmozgalom dokumentumainak megőrzésére, illetve átadására. Így került levéltárunkba jó néhány Tolna megyei általános iskola úttörőcsapatának irata: őrsi, raj -és csapat naplók, oklevelek, emléklapok, munkatervek, fényképalbumok, az úttörő szövetség kiadványai (még korabeli nyakkendők is). Az említett dokumentumokban talált információkon keresztül visszatekinthetünk egy korszaknak a hétköznapjaiba, melynek mi is részesei voltunk.

Izgalommal várt esemény volt, mikor a kisdobosokat és az úttörőket ünnepélyes keretek között felavatták, és megfogadták, hogy betartják a kisdobosok hat, valamint az úttörők tizenkét pontját. Erről minden kék és piros nyakkendős tanuló kapott egy emléklapot.

[1]

[2]

Az úttörőség fontos kelléke volt a jó tanulás és példás magatartás. Nagyon büszke lehetett az a kispajtás, aki ilyen oklevelet kapott tanév végén a bizonyítványa mellé.

[3]

A jó úttörő számára nem az egyéni eredmények, hanem a közösség érdekei kerültek előtérbe, amit ha kellő lelkesedéssel végzett, ilyen oklevéllel jutalmaztak.

[4]

Az alábbi oklevél jobb alsó sarkába még egy „Kiváló úttörő munkáért” jelvényt is kitűztek.

[5]

„Az úttörő edzi testét és óvja egészségét”-szerepel az úttörők tizenkét pontjában. Az Úttörő olimpia keretein belül a diákok minden évben összemérhették erejüket, felkészültségüket, bemutathatták ügyességüket, számot adhattak kitartó, rendszeres munkájukról.

[6]

[7]

A mozgalom talán legnagyobb vonzereje a közösség volt, aminek keretet adott a rendszer: a csapatok, rajok, valamint a mozgalom legkisebb szervezeti egységei, az őrsök, melyek többnyire 6-12 főből álltak.  Az alábbi őrs tagjai vélhetőleg nemcsak az őrsi munkát vették nagyon komolyan, hanem szerették a hatvanas évek végének igen népszerű sci-fi sorozatát, az „Orion űrhajót” is.

[8]

És az időutazásunk végén egy köszönő oklevél sok-sok úttörővel az 1064. sz. Hunyadi János Úttörőcsapattól a községi tanács vezetőinek.

[9]

Készítette: Kunné Tornóczky Andrea, levéltáros

Jelzet: MNL TML VIII. 1944. Hőgyészi általános iskola iratai