Az I. világháború kitörését követően, a kezdeti lelkesedés, bódulat, „háborús eufória” légkörében az esztergomi főreáliskola vezetősége is, más intézményekhez hasonlóan, nagyra értékelte „fiainak” tettrekészségét, azt hogy csaknem azonnal jelentkeztek a hadba hívó szózatra. A tanintézet korabeli Értesítőjében olvasható szövegek hű lenyomatai a kor fentebb jellemzett érzületének: „A háború ezer izgalma, idegen népek, idegen országok és azok idegenszerű viszonyainak érdekessége, a tüneményes hadi események megértésének természetes szükségérzete élénk érdeklődést fakasztott lelkükben. E háborús évek alatt a tanulók értelme nagy mértékben fejlődött; reális ismereteik gazdagon gyarapodtak, látókörük tágult, az eleven élet nyújtotta tapasztalati kincsük bőségesen gyarapodott és a mai tanulónak rengeteg olyan dologról van legalább megközelítőleg tiszta képe, amiről azelőtt a hasonló korú gyermeknek még halavány fogalma sem volt… Összesen tehát 13 tanulónk cserélte föl a tankönyvet a Manlicher-rel, hogy fiatal életét a haza védelmében felajánlja. Büszkék vagyunk reájuk és óhajtjuk, hogy Hadúr győzelemre vezérelje őket!”

Ezen, frissen megszerzett ún. hadiérettségit követően hadba vonult ifjak mellett az iskola vezetősége számon tartotta azokat is, akik a korábbi években jártak vagy végeztek a tanintézetben, és most úgyszintén a frontra kerültek. Kimutatásuk szerint, a háború végéig, legalább 150-160 volt tanulójuk járta meg a különböző harcterek poklát.

S onnan, a háborúk szomorú sajátossága okán, már nem térhettek mindnyájan haza…

Utóbb számba vették a veszteségeket, és döntés született a háborúban elesett volt esztergomi reáliskolások emlékét megörökítendő, egy emléktábla felállításáról.

1925 folyamán realizálódtak az erre vonatkozó elképzelések. Az anyagi alapot egy szép gesztus: az akkori VIII. évfolyamos reáliskolások felajánlásai teremtették meg. A táblát, tömött vörös mészkőből, Süttő-Piszkén, Mendel Kálmán gyárában készítették. Befalazására június hó utolsó hetében került sor a a tanintézet lépcsőházában, az esztergomi ferencesek Bottyán utcai rendházában (a főreáliskola ugyanis 1908 óta, átmeneti jelleggel itt, a rendház első és második emeleti termeiben, helyiségeiben működött).

Az emlékmű felavatását június 29-én, ünnepélyes keretek között tartották meg. Az ünnepély szervezését és lebonyolítását Marczell Árpád, az Önképzőkör tanárelnöke, Berencz György intézeti tanár, valamint Rayman János, az ifjúsági énekkar karnagya vállalták magukra.  Következő volt a menete: délelőtt kilenc órakor a belvárosi plébániatemplomban ünnepi nagymisét tartottak. Tíz órakor a vármegyeház nagytermében folytatódott az ünnepség. Itt beszédet mondott vitéz Szívós-Waldvogel József, m. kir. honvédtábornok, volt reáliskolai diák, Antóny Béla, az iskolafenntartó Esztergom szab. kir. város polgármestere és Obermüller Ferenc, a főreáliskola igazgatója. A beszédek közben, a tanintézeti diákok közreműködésével, szavalatok hangzottak el. Ezt követően az ünneplő tömeg átvonult a főreáliskola épületéhez, ahol a lépcsőház falába illesztett, tölgylombbal és virággal díszített emléktábla leleplezése következett (a virágdíszeket Mór Gyula, dorogi főkertész szállíttatta). Az ünnepi beszédek és szavalatok elhangzását követően az épület előtt felsorakozott díszszázad lövésekkel tisztelgett a hősök emléke előtt.

Az emléktáblára húsz egykori diák neve van felvésve. Az anyakönyvi bejegyzések tanúsága szerint harctéren estek el, vagy utólag haltak bele a hadműveletek alkalmával szerzett sérülésekbe; esetleg évek elteltével a háború során kapott fertőzések, vagy ott szerzett betegségek végeztek velük. Húsz haláleset, húsz tragédia 1914 októberének vége – 1922 márciusának vége között; az elhunytak között öt olyan ifjú legényt is találunk, aki éppen hogy betöltötte a 18., 19., avagy 20. életévét! (Ld. az 1. sz. képet.)

[1]

1. kép. Hősi halottak emléktáblája. MNL KEML „C” épület, lépcsőház.
Készült: 1925, keretezése: 1930.

Két év múlva a tanintézet ismét költözött, ezúttal vissza a régi helyére, a Deák Ferenc utcai épületbe. Vitték magukkal természetesen a háborús emléktáblát is. A régi-új helyen méltóbb „köntösben” szerették volna látni ezt a hajdani társakra emlékeztető emléket, ezért gondoskodtak annak díszesebb felszereléséről. Háber János tanintézeti tanár javaslatára kerettel vették körül, tojásfüzérrel díszített, márványszerű műkőből készült kerettel, középen-felül koronás Magyarország-címerrel, oldalain örökmécsesekkel. A keretet vitéz Holló Kornél szobrászművész tervezte és mintázta meg; kőbe Dr. Gróh József ügyvéd, bankigazgató önttette az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. Műkőgyár-telepén; az örökmécseseket Havas Sándor műlakatosmester, az intézet volt tanítványa készítette el kovácsolt vasból; a kőműves munkákat Kósik Ferenc okleveles építőmester végezte.

A megújult hősök emléktáblájának leleplezését 1930. június 22-én tartották meg. Az ünnepélyen Antóny Béla esztergomi polgármester, a város tisztviselőinek a társaságában, díszmagyarban jelent meg. Rajtuk kívül tiszteletüket tették még Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő, vitéz Szívós-Waldvogel József ny. tábornok, a honvédség tisztikara, a helybeli bencés rendi főgimnázium és tanítóképző tanári karának képviselete, valamint számos érdeklődő. Beszédet Obermüller Ferenc tanintézeti igazgató mondott; az ünnepi műsor keretében szavalatok, illetve kórusművek hangoztak el. Az ünnepséget, a Himnusz eléneklését követően, a leventezenekar díszelvonulása zárta be.

A főreáliskola vezetése a háborús emléktáblát igen nagy becsben tartotta. A hősi halált halt egykori tanítványok emléke iránti kegyeletből a tábla előtt elhaladó diákoknak kalapjukat minden alkalommal meg kellett emelniük. Az emléktábla mellett, tanítási napokon, a délelőtti órákban, két örökmécses égett; alatta, a virágtartóban, illetve a párkányán állandóan friss virág illatozott.

Az osztályok, egymást váltva, egy-egy hétig gondozták az emlékművet. Szombati napokon, délután egy órakor történt a váltás: a soron következő osztály tanulói, a nemzeti zászlóval, a leköszönő osztály tanulóival szemközt állva, velük együtt elmondták a Magyar Hiszekegyet, majd a soros osztály egyik tanulója elszavalt egy hazafias költeményt; végül átvették a zászlót, és elénekelték a Himnuszt. Vasárnapokon pedig, a soros osztály, egy újabb hazafias vers elmondását követően, díszőrséget állított.

Minden esztendőben, az Esztergom városa által szervezett Hősök Vasárnapján (május hó utolsó vasárnapja) a főreáliskola megemlékezést tartott az emléktábla előtt, amely eseményre rendszeresen meghívták a szülőket, valamint az egykori diáktársakat is.

*

Az 1948 nyarán Magyarországon végbement politikai átrendeződés, a Magyar Dolgozók Pártja létrejötte és hatalmi struktúrájának kiépülése döntő kihatással volt, mások mellett, az esztergomi főreáliskola, ekkoriban már Szent Imre Gimnáziumra életére is.

Az 1948. évi XXXIII. törvénycikk (június 16.) kimondta a községi és felekezeti iskolák állami tulajdonba vételét. Ennek keretében került sor a Szent Imre Gimnázium államosítására is. Sajátos módon tanintézetünk sorsa ezzel meg is pecsételődött: szeptember közepén működését felfüggesztvén, az intézményt a volt ferencesrendi Szent Antal Gimnáziummal egybeolvasztották. Az újonnan létrejött tanintézet a ferences rend épületében (IV. Béla király utca), Állami Temesvári Pelbárt Gimnázium néven működött tovább. A volt reáliskolai épület teljes egészében az Esztergomi Állami Kereskedelmi Középiskola (a későbbi Közgazdasági Gimnázium) kezelésébe került.

Ez év novemberében a Budapestvidéki Tankerületi Főigazgatóság 1948/1948. sz. rendeletével kötelezően előírta az iskolai épületekben található, „az elmúlt rendszer ideológiáját erősítő szobrok, arcképek, feliratok, emléktáblák, térképek, díszalbumok” etc. eltávolítását. S jó egy évre rá, a népköztársasági címer használatának szeptember elején történt bevezetését követően, sor került a régi címerek levételére is (Vallás- és Közoktatási Minisztérium 4674/1949. sz. rendelete).

November havi dokumentumunk ezen utóbbi rendelethez kapcsolódik. Az Esztergomi Állami Kereskedelmi Középiskola igazgatója, Csapó Kálmán levélben jelentette a következőket a Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatóságnak (ld. a 2. sz. képet):

[2]

2 kép. Csapó Kálmánnak, az Esztergomi Állami Kereskedelmi Középiskola
igazgatójának jelentése a Komárom-Esztergom Megyei Tankerületi Főigazgatósághoz.
Esztergom, 1949. december 9.
MNL KEML VIII-603. 397/1949-50. ikt. sz.

„ad 397/1949-50.                                                                             Régi cimer eltávolítása  az

                                                                                                          iskolaépületről

                                                                                                         4674/1949. B.

Komárom-Esztergom vm. tank. Főigazgatóságának,

Esztergom.

Főigazgató Urnő!

Fenti számu rendeletére tisztelettel jelentem, hogy a Deák Ferenc-u. 2. sz. iskolaépületünkben, amelynek tulajdonjoga még nincs rendezve, a bejárati folyosón, feltünő helyen látható kőből kifaragott koronás cimer. Ezt a cimert az első világháboru hősi halottainak emlék tábláján láthatjuk. A szép kegyeleti emléktáblán a koronás cimer eltávolitásának, illetőleg a diszités pótlásának költsége kb. 100. –Ft.

Esztergom, 1949. december 9.

                                                                                                                                  Csapó Kálmán

                                                                                                                                  igazgató”

Az ügy folytatására vonatkozó iratok mára már elkallódtak. De ne legyenek kételyeink, az iskola vezetése – ha kelletlenül is, vagy kevésbé kelletlenül?  – teljesítette ez irányú kötelezettségét. Ma már ugyanis hiába is keresnénk az emléktábla címerét: a helyén egy, szemmel láthatóan kényszer szülte mintázat díszeleg. Nehéz pontosan leírni: az egykori címerpajzsot ma valamiféle növényi levelekből (?) álló sor keretezi, illetőleg a címermezőt is hasonló stilizált levelek töltik ki – s az egészre valami sajátságos kétágú virágszirom-féle (?) van ültetve. (A korona keresztjét nyilvánvalóan egész egyszerűen letörték; ld. a 3. sz. képet.)

[3]

3. kép. Hősi halottak emléktáblája. Az 1. sz. kép részlete.
Magyar koronás címer. Készült: 1930, átfaragva: 1949 körül.

Nem tudjuk, ki végezte el a címer átfaragását, s azt sem, mindez mennyibe került. De nem is ez a lényeg. 1930-ban, az emlékkő keretének készíttetői még joggal érezhették úgy, a kor szokásos eljárásán és jelképhasználati gyakorlatán túlmenően, hogy a koronás címernek ott a helye az emlékművön. Annak idején ugyanis katonáink uralkodójuk nevére, a koronára felesküdve és – ma már tudjuk: csalóka – ígéretével vonultak hadba.

Az új kor korifeusai, törvényalkotói azonban ezen emlékekben már nem láttak mást, mint – ahogy ők fogalmaztak – a múlt avítt rekvizitumait, amelyek ráadásul az új rendszert ideológiai síkon még fenyegethetik is. Eltávolításukkal azonban kegyeletet sértettek, esetünkben kétszeresen is. Egyrészt azok emlékét gyalázták meg, akik életüket áldozták – ahogyan ők hitték: királyukért, a koronáért és országukért; másrészt pedig azokét, akik az emléktáblát felállításával és bekeretezésével – a maguk meggyőződése szerint – méltó emléket állítottak nekik.

Elmondhatjuk hát zárszóként, latin eleink nyomán, ama bizonyos könyvek példájára: habent et sua fata signa monumentaque.

Felhasznált források:

MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltár:

V.2. fond (Esztergom sz. kir. Város Polgármesterének iratai, 1930–1950.),

V.3. fond (Esztergom sz. kir. Város Tanácsának iratai, 1876–1929.),

VIII.52. fond (Állami Temesvári Pelbárt Gimnázium iratai, 1948–1950),

VIII.56. fond (Esztergomi Szent Imre Reáliskola iratai, 1857–1948.),

VIII.603. fond (Esztergomi Társulati Fiú- és Női Szaktanfolyam – Kereskedelmi Szakiskola – iratai, 1934–1950.),

XXXIII.2. fond (Esztergom, Komárom, Komárom-Esztergom vármegyék és Komárom megye anyakönyvi kerületei állami anyakönyvi másodpéldányainak levéltári gyűjteménye, 1895–1980.),

valamint

Esztergom 1925–1932. évfolyam,

Esztergom és Vidéke 1925–1934. évfolyam,

Az esztergomi államilag segélyezett községi Főreáliskola (Reáliskola) Értesítője az intézet fennállásának 59-75-ik évéről 1915/16–1931/32. Esztergom, 1916–1932.

A hősi emléktábla fényképét készítette: Vakán József levéltárkezelő (2016)

Esztergom, 2016. november 2.

Iván László

történész-levéltáros

MNL KEML