E feladat ellátását az Egészségügyi Minisztérium Állami közegészségügyi felügyelőség és járványvédelmi főosztályán belül az Egészségügyi felvilágosítás osztálya, mint főhatóság vette át. A minisztérium felvilágosító tevékenységét főleg röplapok, ismertető füzetek, plakátok, egészségügyi tárgyú filmek, diapozitívok készítésével fejtette ki.[1]

Az előkészítő, anyaggyűjtő munkába a járási tanácsokat, sőt a körzeti orvosokat is bevonták, mint azt a Tatai Járási Tanács Egészségügyi Csoportjának iratai között található dokumentum is példázza.[2]

1956 augusztusának végén az Egészségügyi Minisztérium a Komárom megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomáson keresztül hívta fel a járási főorvosokat, hogy segítsenek anyagot gyűjteni a Minisztérium egészségügyi felvilágosító osztálya által kiadandó „Babonák és csodák” című, a „babonák elleni küzdelemmel kapcsolatos” kiadvány számára. A körlevél szerint „járásonként és városonként 2-3, ezen a téren tapasztalattal rendelkező körzeti orvostól” kellett jelentést kérni, „hogy működése területén milyen egészségügyi babonás szokásokkal és népi kuruzslási módszerekkel” találkoztak.

[1]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 829-11/1956.

Ebben a közleményben nem feladatunk a népi és a „tudományos” (akadémiai) gyógyászat kapcsolatát, illetve egymásra hatását vizsgálni, de (korántsem függetlenül az államszocializmus közegészségügyi téren is „mindenhatónak” vélelmezett tevékenységétől[3]) az „akadémiai” gyógyászat művelői és az állami egészségügyi szakigazgatás káderei idegenkedve tekintettek a nép gyógyászat módszereire akkor is, ha azok ésszerű magyarázatokon alapultak.[4] Erre utal a tervezett kiadvány címe is: Babonák és csodák.[5]

A Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának vezetőjének, Dr. Pál István járási főorvosnak a körlevelére kilenc válasz érkezett.

[2]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 17. doboz, 829-11-2/1956.

Ebből Dunaalmás, (Dr. László [?]: „…érdeklődésem dacára semmiféle babonára, vagy csodára, kuruzslásra nem jöttem rá, és nem tudtam meg működésem területén.”[6]), Gyermely, Kecskéd, Kocs (Dr. Fazekas Béla: „…kocsi tartózkodásom ideje alatt … babonás szokás vagy kuruzslási esetet nem észleltem.”[7]), Szomód, és Tarján község II. körzetének orvosa (Dr. Jánossy László: „…körzetem területén kirívóbb babonával eddigi működésem alatt nem találkoztam.”[8]) nemleges jelentést tett.

Bár a felsorolt községek lakossága többnyire mezőgazdaságból élt, de a zárt faluközösségek már ezeken a településeken is felbomlottak, figyelemre méltó a sok elutasító jelentés. Ennek oka lehet az is, hogy az orvos úgy gondolhatta, rá vetne rossz fényt, ha körzetében még túl sok, gyógyításhoz kapcsolódó babona és hiedelem él…

Érdemleges jelentést Környe, Tarján (I. körzet) község és Tata város körzeti orvosa küldött a járáshoz, de semmilyen megjegyzést nem fűztek közlésükhöz.

Dr. Tremmel József környei orvos kijelenti, hogy „körzetemben az utóbbi években a babonák és csodák nagyon megfogyatkoztak, mindamellett az öregek között akadnak még egyes babona és csoda hívők.”

Az általa közölt eljárások közül az első kettő analógiás gyógymódnak tekinthető (szemárpa eltávolítása árpával, kutyaharapás gyógyítása a „bűnös” kutya szőrével), míg a lázas gyerek gyógyításához használt vízbe tett faparázsnak irracionális magyarázata lehet. A 4-7. pontokban közölt módszerek valamennyire felfoghatók racionális gyógymódnak, de kissé ijesztő a 4. pont figyelmeztetése: „Kicsit vigyázni kell a rákenéssel, nehogy az egész ujj leváljon.”

[3]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 17. doboz, 829-11-11/1956.

Tarján község I. körzetének orvosa, Dr. Fekete Ferenc is hasonló részletességgel tett jelentést a körzetében élő „babonákról és csodákról.

Eseteinek túlnyomó része hiedelem, amelyek egy része az állapotos nők viselkedését, tevékenységét szabályozza analógiás alapon, másik része pedig a szülés alatt végzendő rontáselhárító eljárások felsorolása. Racionális alapja a rosszul alvó csecsemő mákteával való itatásának, valamint pókháló, „öreg nyúlháj és a friss marhatrágya” sebgyógyításra való használatának lehet.

[4]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 17. doboz, 829-11-4/1956.

Dr. Ujváry Sándor tatai körzeti orvos praxisa során a gennyes gyulladások kezelésére vonatkozó eljárásokkal találkozott.

[5]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 17. doboz, 829-11-10/1956.

A jelentéseket Dr. Pál járási főorvos összesítette minden kommentár nélkül, és az egyes esetek lelőhelyét sem tüntette fel a tatabányai Közegészségügyi és Járványügyi Állomásnak címzett levelében.

[6]

MNL KEML XXIII.263.c. Tatai Járási Tanács VB. Egészségügyi Csoportjának iktatott iratai, 17. doboz, 829-11/1956.